Finnország, amely 1300 kilométeren határos Oroszországgal, hamar arra jutott, hogy az ország egy esetleges orosz támadásnak való kitettségét tekintve jobb az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belül lenni, mint azon kívül. Hasonlókat forgatott a fejében Svédország akkori kormánya is, igaz, a Volvo hazájában azért nem aratott osztatlan sikert a semlegesség feladásának gondolata.
De korántsem az a legnagyobb probléma a finn–svéd NATO-csatlakozással, hogy néhány politikai csoportosulás ellenzi azt, hiszen a szövetség bővítésével szemben belülről is tapasztalható ellenállás. Míg a legtöbb szövetséges már jelezte, hogy nem látja akadályát a két északi ország belépésének,
hazánk és Törökország eddig még nem bólintott rá a NATO bővítésére.
Az egyértelmű, hogy a NATO-bővítést elsősorban nem a magyar kormány, hanem a török akadályozza: Ankara a tavaly nyári madridi NATO-csúcson egy háromoldalú megállapodást is aláíratott a két északi tagjelölttel, amiben a török vezetés részletesen összefoglalta, hogy mely feltételek teljesülése esetén hajlandó rábólintani a finn és svéd csatlakozási kérelmekre.
Kedd esti hírként pedig az érkezett, hogy a magyar Országgyűlés március elején dönthet az északi országok NATO-csatlakozásáról.