Előretörő radikálisok és a galíciai lobbi – Spanyolország választ

A Dél-Európát sújtó hőhullám ( amely jégesővel és áradással is kiegészül az Ibériai-félszigeten) kellős közepén, vasárnap kell az urnákhoz járulniuk a spanyol választóknak, hogy eldöntsék: kinek a kezébe adják a következő négy évre az ország irányítását. Olaszországgal ellentétben a spanyolokra nem jellemzőek a gyakori kormányváltások és az előrehozott választások. A 2019 novembere óta hivatalban lévő Sánchez-kormány is kitöltötte négyéves ciklusa nagy részét, azonban a május 28-i helyhatósági választásokon

hogy a taktikusságáról ismert miniszterelnök jobbnak látta öt hónappal előrébb hozni a voksolást, mielőtt még több szavazót veszítene a sorozatos botrányok miatt.

Az sem érdekelte Sánchezt, hogy így jelentős mennyiségű erőforrást vesz el attól, hogy országa hatékonyan ellássa az Európai Uniós soros elnökségét, amelyet július elsején vett át. Könnyen lehet azonban, hogy július 23-a után neki már nem kell az uniós feladatokkal foglalkoznia, ugyanis a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint pártja, a PSOE jelentős, hatszázalékos lemaradásban van a PP-vel ( Néppárt) szemben. 

Zárkozó szélsőbal, stagnáló VOX, bonyolódó képlet

A harmadik, országosnak nevezhető párt, a VOX a két nagy történelmi párttól  (illetve saját korábbi eredményeitől) jócskán elmaradva 13 százalékon áll. 

„A jelenlegi erőviszonyok alapján a 350 fős Kongresszusban 130 fős lehet a következő néppárti frakció, a szocialisták bőven bemennek majd száz mandátum alá (80-90 hely). A harmadik erővé váló VOX pedig megőrizheti, és kicsivel gyarapíthatja képviselői számát, amely 50-60 mandátumot jelenthet. A szélsőbaloldali blokk, a Podemos-szal az élen csúnyán bezuhanhat, körülbelül 30 helyet érhetnek el. A többi képviselői hely marad a regionalista (elsősorban baszk és katalán) pártoknak.

Ha ez így realizálódik júliusban, az három lehetséges forgatókönyv számára nyitja meg az utat:

1. VOX-PP koalíció. (A néppárt jelenlegi vezetése azonban ettől hivatalosan elzárkózik.)

2. PP-PSOE nagykoalíció. Ez már kicsit valószínűbb, mindkét nagy párt részéről utalgattak erre korábban.

3. Kisebbségi néppárti kormányzás. Erre is volt már példa az ország történetében, Mariano Rajoy miniszterelnöksége idején a kétezertízes években” – írtuk a májusi választás utáni elemző cikkünkben. 

A helyzet annyiban bonyolódott azóta, hogy megerősödött ( 4 hónap alatt 9-ről 13-ra százalékra nőtt) a szélsőbaloldali választási szövetség, a Sumar támogatottsága. A választási platformhoz – amely magában foglalja a zöldeket, az Egyesült Baloldal nevű formációt, a barcelonai polgármester, Ada Colau ECP nevű pártját és számos más regionális pártot – négy órával (!) a bejegyzési határidő lejárta előtt csatlakozott a szétesőben lévő Podemos is. A szövetséget az Egyesült Baloldalhoz tartozó politikus, a jelenlegi munkaügyi miniszter valamint miniszterelnök-helyettes, Yolanda Díaz vezeti. 

Bár a spanyolokra nem jellemző a nagykoalíció, ( az 1978-as demokratikus átmenet óta egyszer sem volt rá példa) akár ez is elképzelhető most vasárnap után, ahogy számos más forgatókönyv is. Egy dolog látszik biztosnak a jelenlegi számok alapján: a 2018 óta ellenzékben lévő, de korábban az országot több cikluson át irányító PP fogja a legtöbb képviselői helyet megszerezni, így várhatóan ők adják a miniszterelnököt, aki jelen állás szerint nem más lesz, mint a párt elnöke és listavezetője, Alberto Núñez Feijóo.

A galíciai lobbi 

Korábban spanyol forrásunkra hivatkozva úgy jellemeztük a Galíciából ( a portugál határtól északra fekvő tartomány) származó politikust, mint egyfajta CDU-jobboldalit, akit a menedzselés jobban foglalkoztat, mint az ideológiai különbségek, és aki a messzi tartományból jőve ( tegyük hozzá: Galíciából származik/származott Francisco Franco, a 2011-2018 között hivatalban lévő Mariano Rajoy, valamint a fent említett Yolanda Díaz is) nem igazán érti a kasztíliai politikát.

Az 1961-ben született Feijóo aztán tényleg végigjárta a ranglétrát: a Santiago de Compostela-i Egyetem jogi karának elvégzése után Galícia mezőgazdasági és egészségügyi minisztériumának főtitkáraként kezdte, majd ugyanezt a tisztséget az országos egészségügyi minisztériumban töltötte be, és három évig az Állami Posta és Távíró Társaság elnöke volt. 

A Néppárthoz 2005-ben csatlakozott, és egyből be is jutott a regionális parlamentbe, sőt egy év múltán már a helyi szervezet elnöke is lett.  A 2009-es galíciai regionális választásokon a galíciai PP többséget szerzett, (ez nem kis dolog, tekintve hogy a rendkívül erős regionális identitásokra építő helyi pártok hagyományosan jól szerepelnek a regionális választásokon) és Feijóo lett a regionális  tartományi vezető. 

A spanyol és nemzetközi  médiában uralkodó konszenzus szerint Feijóo az elmúlt egy évben egy jóval mérsékeltebb irányba tolta el a Néppártot, miközben az elnökséget saját, galíciai származású társaival töltötte fel.  

Gyenge pont: az angoltudás

A jobboldali politikusoknak  a nőügyekre, a baloldaliaknak a pénzügyiekre kell vigyázniuk az általános politikai szentencia szerint, ha nem akarnak megbukni – nos, Feijóo egyik téren sem vádolható. A balliberális El País egy korábbi portréja szerint a politikus nem él fényűző életet, ahogy a hivatalában, úgy a magánéletében sem költekezik túl. Emellett – bár 2000 és 2012 között egy újságíróval volt élettársi kapcsolatban – családi élete is rendezett: felesége Eva Cardenas, a Zara Home igazgatója. Egy közös fiuk van, aki 2017-ben született. Feijóo hitelességét az is növeli, hogy 

Mint mindenkinek, neki is van azonban egy nagy sebezhetősége, amit a kampányban ki is használtak a szocialisták: nevezetesen hogy nagyon gyengén beszél angolul. Ha csak a két pártelnököt néznénk, Feijóo nem bizos, hogy megnyerné a szimpátiaversenyt a nála fiatalabb, jó megjelenésű, és angolul folyékonyan beszélő Sánchezzel. Ne felejtsük el: Spanyolország első számú nemzeti érdekének számít az EU-val fenntartott jó kapcsolat, mivel az uniós pénzek jelentősen járultak hozzá a fejlődéshez az elmúlt évtizedekben, illetve segítettek a válságkezelésekben is. Feijóo a kampányban eddig azzal védekezett, hogy  hogy a nemzetközi találkozókon mindig vannak tolmácsok, így nem okoz majd problémát a kommunikáció.

 „Spanyolország az életminőség szuperhatalma”

A nyelvtudás hiánya nem is okozott problémát Feijóonak, hogy eljuttasson a Politicióhoz egy rövid írást a miniszterelnökként megvalósítandó céljairól. A július 19-én megjelenő cikkben a politikus azt írta, hogy „újra kell építenünk a hitelesség, a stabilitás és a jogállamiság alappilléreit”. Az elsőre színtelen-szagtalan szöveg akkor telik meg jelentéstartalommal, ha megnézzük, mi is történt tavaly télen az alkotmánybíróságon.

Hozzáteszi, hogy az egy főre jutó reál-GDP 2019 és 2022 között Spanyolországban 2,4%-kal csökkent, míg az EU egészében 2,7%-kal nőtt.

A rövid kritika után a saját céljaira rátérve úgy fogalmaz, hogy kormánya vissza fogja hozni a fiskális szigort, ( ami szerinte nemcsak Mariano Rajoy és José María Aznar jobboldali kormányzása alatt volt meg, hanem a 80-as évek szocialista érájában is) és az ország erősségeire épít majd hosszú távú stratégiát.

„Először is, a megújuló, tiszta energiára való áttérés jelentősen előnyére válik majd az országnak: a nap- és szélenergiában olyanok lehetünk, mint Texas az olajban és a gázban. Másodszor, függetlenül attól, hogy a mesterséges intelligencia mit tesz a munkahelyekkel, a magas hozzáadott értékű turizmus (amely kiváló infrastruktúránkra, ételeinkre, történelmi helyszíneinkre és kiváló egészségügyi ellátásunkra támaszkodik) virágozni fog az elkövetkező évtizedekben. Spanyolország az életminőség szuperhatalma, és az is marad. Biztosítanunk kell, hogy a tehetségek és az új vállalkozások oda áramoljanak, ahol kellemesebb az élet, ahogyan most Amerikában is teszik” – írta.

Feijóo a következőkben ígér még közigazgatási és igazságszolgáltatási reformot, valamint a humántőkébe való beruházást, és a kkv-k valamint a családok támogatását is, majd rátér arra, hogy mit kezdene a EU soros elnöki székével. Ebben egy mondat, ami a magyar fül számára izgalmasan hangzik, mégpedig hogy 

Azt nem tudni, hogy a Magyarországgal kapcsolatos uniós eljárásokról mit gondol Feijóo (emlékezetes ugyanakkor, hogy Pablo Casado, a PP korábbi pártelnöke közvetlenül utasította a párt EP-képviselőit 2018 szeptemberében, hogy tartózkodjanak a Sargentini-jelentésről szóló szavazáson) a fentiek alapján azonban gyökeres fordulatot ne várjunk akkor se, ha a vasárnapi választás után a jobboldali  politikus foglalja el a Moncloa-palota bársonyszékét.

Nyitókép: MTI/EPA/EFE/Raquel Manzanares