Hogyan csempészik a migránsokat Marokkóból Spanyolországba?

A legtöbb migráns olyan embercsempész-hálózatokon keresztül jutott el a spanyol exklávéhoz, amelyek sűrűn átszövik az észak-afrikai térséget és egy olyan illuzórikus képet festenek az európai jólétről, 

Tudósítás egy terepkutatásról.

A kerítésmászás olcsóbb, biztonságosabb és elérhetőbb 

Marokkónak kiemelt szerep jut a mediterrán térség migrációs dinamikáiban. Egyszerre kibocsátó, tranzit- és célország a leginkább – de nem kizárólag – Afrikából érkező migránsok számára. Európához viszonyított földrajzi közelsége miatt pedig kapuőr államnak is nevezhető. Amikor 2023 tavaszán már a sokadik szakmai egyeztetésen és interjún voltunk túl kollégámmal, teljes mértékben beigazolódott az, amit addig csak különböző jelentésekben és tanulmányokban olvashattunk:

Marokkó valóban az euro-afrikai migrációs rendszer egyik legfontosabb eleme 

Marokkóból két főbb útvonal vezet Spanyolország szárazföldi, illetve vízi határaihoz. A nyugat-afrikait választók hajóval közelítik meg Spanyolország legdélebbi autonóm térségét, a Kanári-szigeteket, míg a nyugat-mediterrán folyosón közlekedők vagy a Földközi-tenger nyugati medencéjét átszelve érik el a spanyol partokat a Gibraltári-szorosnál, vagy még az afrikai kontinensen maradva lépnek be az Európai Unió területére Ceuta vagy Melilla exklávéknál.

A spanyol fennhatóság alatt álló városokba való bejutás reménye azért is sokkal kecsegtetőbb a migránsok számára, mert nem kell több napig lélekvesztőkben hánykolódniuk a tengeren, hanem a határzár vízi megkerülésével vagy a fal megmászásával sokkal egyszerűbbnek tűnik az átjutás. Emellett az is kritikus szempont, hogy a Földközi-tengeren jellemzően busás összegekért viszik át az embercsempészek az Európába vágyókat, míg a határfalaknál akár egyénileg és csoportokba verődve is lehet próbálkozni.

Az euro-afrikai migrációs folyosók kihasználtsága

A csempészdíjak és módszerek áttekintése előtt érdemes a konkrét számadatokat is szemügyre venni. A sokkal rövidebb és kevésbé veszélyes nyugat-mediterrán útvonalon 2009 és 2015 között évente körülbelül 5 000-8 500 fő érkezett Spanyolországba. Ezt követően, 2016–2018 között jelentősen megnőtt az ezt a folyosót használók száma:

ekkor ugyanis több mint 57 ezren jutottak be az EU-s ország területére. 2019-től kezdődően a nyugat-mediterrán útvonal forgalma folyamatosan csökken.

Ezzel párhuzamosan a Kanári-szigetekre egyre többen érkeztek: míg 2019-ben csupán 2 700 jogszerűtlen határátlépést detektált a Frontex, addig 2020-ra majdnem megtízszereződött az észlelések száma. Az „eltolódás” egyik fő oka, hogy 2019 folyamán a marokkói hatóságok sokkal szigorúbb vízi és szárazföldi határőrizeti intézkedéseket – beleértve a tengeri elfogásokat, valamint a keresési és mentési műveleteket egyaránt – foganatosítottak.

A marokkói bűnüldöző szervek 2019-ben több mint 60 migránscsempész-csoport ellen folytattak nyomozást és mintegy 3 000 hamisított dokumentumot foglaltak le. Ugyanebben az évben körülbelül 27 000 irreguláris bevándorlót tartóztattak le. A marokkói belügyminisztérium adatai szerint 2020-ban 10 316 embert fogtak el és/vagy mentettek ki az ország északi partjainál. A világjárvány nyomán bevezetett lezárások rendkívül negatívan hatottak a marokkói gazdasági tevékenységekre, a kereskedelemre, a mobilitásra és az energiaárakra is – emiatt még többen döntöttek az elvándorlás mellett. 2020 áprilisi adatok szerint a marokkói vállalkozások 57%-a szüntette be ideiglenesen vagy véglegesen a tevékenységét. A személyes bevételek csökkenése, a kilátástalanság, a gazdasági és politikai instabilitás nemcsak Marokkót érintette, hanem egyre több szubszaharai körében váltott ki elégedetlenséget, amely aztán oda vezetett, 

Csempészdíjak és módszerek

2021-es adatok szerint a migránsok átlagosan 1 300–1 500 eurót fizettek a Kanári-szigetekre való eljutásért, ha Marokkó és a marokkói fennhatóság alatt álló Nyugat-Szahara partjainál található számos kikötő valamelyikéből indultak. Az európai kontinensre történő utazásért felszámított árak átlagosan 1 800 és 2 500 euró között mozogtak a Nador és Al Hoceima közötti partszakaszon, és 400–1 400 euró között a Tanger és Salé közötti zónában. Ezzel szemben a 2022-es adatok már jelentős tarifaemelkedést mutattak: 2022 elején a tengeri átkelés 1 900 és 2 830 euró közötti összegbe került – a szubszaharai és nem marokkói állampolgárok gyakran magasabb díjakat fizettek. 

Az áringadozás a feltételezések szerint különböző tényezőktől függ: az embercsempészek szolgáltatásai iránti növekvő kereslet, az indulási pont lokációja, a használt hajótípus, az éghajlati viszonyok alakulása – rosszabb időjárási körülmények esetén jellemzően alacsonyabb árakkal dolgoznak – és a marokkói biztonsági szolgálatok változó mértékű felügyelete a part mentén. A csempészdíjak évszakonként is jelentősen eltérnek: a magasabb árak jellemzően atavasz és a kora ősz közötti időszakhoz kapcsolódnak, amikor az átkelés a nyugodtabb időjárás miatt könnyebbnek mondható.

A nyugat-mediterrán folyosó kapcsán érkező információk valamelyest eltérőek a nyugat-afrikaitól: egyes források szerint a Földközi-tenger nyugati részén való átkelés a legdrágább tengeri útvonal, a díjak átlagosan 2 800 dollár/fő körül mozognak. A spanyol hatóságok azt is megerősítették, hogy azokat a migránsokat, akiket az átkelés során a hajó navigálásával vagy épp a helymeghatározással bíznak meg, az aktívabb részvételük ellentételezéseként kedvezményt kaphatnak. 

Mivel Marokkó 2019 óta fokozottabb határmegfigyelést végez, a Spanyolországba való utazás költségei megnövekedtek, továbbá általánosan elmondható, hogy a világjárvány kezdete óta Nyugat- és Észak-Afrikában egyaránt emelkedtek a csempészdíjak. Felmerülhet a kérdés, hogy a nehéz körülmények közül indulók miből tudják kifizetni a magas árakat? A válasz pedig vagy az, hogy az érintettek akár tíz évig is spórolnak egy-egy útra, vagy a család, barátok, helyi közösség segítségét kérik megelőlegezett hitel formájában, amelyet aztán hazautalással kiegyenlítenek. A megtakarításokat többnyire az utazás kezdeti költségeinek, vagyis az első szakaszoknak a fedezésére használják fel. Ha nem tudnak fizetni, az embereket az útvonal mentén építőipari, háztartási, mezőgazdasági vagy prostitúciós munkára kényszerítik.

Nyugat-Afrikában a csempészettel kapcsolatos információkat leginkább a közösségi térként működő helyeken, például buszpályaudvarokon, taxiállomásokon, kávézókban és fodrászszalonokban lehet begyűjteni. A csempészeket jellemzően nem egy nagy csoport tömöríti, hanem sok kicsi hálózatba szerveződnek. Tagságuk gyakran változó, a sofőrök, kormányosok és más közvetítők ad hoc együttműködéseket kötnek konkrét ügyfelek kiszolgálása érdekében. A csempészek ritkán rendelkeznek transznacionális lefedettséggel, nemzetközi kapcsolatokkal, mivel legtöbben arra szakosodnak, hogy egy meghatározott területen vagy egy adott határátkelőhelyen könnyítsék meg a mozgást.

Miután felvették a kapcsolatot az embercsempésszel, az ügyfeleket arra utasítják, hogy önállóan utazzanak a tengeri átkelés kiindulási pontjához. A marokkóiak a dél-marokkói és nyugat-szaharai partok mentén fekvő kisvárosok olcsó szállodáiban szállnak meg, és a költségek csökkentése érdekében gyakran osztoznak a szobákon az embercsempészek más ügyfeleivel. 

arra várva, hogy az embercsempészek elegendő ügyfelet gyűjtsenek, felkészítsék a hajót az átkelésre, megtalálják a jó időjárás és a tengeri elfogás alacsony kockázatának megfelelő időszakát. A hajóút szervezői általában nem utaznak a bárkákban. Jellemzően az egyik ügyfelet „veszik fel” hajóvezetőnek, és rábízzák a tengeri átkelés kivitelezését. A hajóvezetőkkel ad hoc megállapodásokat kötnek ingyenes vagy kedvezményes átkelésről, cserébe azért, hogy a hajót a spanyol partokhoz navigálják. A kiválasztott hajóvezetők jellemzően férfiak, akiknek vitorlás vagy halászati tapasztalatuk van. Általában váltásban állnak a kormányrúdnál, hogy éjjel-nappal haladjon a hajó. A csempészés pikantériája, hogy a bűnüldöző szervek a hajón tanúsított viselkedést tekintik a vád fő elemének, tehát azok az emberek, akik a tengeri átkelés során kormányoznak, élelmiszerrel látják el az utasokat, GPS-szel navigálnak, vagy utasításokat adnak a többi utasnak, embercsempészet gyanúja alá esnek.

Mi várható a jövőben?

A migrációs folyamatok és az embercsempészettel foglalkozó üzleti ág vélhetően a jövőben is virágozni fog, mivel – a különféle közvélemény-kutatások is ezt igazolják – egyre több afrikai kívánja elhagyni a kontinenst. Annak ellenére, hogy több nemzetközi szervezet foglalkozik a migránsok hazaszállításával, reintegrációjával és képzésével, ez hosszabb távon nem nyújt valódi alternatívát a probléma kezelésére: 

Az embercsempészek kihasználják a jobb gazdasági lehetőségeket kereső vagy a konfliktusok és üldöztetések elől menekülő migránsokat. Amellett, hogy jelentős összegeket kérnek el illegális tevékenységükért, a túlzsúfolt hajók, az elégtelen biztonsági intézkedések és a veszélyes tengeri viszonyok miatt sok esetben kockáztatják az Európába igyekvők életét. 

Az Afrikában tapasztalható strukturális kihívások, mint a klímaváltozás, az egészségügyi kockázatok, a vízhiány, az erőforrások szűkülése vagy a dzsihádizmus, mind a migrációt táplálják. Ha a felnövekvő generációknak nem lesz lehetőségük a jobb életre, akkor útnak fognak indulni. Nincs mit veszíteniük. Ma már a legeldugottabb afrikai faluban is van okostelefon, amin azt látják, hogy Európában milyen jó élet van. A jövőben tehát arra kell felkészülni, hogy az észak-afrikai államokra még nagyobb migrációs nyomás helyeződik majd, így a velük való kooperációnak és együttműködésnek az Európai Unió stratégiatérképén kiemelt helyen kell szerepelnie.

A szerző a Migrációkutató Intézet munkatársa.

Nyitókép: Migránsok és spanyol rendfenntartók Melilla határfalánál 2022 márciusában (ILIES AMAR/Europa Press/ABACAPRESS.COM / Reuters)