Lesz-e valaha svéd és finn NATO-csatlakozás?

Ulf Kristersson nem Sanna Marin. Ulf Kristersson férfi, Sanna Marin nő. Ulf Kristersson svéd, Sanna Marin finn. Ulf Kristerssonnak nem kellett tavaly augusztusban drogtesztet csináltatnia egy jól sikerült buli után, Sanna Marinnak igen.

Az egy éve eszkalálódott orosz–ukrán háború egyik lényeges hozadéka az volt, hogy Európában felértékelődtek a fegyverek, illetve megnőtt a kontinens országainak nagy részét tömörítő NATO jelentősége is (nota bene: a konfliktus éppen azért mérgesedett el, mert Kijev mindenáron csatlakozni akart az észak-atlanti szövetséghez).

A semlegesség vége

A kialakult helyzet több európai országot is addigi biztonságpolitikája felülvizsgálatára késztetett. Volt semlegességi vita Ausztriában, Finnországban és Svédországban is, ám amíg az osztrákok komolyabban nem kacérkodtak az alapszerződésükből következő semlegességük feladásával, északon más szelek fújtak.

Finnország, amely 1300 kilométeren határos Oroszországgal, hamar arra jutott, hogy az ország egy esetleges orosz támadásnak való kitettségét tekintve jobb az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belül lenni, mint azon kívül. Hasonlókat forgatott a fejében Svédország akkori kormánya is, igaz, a Volvo hazájában azért nem aratott osztatlan sikert a semlegesség feladásának gondolata.

De korántsem az a legnagyobb probléma a finn–svéd NATO-csatlakozással, hogy néhány politikai csoportosulás ellenzi azt, hiszen a szövetség bővítésével szemben belülről is tapasztalható ellenállás. Míg a legtöbb szövetséges már jelezte, hogy nem látja akadályát a két északi ország belépésének,

Az egyértelmű, hogy a NATO-bővítést elsősorban nem a magyar kormány, hanem a török akadályozza: Ankara a tavaly nyári madridi NATO-csúcson egy háromoldalú megállapodást is aláíratott a két északi tagjelölttel, amiben a török vezetés részletesen összefoglalta, hogy mely feltételek teljesülése esetén hajlandó rábólintani a finn és svéd csatlakozási kérelmekre.

Kedd esti hírként pedig az érkezett, hogy a magyar Országgyűlés március elején dönthet az északi országok NATO-csatlakozásáról.

Törökország nem engedi be Svédországot

A két északi ország helyzete közül Svédországé a nehezebb, hiszen Stockholm korábban látványosan megértő kurdpolitikát folytatott, ami vörös posztónak számít a törökök szemében. A svéd kormányban tisztában is voltak azzal, hogy ez ügyben nem lesz könnyű zöld ágra vergődni a törökökkel, de ezt ellensúlyozta az a megfontolás, hogy ha Finnország Svédország nélkül lesz a szövetség része, az az utóbbit – átmenetileg – nagyon nehéz biztonságpolitikai helyzetbe hozhatja.

S Ankara mintha éppen erre játszana: a múlt heti müncheni biztonságpolitikai konferencián a finn külügyminiszter bejelentette, hogy török kollégája informálisan jelezte felé, hogy részükről nincs akadálya a finn csatlakozásnak.

És a svédek? Nos,

A törökök minden bizonnyal további kurd aktivisták és terroristák kiadatását várják a svédektől, illetve az utóbbi időben megszaporodó svédországi Korán-égetések sem segítik elő a svéd NATO-csatlakozás ügyét.

Elképzelhető tehát, hogy a finnek és a svédek nem egyszerre lépnek majd be a szövetségbe? Egyre több az erre mutató jel: a múlt héten már Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is arról beszélt, hogy nem az a legfontosabb kérdés, hogy a két ország egyszerre csatlakozik-e a szövetséghez, ráadásul a finnek sem szeretnék mindenáron bevárni a svédeket. A finn köztársasági elnök legalábbis erre utalgatott Münchenben.

Az amerikaiak azt szeretnék elérni, hogy Ankara mihamarabb hagyjon fel a svéd belépés akadályozásával. Hétfőn a török fővárosban járt Antony Blinken amerikai külügyminiszter, aki a Çavuşoğluval folytatott megbeszélései után is azt hangsúlyozta, hogy a két ország szerintük már teljesítette a háromoldalú megállapodás rájuk eső részét. Nem tűnt úgy, hogy Çavuşoğlut ez különösebben meghatotta volna: szerinte a svédországi helyzet még mindig nem megfelelő.

Könnyen lehet, hogy a svédeknek még hónapokat kell majd várniuk a török ámenre, elvégre a késő tavasszal vagy kora nyáron tartandó törökországi parlamenti és elnökválasztás előtt

amellyel azt közvetítheti a választók felé, hogy a kurdkérdés valóban nemzetközi jelentőségű ügy. Más kérdés, hogy a tragikus törökországi földrengések a következő időszakban minden bizonnyal lefoglalják majd a török kormány erőforrásait, így akár az is elképzelhető, hogy Ankara végül engedni fog az amerikai nyomásnak, s hozzájárul Svédország csatlakozásához is.

Mevlüt Çavuşoğlu hétfőn tett is erre utaló megjegyzést: szerinte hamarosan folytatódhatnak a tárgyalások Svédországgal Brüsszelben.

A nyitóképen: Sanna Marin és Ulf Kristersson közös sajtótájékoztatót tart Stockholmban. Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP