A bíróság végül Dopemant felmentette, s tette ezt arra hivatkozással, hogy a művész a személyéhez kapcsolható politikai szervezetek által rendezett politikai performance részeként cselekedett így. Mindemellett kimondta, hogy „bár cselekménye nem állja ki az ízlésesség próbáját”, Dopeman az egyébként is szétesésre tervezett műanyagszoborba vélhetően nem a közösségi együttélés szabályainak leplezetlen, gátlástalan, nyílt semmibevételével rúgott bele.
Megjegyzendő, hogy garázdaság helyett a becsületsértés tényállása esetlegesen felmerülhetett volna a szobor rugdosása kapcsán (ezt a bíróság is így látta). Tekintettel azonban arra, hogy ilyen eljárást kizárólag az a személy kezdeményezhet, aki ellen a sértő szándék irányul (aki ebben az esetben Orbán Viktor volt) ezt a kérdést a bíróság nem vizsgálta. Megjegyzendő, hogy e körben a bíróság megkereste a magyar miniszterelnököt, aki az ügyben magánindítvánnyal nem élt, tehát az esettel kapcsolatban büntetőeljárást nem indított.
A magyar jogban a szándék számít sarkalatos pontnak
A véleményszabadsággal kapcsolatos, hozzánk időben egészen közel álló döntéseket az Alkotmánybíróság hozott még február elején, amelyekről a Precedens is írt.
Az egyik ügyben a vallásszabadság – közvetetten az emberi méltóság – vélt sérelme egy abortuszellenes közösség tiltakozási akciója keretében valósult meg. Ebben az ügyben az egyik tüntető egy performansz keretében egy „abortusztabletta” feliratú zacskóból fehér tablettát helyezett két társa nyelvére, a katolikus egyházi szertartásból ismert „Krisztus teste” kijelentés keretében.