A klímahisztizőkről

„Létezik világszerte egy új vallás, ami türelmetlen, totalitárius és kegyetlen. Egy új vallás, amely, mint minden új kultusz, teret akar magának szerezni, agresszív, hódító és egyáltalán nem tűri meg maga körül a vetélytársakat. Csak hát, mint minden posztmodern jelenség, ez is valójában az eredeti fogalom kiforgatása. Ez a bizonyos klímahiszti, ami pontosan ugyanolyan fokú elkötelezettséget követel meg, mint egy kultusz és ezzel együtt sajnálatos módon pontosan olyan végtelenül nevetségessé is teszi a híveit mindenki más előtt, aki nem tagja ennek a furcsa szektának.

Mert ha csak a felszínen megnézzük, mit is csinálnak? Napról-napra zaklatják az embereket, felfordulást szítanak és elemi, feltétlen meggyőződéssel idegesítőek a mindennapi performanszaikkal, amik persze első látásra nevetségesek és mindenképpen kontraproduktívak, ám amikor abban próbálják megakadályozni az embereket, hogy eljussanak a munkájukba, esetleg mentőket is feltartanak vagy éppen kulturális emlékeket és alkotásokat rongálnak meg, akkor nagyon kijárna nekik a társadalom kollektív megvetése. Mert cselekedeteik mélyén rosszindulat motiválja őket.

Ez a legegyszerűbben úgy nevezhető, hogy a feltüzelhető lumpenek lázadása. Vagy inkább valami olyasmi. Ők olyan emberek, akiknek ökölszabály szerint a világon semmijük sincsen, se családjuk, se hazájuk, se senki, akit félteni vagy akiről gondoskodni lehetne. Ők a posztmodern kifordítottság igazi áldozatai, a parasztok a táblán, akiket ezért persze nem kell a túlzottnál jobban sajnálni, de jó, ha tisztában vagyunk ezzel is. Ugyanúgy tévesztik meg őket ezzel, mint egy hamis próféta a sajátjait és ugyanúgy rántják bele őket képtelenebbnél képtelenebb helyzetbe, mint egy kitűnni akaró, friss vallás gyalogjait.”

***

A nyitókép illusztráció. Fotó: ROBERT MICHAEL / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP