Ők nem hagyják az iskolát

Élénken él emlékeimben, hogyan feleltem történelemórán hetedikben az aradi vértanúkból: nemcsak a nevüket meg a beosztásukat kellett tudni, hanem azt is, ki milyen származású volt közülük. Ahogy az osztrákok és a nemzetiségek szempontjait is fel kellett mondani. Ha ma az ember fellapoz egy román történelemtankönyvet, egészen mással találkozik.

Nézzük először, hogy a diadalmas – s egyszeriben soknemzetiségűvé váló – Román Királyság hogyan oktatta fiatal állampolgárait a magyarokról és úgy általában mindenkiről egy évszázada. Olay Ferenc miniszteri osztálytanácsos 1933-as kötetéből tudjuk: „A dákoromán elméletnek a kialakulása óta mindenütt ott kísért a Tiszáig szóló határ, és a románoknak erre vonatkozó »történeti jogai« töltik be a tankönyveket.” Petru Zaharescu történelemkönyve például az „ezer évig önkényesen elfoglalt Ardeal” toposzát olyan hízelgő sorokkal kíséri, miszerint a honfoglaló magyaroknak „félelmet gerjesztő külsejük volt: aprók, karikalábúak”; „Európába betört hordák utódai […] származásukra nézve alább valóak nálunk”. A magyarok szerinte „betörők”, ezzel szemben áll a román nép „római élénk intelligenciája, dák bátorsága és felülmúlhatatlan energiája”.

Lássuk, mit mond erről egy romániai magyar történész. „A romániai tankönyvírók pályázaton indulnak egy-egy könyv elkészítéséért, a feltételeket csak az utolsó pillanatban tudják meg, így alig marad idejük dolgozni a szövegen. Érthető módon a jelentős részük így a másolás-beillesztés módszerrel készül” – árnyalja a képet Toth Szilárd, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, tanszékvezetője. Azt is elmondja, miben sikerült előrelépnie a román történelem­oktatásnak az előző száz évben: például az általa is átnézett három nyolcadikos történelemtankönyv egyikében már egészen megértően írnak a magyar és a román forradalmi törekvésekről 1848–49 kapcsán. Ezzel szemben vannak a román történelemoktatásnak bizonyos állócsillagai, ilyen az elsőség kérdése s annak alapköve, a dák–román kontinuitás. „Bár a román nyelv eredete latin oldalról kétségkívül levezethető, a két-három szavas dák nyelvemlék, mint a Decebalus per Scorilo, a dák oldalról sovány bizonyítékot szolgáltat rá.” Amit dáknak emlegetnek, az pedig a trák-dák analógia elméletére épül, s annak alapján is alig száz-százhúsz szót tudnak levezetni román nyelvészek.