Putyinista Orbán? Nyugodt és mosolygós Márki-Zay? Várható Fidesz-győzelem elszigetelődéssel? A német sajtó kiemelten foglalkozik a magyar országgyűlési választással. Szemlénk!
A vasárnapi magyarországi választást Európa-szerte élénk médiaérdeklődés övezi. Az elmúlt hetekben a nagyobb európai lapok szinte minden nap szenteltek egy-egy cikket a magyarországi kampány fejleményeinek és természetesen a miniszterelnök-jelölteknek is. De mit írnak a nagy német lapok közvetlenül a választás előtt?
A baloldali Die Zeit egy egész oldalas cikkben foglalkozik a magyarországi eseményekkel. Az Ulrich Ladurner jegyezte cikk egy kisvárdai riporttal kezdődik, majd rátér a választási kampányra és a magyar kormány oroszbarát politikájára. A cikk szerint
A szerző megszólaltatta Ungváry Krisztián történészt is, aki szerint Orbán Viktor azért nem hajlandó hátat fordítani Vlagyimir Putyinnak, mert akkor a saját rendszere is összeomlana.
A cikk szerint a miniszterelnök a „propagandagépezetével” együtt kettős játékot játszik, mert megpróbálja eladni a magyaroknak, hogy az ország kimaradhat a háborúból, miközben Budapest minden szankciót támogat. A cikk végén Ladurner a fehérgyarmati ellenzéki jelöltet, Sápi Mónikát is bemutatja, kitérve arra, hogy Sápi a térség mélyszegénységben élő magyar lakosainak is gyűjt, nem csak az ukrajnai menekülteknek. „És az ukránok küzdelme és halála a háttérbe szorult” – zárul enyhe moralizáló felhanggal a Die Zeit cikke.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadása egy oldalon számol be a vasárnapi szerbiai és magyarországi választásokról, előbbire valamivel nagyobb hangsúlyt fektetve. A hazánkkal foglalkozó cikk szerzője az itthon is jól ismert Stephan Löwenstein, az írás pedig azt firtatja, hogy az ukrajnai háború megfordíthatja-e az erőviszonyokat a választáson.
A lap felidézi, hogy amióta a Fidesz kormányoz Magyarországon, hazánk szorosabbra fűzte a gazdasági együttműködését Oroszországgal, Kínával és Törökországgal is. Szóba kerül a Paks II. beruházás és Magyarország függősége is az orosz gáztól, azt ugyanakkor az FAS is megemlíti, hogy Orbán eddig még támogatta a közös európai szankciókat az orosz agresszióval szemben. A cikk bírálja Orbán Ukrajnával kapcsolatos retorikáját: Löwenstein szerint a magyar miniszterelnök az orosz narratívát erősíti,
„Az orosz invázióval vagy Putyinnal kapcsolatosan nyilvánosan nem lehet tőle [Orbántól] kritikát hallani” – áll a cikkben.
A cikk megemlékezik arról is, hogy Márki-Zay Péter leárulózta Orbán Viktort, illetve az is szóba kerül, hogy Németh Zsolt kiírta a Facebookra, hogy „ruszkik haza”. Löwenstein ugyanakkor Márki-Zayt is kritizálja: szerinte az ellenzéki miniszterelnök-jelölt még a kampány utolsó hetében sem azzal volt elfoglalva, hogy a saját üzeneteit eljuttassa a választókhoz, s így az Orbánnak valóban kellemetlen témák, mint a korrupció, háttérbe szorulnak.
Jól bejáratott címválasztással közölt rövidebb összeállítást a magyarországi választásról a Die Welt vasárnapi kiadása. Az anyagot jegyző Philipp Fritz szerint hazánk érzelmileg túlfűtött választásnak néz elébe, amelyhez nem utolsó sorban Márki-Zay Péter sokszor meghökkentő üzenetei is hozzájárultak.
A fő téma a Die Welt cikke szerint természetesen az ukrajnai háború lesz. A lap megemlíti, hogy a médiaviszonyok Orbán számára jóval kedvezőbbek, ráadásul a választókerületek határmegállapításai is hátráltatják az ellenzéket. Az EBESZ szerint már a korábbi magyarországi választások sem voltak igazságosak – idézi fel a cikk.
A szerző megszólaltatta az oknyomozó riporterként bemutatott Panyi Szabolcsot, illetve Mesterházy Attila egykori MSZP-s miniszterelnök-jelöltet is. Mindkét megszólaló elmondja, hogy az Orbán-kormány Kreml-barátságának nem csak gazdasági, hanem politikai okai is vannak;
A lap értékelése szerint Orbánnak sikert hozhat, hogy azzal kampányol, hogy Magyarországnak ki kell maradnia az ukrajnai háborúból, de ennek a további európai elszigetelődés lehet az ára, elvégre már a legfontosabb európai szövetséges, a lengyel kormány is elhatárolódott ettől az állásponttól.
A konzervatív-liberális Cicero áprilisi száma nyolc oldalon foglalkozik a magyarországi választással; a cikket a lap főszerkesztője, Alexander Marguier írta. Az írás részletesebben is foglalkozik a magyar belpolitikai viszonyokkal, kezdésnek pedig igyekszik megmagyarázni a német olvasónak a „Mini Feri”-kampányt.
A cikk bemutatja Márki-Zay Pétert, mint Orbán „nem rossz feltételekkel” rendelkező kihívóját, akinek a programja lényegében abból áll, hogy Orbánnak mennie kell. Marguier kitér a magyar miniszterelnök Putyin-barát múltjára is, de arra a megállapításra jut, hogy Magyarország az ukrajnai háború kapcsán bemutatott külpolitikai hátraarca
„Tény, hogy ha a szomszédban háború zajlik és az ukrajnai válság világpolitikai dimenziójúvá válik, akkor a nép inkább egy tapasztalt miniszterelnök mögött sorakozik fel – és nem váltja le egy vidéki polgármester vezette ellenzékre, ami már csak a lehető legnagyobb megosztottsága miatt sem ígér nagy stabilitást” – értékel a Cicero cikke.
A lap megszólaltatja Gulyás Gergely kancelláriaminisztert, aki elmondja, hogy a magyarok nem szeretnék, hogy visszatérjen a Gyurcsány-korszak, de – áll a cikkben – azt Gulyás és a Fidesz belső körei is érzékelik, hogy ez az idei választás szorosabb lesz, mint az eddigiek. Azt a Cicero is megemlíti, hogy Márki-Zay kampánya nem zajlik zökkenőmentesen, mert az ellenzéki miniszterelnök-jelölt sok szerencsétlen kijelentést tesz.
Marguier a cikk végén azt a kérdést teszi fel, hogy mi lehet Orbán Viktor terve a valószínűsíthető választási győzelem után.
– de vajon működhet-e majd a Fidesz egyszer Orbán nélkül? A cikk erre inkább nemleges választ ad: a Fidesz-szavazók inkább személyre szavaznak, és nem pártokra – szól a végkövetkeztetés.
Érdekes, hogy a Magyarországgal egyébként általában sokat és részletesen foglalkozó Der Spiegel pénteki számában nem esik szó a magyar választásokról. Ez leginkább az ukrajnai háborúnak köszönhető, a tekintélyes hamburgi hetilap legfrissebb száma most erre koncentrál. A lap múlt heti kiadása azonban hosszú portrécikket közölt Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltről. E szerint
Érdekes, hogy balliberális Spiegel portrécikke szerint a Jobbik egy „mérsékelten konzervatív hagyományőrző szervezetté” vált. A cikk hosszan idéz Dobrev Klárától is, aki szerint Magyarország nem demokrácia, Orbán pedig olcsó ajándékokkal akarja lekenyerezni a választókat.
A Süddeutsche Zeitung hétvégi kiadása az ukrajnai háború miatt szintén nem foglalkozik részletesebben a magyar választással. A lap vezető anyaga egyébként egy Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter éleslátását és rátermettségét hosszan méltató portrécikk. A magyarországi választásról csak szőrmentén emlékezik meg a Süddeutsche: a hétvégi kiadás harmadik oldalán közöltek egy fényképet Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén mondott beszédéről, megjegyezve, hogy az akkor még liberális Orbán mára egy „nacionalista konzervatív” lett, aki messzire sodródott a liberális értékektől.
A német Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) alelnöke, René Funk szerint minden német háztartásnak fel kell készülnie az elhúzódó áramkimaradásokra és más vészhelyzetekre.
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Kettészakadt Európáról ír a La Repubblica, alig győzik negatív jelzővel.
Az M85-ös gyorsforgalmi autóút része a Bécsi domb alatt átvezető 780 méter hosszú dupla közúti alagút is.
A Forbes egyszerű példával illusztrálta a helyzetet.
Elérjük a célunkat: Magyarország valódi kapcsolódási ponttá, kereskedelmi- és elosztóközponttá válik Európában!
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
