Mi Amerika érdeke az ukrajnai háborúban?

Az MCC vendége volt William Ruger, a Charles Koch Intézet kutatásért és politikai ügyekért felelős alelnöke, a Cato Intézet kutatója, nem mellesleg pedig az afganisztáni háború veteránja. Az amerikai szakértőt a realizmus elméletéről és gyakorlatáról faggatta László Krisztián.

Ruger szerint sokfajta módon lehet értelmezni a realizmust, többek között a nemzetközi politika teóriájaként, ami meg akarja érteni és le akarja írni, esetleg meg akarja jósolni a nemzetközi politikát, illetve egyfajta normaként, amely alapján meg lehet ítélni az államférfiakat.

s ebből bizonyos konzekvenciákat von le. A realizmus mindig szem előtt tartja a hatalom egyensúlyát, s végül fontos tényezőnek tartják az emberi természetet is.

Az anarchikus rendszer bizonyos viselkedésformákat táplál, amiben az államok alapvetően a maguk érdekét keresik. Ellentétben a hierarchikus rendszerrel, nem igazán bíznak egymásban, és még kevésbé a nemzetközi szervezetekben. Az államok megvédik magukat a potenciális agresszorok ellen.

és ne más érdekeket tartsanak szem előtt.

Ez a gondolkodás nagyon más, mint a nemzetközi kapcsolatok liberális elmélete – fejtegeti Ruger.

Mint emlékeztetett: az Egyesült Államokat nem mindig a liberális internacionalizmus jellemezte. George Washingtontól egészen 1846-ig, a mexikói háborúig alapvetően realista külpolitikát folytatott az ország. Az USA ekkor még nem volt szuperhatalom, relatíve kicsi ország volt, ami birodalmak között manőverezett, tehát észnél kellett lennie. Washington alkotta meg a be nem avatkozás politikáját, ami távol tartotta az országot a nagyszabású szövetségektől és külföldi háborúktól. Ez száz évig működött is.

ám a második világháborúban a tengelyhatalmak valóban fenyegették Amerika integritását, így szóltak realista érvek a belépés mellett. A hidegháború során hasonló veszélyként tekintett Amerika a Szovjetunióra.

De ekkor már sorra jöttek a hibák is, melyek nagyrészt téves eszmék eredményei voltak, ilyen volt a vietnámi háború is. A Reagan-doktrína okozta az angolai szerepvállalást, ilyen értelemben inkább volt liberális a doktrína. Aztán 1989 után Amerika minden realista kapcsolatot elveszített a körülötte lévő világgal.

Ahelyett, hogy ekkor mértékletességet tanúsított volna, inkább ledobta korlátait, és ostoba háborúk sorát kezdte el, amiket maga keresett, amikre nem volt szüksége, s amik végső soron nem is szolgálták nemzeti érdekeit.

Ruger ide sorolja Szomáliát, a balkáni háborút, Irakot, Afganisztán, Líbiát, amit „teljes kudarcként” jellemzett,valamint  Szíriát és most Ukrajnát is.

Ennek az egyik felét a liberális beavatkozás-pártiak adták, mint Hillary Clinton, Susan Rice, Anne Applebaum és Samantha Power – aki nemrég járt Budapesten, hogy „kioktasson titeket” –; a neokonzervatív oldalon pedig olyanok álltak, mint Bill Kristol és Paul Wolfowitz.

Amerika kamatostul megfizetett ezekért a háborúként: csak Afganisztán hétezer elesettet, 78 ezer sebesültet, egymillió rokkantsági kérelmet és több trillió dollár veszteséget jelentett.

A háborúk otthoni hatásait máig nem mérték fel megfelelően Ruger szerint. Más országok összeomlanának ilyen veszteségek alatt, de Amerika csak meggyengült, így még van esélye korrigálni. Szerinte újra kell gondolni a globalista stratégiát, és el kell kerülni az effajta beavatkozásokat.

A kérdésre, miszerint van-e bármilyen nemzeti érdeke Amerikának az ukrajnai háború kapcsán, Ruger úgy felelt, hogy

amelyhez egy eszkalációs örvény vezethet Ukrajnában. „Amerikának mindent meg kell tennie, hogy ezt elkerülje” – szögezte le a kutató.

Biden eddig óvatos volt – mondhatnák sokan –, nem adott meg mindent Zelenszkijnek, de sajnos Amerika „folyamatosan csúszik a nukleáris háború felé”, és majd ha eljön a pillanat, nehéz lesz ellenállni. Az amerikai vezetők már most is olyan dolgokat mondanak, hogy „bármit megteszünk”, hogy Ukrajna nyerjen. Mit jelentenek ezek a szavak? Elbukhat-e Ukrajna, ha Amerika egyszer már bejelentette, hogy bármit megtesz annak elkerüléséért? Mi lesz, ha Ukrajna mondjuk a Krímet fenyegeti? Oroszország nyilván nem fogja hagyni ezt – fejtegette Ruger.

Az előadó rögzítette, hogy természetesen együttérez az agresszió áldozataival, tehát nem amorális hozzáállása, de szerinte a realista megközelítést kell alkalmazni, nem lehetünk idealisták, és óvatosnak kell lennünk. Idézte Orbán Viktort, aki a további NATO-terjeszkedést részben veszélyesnek nevezte, és ezzel egyet is értett.

Ez biztonsági dilemmát okozott Oroszországnak, pedig a háború elkerülhető lett volna. A háború Ruger szerint nem a putyinizmus eredménye, hanem Oroszországot bizonyos nyugati lépések provokálták. Úgy látja: Amerikának sokkal óvatosabban kellett volna lépkednie 2008 után, hiszen még néhány globalista elemző is úgy látta, hogy Ukrajnát nem kellene bevenni a NATO-ba. A NATO bizonyos értelemben „bökdöste a medvét” – zárta végül a beszélgetést Ruger.

Nyitóképen: Volodimir Zelenszkij ukrán és Joe Biden amerikai elnök Kijevben (forrás: Ukrán elnöki hivatal/AFP)