Elítéljük az állami cenzúrát, de ha a Facebook csinálja, észre se vesszük

A közösségi média platformok alapjaiban változtatták meg a nyilvános kommunikációt. Elméletileg ma az interneten bárki szabadon közzé teheti véleményét a tradicionális médián kívül. A tömeges megnyilvánulás következtében létrejött bőséges tartalom azonban egy előre kevesek által látható jelenséghez, az úgynevezett online kapuőrök megjelenéséhez vezetett. Ilyen például a népszerű online közösségi média platform, a Facebook.

De vajon minek tekinthetők az online kapuőrök: semleges közvetítőnek vagy a kommunikáció aktív alakítóinak?

ahogy az történt Donald Trump Twitter-profiljával. Ezáltal aktívan beavatkoznak a felhasználók szólásszabadságának gyakorlásába és képesek befolyásolni az egyén részvételét a demokratikus diskurzusban és a nyilvános vitákban.

Az Európai Bizottság által 2020 decemberében előterjesztett digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálytervezet (DSA) mérföldkőnek tekinthető a platformokra és felhasználóikra vonatkozó felelősségi szabályok szempontjából. A tervezet szerint ugyanis valamennyi online közvetítő szolgáltatónak szerződési feltételeiben kötelessége tájékoztatást nyújtani a tartalommoderálásról. Ebbe beletartozik az algoritmikus döntéshozatal és annak emberi felülvizsgálata is. A tartalommoderálás során pedig az online közvetítő szolgáltatók kötelesek kellő gondossággal, objektíven és arányosan eljárva figyelembe venni valamennyi érdekelt fél jogait és jogos érdekeit.

Ebbe a tervezet szerint beletartozik a felhasználók alapvető jogainak, így a véleménynyilvánítás szabadságának figyelembevétele is. A tervezet tehát előrelépést jelenthet többek között a demokratikus ellenőrzés megteremtése érdekében. Ezzel kapcsolatban azonban számos további kérdés merül fel, többek között az, hogy hogyan fogják a szabályokat alkalmazni.

Az állampolgárok sok esetben féltik szabadságukat az államtól. Az alkotmányos garanciák ennek érdekében születtek. Sokan aggódnak a piacok igazságtalanságai miatt is. A piacok működésének szabályai és a piaci szereplők magatartását meghatározó jogszabályok erre válaszul jöttek létre.

Jelenleg a kibertér korszakát éljük. Ennek a korszaknak is van szabályozója. Ez a szabályozó adott esetben szintén fenyegetheti a szabadságot. De annyira megszállottjai vagyunk annak a gondolatnak, hogy a szabadság az állammal szembeni szabadságot jelenti, hogy nem is látjuk a szabályozást ebben az új térben. Ezért nem látjuk azokat a veszélyeket sem, amelyeket ez az önszabályozás jelent.

– állítja Lawrence Lessig harvardi professzor.

Ez határozza meg a kibertér játékszabályait, a magánélet védelmét, annak korlátait, illetve a magáncenzúra gyakorlásának feltételeit. Meghatározza, hogy az információhoz való hozzáférés általános vagy korlátozott. Ez befolyásolja, hogy ki mit láthat vagy mit ellenőrizhet, hogy az egyén mennyiben maradhat anonim, illetve közvetve meghatározza a szólásszabadság korlátait is.

Jelenleg az interneten elmozdulás tapasztalható az anonimitás, illetve a szólásszabadság védelmétől egy olyan irányba, amely az anonimitást, illetve a szabad véleménynyilvánítást korlátok közé szorítja, és az egyén ellenőrzését magánszereplők uralják.

Mivel azonban a közösségi média platformok privát gazdasági szereplők, felhasználóikkal szemben nem kötik őket az államra kötelező szólásszabadságra vonatkozó alkotmányos szabályok.

Erre vonatkozóan saját szabályzatot alakíthatnak ki általános szerződési feltételeikben. A tartalom kiválasztásával kapcsolatos döntéseik pedig a platformok szólásszabadságának védett kifejezései. Noha igénylik a szólásszabadság védelmét kiválasztási tevékenységük lehetővé tétele érdekében, nem kötik őket a különféle jogi garanciák, hogy ugyanezt biztosítsák felhasználóik részére.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium (MCC) PhD Program kutatója, az Európai Tanulmányok Műhely munkatársa.