Global Research Network: A gyarmati múlt kártalanítására a migráció elfogadása jelent megoldást

Egyre több tagállam támogatja a szigorú migrációs politikát 

A 2015-ös európai migrációs válság óta hazánkat nem egyszer érte az a kritika, hogy Magyarország nem tartja tiszteletben a bevándorlók jogait. Az Európai Unió és több NGO is nyíltan támadta a magyar vezetést a szigorú fellépés miatt, hat év leforgása alatt azonban sokat változott a migrációról kialakult nézőpont Európában.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Európában egyre több uniós tagállam hagy fel a korábban liberális szemléletű migrációs politikájával, így tett többek között Ausztria és Dánia is. 

s Ausztria az Európai Bizottság segítségére sem számíthat. Dániában pedig a parlament 70 képviselő támogatásával, 24 ellenében letette a garast a migránsok Afrikába (Ruandába) történő áttelepítése mellett. Ennek értelmében a jövőben a Dániába bevándorolni kívánók az országon kívül kötelesek megvárni a menekültügyi eljárás végét.

Ugyanakkor az Unión kívülről is felerősödtek a szigorúbb fellépés mellett állást foglaló hangok. Gérald Darmanin francia belügyminiszter és brit kollégája, Priti Patel júliusban állapodtak meg arról, hogy Franciaország az Egyesült Királyság 62.7 millió eurója fejében segít megfékezni a szigetországba a La Manche csatornán keresztül irányuló illegális migrációt. Pár nappal ezelőtt pedig

Az Európai Néppárti politikusa egyúttal nyíltan elutasította a bevándorlók tagállamok közötti kötelező szétosztását is. 

A gyarmati múlt kártalanítására a migráció elfogadása jelent megoldást

Az európai politikai légkör lassú változása viszont újabb narratívával kecsegtet a migrációt pártoló szervezetek részéről. Egy ENSZ-hez közeli kutatóintézet, a Global Research Network (GRN) Az EU nyílt határokról szóló, szelektív szakpolitikai intézkedései kirekesztőek a globális délre nézve ("The EU’s Selective Open Border Policies Exclude the Global South") című tanulmánya szerint az Európai Uniónak, mint a globális észak vezető szereplőjének – mintegy kártalanításként – kötelessége lenne elősegíteni a gyarmati múltra visszatekintő globális dél polgárainak bevándorlását. Sőt, mi több, egyenesen

például a burkatilalom bevezetésével.

A GRN gyarmatosító múltra való utalása a 21. század migrációs kihívásai közepette ma már közel sem számít elszigetelt nézőpontnak. Az uniós forrásokból is működő European University Institute idén megjelent tanulmánykötetéből is visszaköszön ez a narratíva, de az Európai Bizottság kommunikációs anyagaiban is fellelhető utalás arra, hogy a gyarmatosítás és rabszolgatartás az európai történelem szerves részét kepézik, és hatásaik ma is érezhetők a társadalmon belül. Birgit Van Hout, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala európai ügyekért felelős képviselője idén márciusban fogalmazott meg hasonló állításokat, aki az amerikai Black Lives Matter (BLM) mozgalom fényében elemezte Európa gyarmatosító múltját. 

Ez azt jelenti, hogy

És amennyiben a GRN narratíváját követjük, a bevándorlást már elsősorban nem is emberi jogi alapon kell értelmezni. A willkommenskulturt (befogadás kultúráját) meg kell toldani az „entschuldigung”, vagyis a sajnálom kifejezéssel, ami így új szintre emelheti a vitát a migrációval kapcsolatban. 

Ha így alakulna a történelem, már nemcsak emberi jogi elvárásként szerepelne, hanem erkölcsi kötelességévé is válna Európának befogadni a volt gyarmatokból érkezőket. Szembetűnő, hogy Nyugat- és Kelet-Közép-Európa között ezekben a dokumentumokban nem tesznek semmilyen különbséget:

Ennek fényében elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a tagállamok a közeljövőben meg tudják oldani azt a politikai patthelyzetet, amit az eltérő migrációs politikák, illetve maga a történelem idéztek elő. A vita csak most kezdődik, az erkölcsi és történelmi kérdéseket megválaszolása sokkal nehezebb feladat lesz, mint a vitatott jogi kérdések rendezése.

Kép: Marc Vorwerk / SULUPRESS.DE / SULUPRESS.DE / dpa Picture-Alliance via AFP

Gergi-Horgos Mátyás