Öcsém, facsiga, hát ezt is megértük – a Nyugat beszélő fejei Brüsszeltől Berlinen át Budapestig ugyanazt mondják!

Egyszerre tragikus és csodálatos nap a mai.

Tragikus azért, mert eggyel több forró háború van a világon reggel óta, mint volt tegnap. És ez rossz. Rossz minden konfliktus, rossz minden halál, rossz az, hogy politikusok döntéseinek, viszályainak és inkompetenciájának levét olyan civilek isszák meg, akik nem voltak ott a nevezett döntések és viszályok helyszínéül szolgáló asztaloknál.

De csodálatos is – azért, mert számomra egyáltalán nem kedves politikusok mondanak most olyan dolgokat, amikkel kifejezetten könnyű azonosulnom. Annalena Baerbock német külügyminiszter most először befejezett egy mondatot anélkül, hogy valakinek egy távoli német nagykövetségen kedve támadt volna felgyújtania magát: „Az ártatlanokkal szembeni erőszaknak és rakétázásnak abba kell maradnia. Izrael bírja teljes szolidaritásunkat és azt a nemzetközileg lefektetett jogot, hogy megvédje magát a terror ellen” – nyilatkozta.

Ursula von der Leyen azt mondta: „Ez terrorizmus a legmegvetendőbb formában. Izraelnek joga van megvédenie magát az ilyen förtelmes támadásoktól.”

Szijjártó Péter meg azt tartotta fontosnak elmondani: „A lehető leghatározottabban elítéljük ezt a brutális támadást, elismerjük Izrael önvédelemhez fűződő jogát, s őszinte együttérzésünkről biztosítjuk Izrael kormányát és az izraeli népet az őket ért veszteségek miatt.”

Demokráciák és diktatúrák harcáról, soha komolyan nem vett nemzetközi szabályokról szóló kárálás, latorállamok ajnározása, lehetetlen végkifejletek sulykolása helyett egy hangon egyszerűt, jót és igazat mondanak.

Sikerült elvégezni a morális elemzést, azaz azonosítani az agresszort? Sikerült, a palesztin terroristák azok. Minden agresszió annyira legitim, amennyire az érintett területek lakói igénylik. Ahogyan Oroszországnak semmi keresnivalója nincsen Ukrajna azon területein, melyeken a kutya sem kért tőle védelmet, úgy a gázai palesztinoknak sem dolguk rakétázni azt az Izraelt, amely az ő diktatórikus földi poklukkal ellentétben méltó, toleráns és élhető hazája minden állampolgárának – ideértve azt a bő egyötödnyi arabot, aki kitűnően eléldegél benne. Ha nem éldegélnének el benne kitűnően, akkor nem mondaná azt az izraeli arabok hatvan százaléka, hogy pozitívan látja Izrael államot.

A palesztin-izraeli konfliktus az izraeli arabok 13 százalékát foglalkoztatja, azaz jóformán senkit sem azok közül, akiket foglalkoztatnia kellene. Az, hogy Izrael földjén ma Izrael van és nem Palesztina, presztízs- és igazságkérdésként zavarja a regnáló palesztin elitet, zavarja a terroristákat és zavarja a külföldi palesztin diaszpórát.

Sikerült elvégezni a kockázatelemzést, azaz megállapítani, hogy megtámadta-e valaki Európát, a szabályokon alapuló világrendet, valamint a demokráciát, azonnali beavatkozási, fegyverszállítási és szankcionálási kényszert keletkeztetve? Sikerült, és nem. Az Európai Unió annak ellenére, hogy világosan kiporciózta a morális felelősséget a helyzetért, nem látta fontosnak sutba dobni minden más feladatát, és odarohanni igazságot tenni. Izrael nem EU- és NATO-tag, ahogy nem az Ukrajna sem. Ha megtámadják, nem minket támadnak meg.

Sikerült elvégezni az erőegyensúly-elemzést, azaz megsaccolni, mi lehet a konfliktus végkimenetele? Igen, sikerült. Ahogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mondta: „Háborúban vagyunk, és győzni fogunk.” Izrael elbír a pofonfát rázó palesztinokkal, ezt a vak is látja; következésképpen Európa katonai beavatkozására nincs szükség. Megjegyzem, azt is látja a vak is, hogy Ukrajna nyugati katonai segítséggel sem fogja tudni helyreállítani területi integritását. Ezt nem én mondom, hanem az a Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő, akinek kifejezetten nehezére esik nem Putylerként leírni az orosz elnök nevét; következésképpen az erőegyensúly-elemzés, ha ugyan elvégezték volna,

s húsdarálóba küldeni a semmiért Ukrajna megmaradt néhány millió életképes fiát.

Mondjuk ki ezt is, mert ez is az igazság része: öröm most a Nyugathoz tartozni. A kibontakozó izraeli-palesztin háborúban a Nyugatnak sikerült eltalálnia a jó oldalt és a helyes testtartást is. Bár tenne így minden más esetben! Bár képes volna egyszerre elemezni egy háború ügyében ugyanezt a három dolgot – a morális igazságot, az érintettségét, és azt, hogy tényleg van-e ereje a helyesnek vélt állapotot előállítani!

Jobb hely lenne a világ, kevesebb végtelen háború tűzdelné; nem kísértene megoldatlan, végtelen konfliktusok sora Ukrajnában, Líbiában, Szíriában, nem állna romokban Afganisztán és Irak, de talán a Nyugat és két különös részhalmaza, Magyarország és Lengyelország között sem állna a bál.

Aki a Nyugatért aggódik, aki a Nyugatot joggal kritizálja, az beszéljen róla akkor is, amikor jót cselekszik. És most azt teszi. Isten óvja Izraelt –

Mert ez a jó a világnak. Egy ilyen Nyugat.

Nyitókép: MTI/EPA/Mohamed Szaber