A „korlátlan hatalmú uralkodó” megöléséről elmélkedett Alekszandr Dugin

"Egy orosz város, Oroszország valamelyik régiójának fővárosa - mint Belgorod, Kurszk, Donyeck vagy Szimferopol - megadja magát. Ha nem érdekel, akkor nem vagy orosz. Az oroszok most összeszorítják a fogukat a fájdalomtól, sírnak és szenvednek, mintha kitépték volna a szívüket, és a gyerekeiket, testvéreiket, anyjukat és feleségüket a szemük láttára gyilkolták volna meg. Ha most nem érzel fájdalmat, akkor egy senki vagy. Hatalom. Ő a felelős ezért. Mi értelme van az autokráciának, ami nálunk van? Az uralkodónak megadjuk a teljes teljhatalmat, és ő egy nehéz helyzetben megment mindannyiunkat - az embereket, az államot, a népet. Ha gonosz lelkekkel veszi körül magát, vagy szembeköpik a társadalmi igazságosságot, az kellemetlen, de csak akkor, ha megmenekül. És ha nem? Ezután az "esők királyának" sorsa vár rá (lásd Frazier). Az autokráciának van hátránya. A teljhatalom kiteljesedése siker esetén, de a kudarc esetén a felelősség teljes mértékű vállalása is. Te melyiket szeretnéd? Hogyan lehet kijutni a helyzetből? Azonnal váltson át a szuverén diktatúráról a komisszár diktatúrára, azaz vesse be az ideológiát. Az uralkodó csaknem ezt tette. De szinte megint. És Herszon nem csupán hogy kis híján, hanem teljesen megadta magát. Surovikinre nem lehet panasz. Ő nem politikus, ő a front technikai oldaláért felelős. A pofon nem neki szólt. Ez egy pofon a tudjátok-kinek. És itt már nem a PR fogja megmenteni a helyzetünket. Kritikus helyzetben a különféle politikai stratégiák egyáltalán nem működnek. A történelem szólal meg napjainkban. És ez - számunkra - ijesztő szavakat mond."

Dugin elvtárs helyében nem mennék a földszintnél feljebb.

Tehát amíg az uralkodó megnyeri a háborút, addig tehet amit akar. Ha viszont veszít, akkor nincs kegyelem. Győzelem vagy halál. Nem olyan új dolog ez.

Összevesztek a kágébés besúgók. Durván.