Nekem nem szóltak (2. rész)

„Apropó, London! Egy friss felmérés szerint London népességének 75 százaléka már nem angol – de még csak nem is brit. Vagyis nem az egykori gyarmatbirodalomból, újbeszélül a Brit Nemzetközösségből való. De a miniszterelnök legalább pandzsábi hindu – milyen megnyugtató. London főpolgármestere meg pakisztáni muszlim. De a kedvencem a skót miniszterelnök! Ő ugyanis Humza Haroon Yousaf. Apja szintúgy pandzsábból jött, csak a pakisztáni oldalról, a mama meg Kenyából. Így lett a kicsi Yousaf a Skót Nemzeti Párt (!) színeiben első miniszter. (...)

Olyan ez, mintha valamikor Krisztus után 420 körül az Antik Natione Romanus munkatársa odalépett volna Rómában egy derék polgárhoz, aki épp a Colosseumba tart a nagy ünnepnapi játékokra, s orra alá tolva a mikrofont így szólt volna: – Mit szól hozzá, hogy nagyjából ötven év múlva ennek az egésznek vége lesz? Hogy nem lesz többé Római Birodalom?

Nagy-Britanniát lepi a moh. Európát lepi a moh. Európát járja át a nagy, oktalan, leverő szomorúság. Ezért lenget falatka bőrtangában szivárványos zászlót. Csak a beözönlő s beözönlött idegenek hadserege nem szomorú. Ők életerősek, tettre készek, fanatikusak, tudják, mit akarnak, s nincs szivárványos zászlójuk. Megannyi barbár Odoaker. Megannyi mór igazhitű. Abdal Rahman nagyvezér már készen áll, közeledik a Poitiers-i ütközet, de Martell Károly sehol, és Abd al-Rahman ibn Abd Allah al-Ghafigi szabadon dúlja a vidéket rettenetes hordái­val, szerte a keresztény (valaha volt keresztény) világban. De nincs itt semmi látnivaló. (...)

Dél-Korea ma a világ tizedik legnagyobb gazdasága. Egy főre eső éves GDP-jük 28 ezer dollár, éppen duplája a magyarnak. Ehhez képest termékenységi rátájuk 0,8, a legalacsonyabb a világon. 1960-ban, amikor szegényebbek voltak a templom egerénél, még 6,1 volt. Most, hogy gazdagok, már nem vállalnak gyereket, viszont a 65–74 éves korosztályban toronymagasan világelsők az öngyilkosságok számában. Ülnek otthon az idősödő dél-koreaiak, se gyerekük, se unokájuk, és csöndben megölik magukat. Ezért érdemes fejlődni.

Byung-Chul Han filozófus írja: «Az olyan pszichés betegségek, mint a depresszió vagy a kiégés, a szabadság mély válságának kifejeződései. Patologikus tünetei annak, hogy ma a szabadság többszörösen kényszerbe csap át.” Továbbá: „A mai finánckapitalizmus egyenesen radikálisan megsemmisíti az értékeket. A neoliberális rendszer a kimerülés korát vezeti be. Most a pszichét zsákmányolják ki. Így ezt a kort olyan pszichés megbetegedések kísérik, mint a depresszió vagy a kiégés.»

Nézzék meg, micsoda homunkuluszok ringatják elevenen rothadó testüket a mai Nyugat, főleg a «szabadság hazája», vagyis az Egyesült Államok nagyvárosainak utcáin! Nézzék meg legalább egyszer ezt a zombisereget, ahogy elszívta olcsó speedjét, herbálját, kristályát, belövi heroinját, s utána a rettenet eleven szobraként jeleníti meg a semmit, ahová tart a «szabadság» és a «jólét».”

Nyitókép: A palesztinok mellett tüntetnek Londonban. (Fotó: MTI/EPA/Tayfun Salci)