Ukrajna „meghívásával” az EU elkötelezte magát amellett, hogy minden eddiginél kizsákmányolóbb szupraállami szervezetté váljék

„Érdekes következtetésekre juthatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy az EU-nak van olyan tagsági pályázója – így Törökország –, mely nemcsak, hogy sokkal régebb óta van »parkolópályán« (EU-s tagsági pályázatát 1987-ben (!!!) adta be, szemben a nemrég »meghívott« három országgal, melyek pályázata 2022-ben íródott), hanem a jelenlegi meghívottakhoz képest sokkal jobb gazdasági helyzetben is van. Törökország egy főre jutó GDP-je 2022-ben a világátlag 121%-án állt. Ez nemcsak több mint hatszor magasabb, mint Ukrajna »gazdasági teljesítménye«, de meghaladja a 16 éve EU-tag Bulgária és Románia mai teljesítményét is, s csak kicsivel marad le Magyarország mögött.

Az a tény, hogy az EU jelenlegi politikai vezetése egyértelműen preferál három rendkívül szegény jelentkezőt a világrendszer perifériájának alsó-középső részéről – ismétlem, Ukrajna, Moldova és Georgia egy főre jutó GDP-je a világátlag 18%, 33% illetve 44%-a körül van jelenleg – a 121%-os, azaz a félperiféria felső felében található Törökországgal szemben, elég egyértelműen mutatja, az EU mai vezetői előnyben részesítik az EU »rassz«-szempontú, mégoly látszólagos egységét, méghozzá generációkra előre.

Az EU csúcspolitikusai minden jel szerint úgy érzik, »tudják«, hogy miként »kezeljék« a jövőbeli kelet-európai munkásáramlásokat, az ukrán, moldáviai és georgiai társadalom azon tagjait, akik – így a vélekedés – várhatóan mindent meg fognak tenni ahhoz, hogy idomuljanak a vélt »nyugat-európai« »eurofehér« kulturális »sztenderdekhez«, »várakozásokhoz«. Ne értsük félre, szó nincs arról, hogy bármilyen értelemben egyenrangúnak vélnék őket – a »piszkosfehér« kategóriának épp ez, a »fehérségen« belüli különbségtétel, az alá-fölérendelés a lényege –, ám mégis csak a tágabb értelemben vett »fehérség« részeinek tekintik őket. A »piszkosfehér« szubjektum előnye a »nem-fehér« szubjektummal való összevetésben, viszonyfogalomként nyer igazán értelmet a mai európai politikában.

Inkább három szegény »piszkosfehér«, mint egy középjövedelmű nem-fehér. Ez a képlet a mai EU-ban.

Az előretörőben levő, bevándorló-ellenes, menekültgyűlölő, »rassz«-iszonyodó és kulturálismásság-megvető nyugat-európai szélsőjobboldal felemelkedésének rémétől egy emberként rettegő, ráadásul a hosszú távú munkaerőhiány rémével küszködő mai EU-s politikai vezetők, úgy tűnik, kisebb rossznak vélik az alacsony melaminszintű, reményeik szerint »könnyebben is asszimilálható« ukrán, moldovai és georgiai vendégmunkás-áramlások távlatát, mint ezek alternatíváját, valamiféle nyitást az afrikai vagy ázsiai társadalmak beáramlása előtt.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy arról az Európai Unióról beszélünk, amely a Földközi-tengeren elkövetett tömeges emberöléstől[6] – azaz emberiség ellenes bűntettek sorától – sem riad vissza az európai társadalmak (huszadik század eleji nyelven: a »génállomány«) »fehéren« tartása végett, jól kivehetővé válik az új, Európa-központú globális »rend« alapszerkezete.

Mindez az Európai Unió végét jelenti, legalább is abban a formában, ahogy eddig ismertük. Mindez bizonyos értelemben előre jelezhető volt: az EU mint geopolitikai lény soha nem volt más, mint egy elképesztő mértékben felfújt, belülről üres, reflektálatlan, koloniális-rasszista vámunió, minden korábbit meghaladó, őskoloniál PR-ral. Most azt látjuk, napjainkban – három generációval az EU létrejötte után – mindez Nagy Geopolitikai Vízió formáját kezdi ölteni.

Kezdenek lejönni a kesztyűk.

Persze az meglehet, hogy továbbra is létezni fog egy »Európai Unió« nevű valami – a történelem néha meglódul, néha lelassul, ki tudja, mit hoz a jelen – de a szemünk előtt létrejönni látszó EU, úgy tűnik, jóval kíméletlenebb, rosszindulatúbb, kizsákmányolóbb, elnyomóbb, egyenlőtlenebb, erkölcsileg igazolhatatlanabb – újmagyarul: »NER«-esebb –, lesz, mint aminek eddig ismertük.

Mindenki, bárhol a világon – fedezékbe!”

***

***

Nyitókép: Jakub Porzycki/NurPhoto via Getty Images