A csodavárás folytatása más eszközökkel

„Gyakran kérdezik tőlem, hogy milyen szerszámokkal  dolgozik egy biztonságpolitikai elemző. Erre a kérdésre mindig azt szoktam válaszolni, hogy az elemző legfontosabb szerszáma, svájci bicskája, a »So what?« kérdése. Ez az a szűrő ami elválasztja a valóban fontosat a mellékestől és az anekdotától. »Az oroszok kilőtték az első Challenger 2 harckocsit.«

»So what? Az ukrán felderítők a Szúró Viking sárkányfogaival szelfiztek.« So what? Stb. Ma ugyanezt a kérdést tettem fel miután meghallgattam egy gazdasági elemzéssel foglalkozó podcast-et. Deák András azon kevés magyarországi elemzők közé tartozik akiktől igen sokat tanultam. Igyekszek mindent elolvasni, meghallgatni tőle. A megállapítását miszerint »fogy az oroszok pénze«, egy percig sem vitatom. Azt is megértem, hogy ez egyesek számára felemelő és vigasztaló. A háború menete szempontjából azonban sok relevanciája nincs. 

Miért? Több okból kifolyólag. A minap olvastam  a SIPRI legújabb jelentését miszerint Oroszország minden különösebb nehézség nélkül tovább növelheti a  katonai kiadásait és fokozhatja a háborús nyomást. Aztán ott vannak a történelmi példák, hogy nagy és középhatalmak hogyan viseltek háborúkat az államcsőd peremén táncolva. A brittek tengerentúli bázisokat adtak bérbe. 

A spanyol köztársaságiak a Birodalom aranytartalékát lapátolták át Sztálin kincstárába. Izrael egy szegény három milliós lakosságú mediterrán törpeállam erőforrásaiból építette fel egy középhatalom haderejét. Mindez nem azt jelenti, hogy a gazdasági változónak nincs súlya a hadviselésben. Csupán annyit jelent, hogy ez a súly igen lassan és bonyolult áttételrendszereken keresztül érvényesíti a hatását. Az ukrán háború kontextusában a »fogy az oroszok pénze«, a csodavárás folytatása más eszközökkel.”

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej