Brüsszel hibázott, amikor játszma közben változtatott a feltételeken, de a megállapodás látótávolságban van, és Nagy Britannia is szabadon távozhat.
„A halál és az adók után a figyelmen kívül hagyott Brexit-határidők is életünk elkerülhetetlen velejáróivá váltak. Annak ellenére, hogy a miniszterelnök megállapodás nélküli Brexitről beszél, a tárgyalások meghosszabbításra kerültek, így a megegyezés is körvonalazódni látszik. Ennek eredményeképpen Nagy Britannia szabadon léphet ki az Európai Unió szabályozási keretei közül, de ha kilépést követően a feltételek jelentősen és kimutathatóan sértik a tagállamok érdekeit, az EU-nak jogában áll majd lépéseket tenni.
(…)
Ezzel nincs vége a történetnek, még annak ellenére sem, hogy most kezdődhetnek a szabadkozások azok felé, akik kimerültek az elmúlt négy év fejleményeinek követése során; a bizonytalanság kódolva lesz az újfajta kapcsolatban. Ez nem kell, hogy meglepetést okozzon: a megállapodások addig tartanak, amíg a szerződő felek fent kivánják tartani azt.
(…)
Pontosan ezért létefontosságúak a szerződés részletei – olyan alapelvek, amelyek megteremtik az esetleges retorziók kereteit, maga az eljárásrend, továbbá az arányosságra, a felek közötti egyenlőségre, a vitarendezés részleteire, és a kikényszeríthetőségre stb. vonatkozó rendelkezések.
Ugyanilyen jelentőséggel bír ugyanakkor maga a bizalom, illetve annak felismerése, hogy annak ellenére, hogy Nagy Britannia úgy döntött, hogy maga mögött hagyja az Európai Unió intézményeit és jogszabályait, a két félnek továbbra is barátot, szövetségest kell látnia egymásban, tekintettel a közös történelemre, értékekre és érdekekre.
Az ellentmondásos környezetben lefolytatott tárgyalási folyamat – amely egyik oldalon sem volt híján az érzelmeknek – ez utóbbi szempontokat bizonyosan aláásta, de szükség van ezek visszaemelésére.
(…)
Természetesen, a maradáspártiak újjal mutogatnak majd Nagy Britanniára, azt kiáltva, hogy „te rontottad el, te is fogod helyrehozni” – szól a monomániás Twitterezők kedvelt szólama. Ez azonban ugyanúgy felszínre hozza körükben a racionalitás hiányát, amellyel egyébként ők a Brexit-pártiakat azonosítják. A maradáspártiak számára az Európai Unió megtámadhatatlan, miközben a Brexit utáni Nagy Britannia számukra mindig is hibás alakulat marad.
(…)
Természetesen a brit politikusok is szerepet játszottak a közbizalom leépülésében – néhányan közülük nyíltan sértegették az európai országokat és vezetőiket.
(…)
Látnunk kell azonban az európai oldalt is. Miközben Nagy Britannia egyoldalúan tett bizonyos biztonsági garanciákat, az EU visszautasította a britek számára a saját biztonsági információáramlást biztosító rendszereihez való hozzáférést. Miközben a brit kormány gesztusokat tett arra vonatkozóan, hogy garantálja az uniós polgárok jogait az Egyesült Királyságban, Brüsszel hónapokon keresztül tartózkodott ennek viszonzásától. Egy magas beosztású uniós politikustól pedig elhangzott, hogy Észak-Írország „elvesztése” egy olyan „ár”, amelyet Nagy Britanniának meg kell fizetnie a Brexitért.
(…)
Négy éven keresztül hallhattuk az EU részéről a jogok és kötelezettségek kapcsán azt, hogy Nagy Britannia vehet részt a közös piacon anélkül, hogy alávetné magát annak szabályainak. Most Brüsszel azt mondja, hogy Nagy Britannia „nem férhet hozzá”, illetve „nem élvezheti” a közös piac előnyeit anélkül, hogy lenne bármiféle dinamikus harmonizáció a szabályozás tekintetében – ez a hozzáállás pedig merőben eltér a korábbitól.
Az Európai Unió ma a szélesebb geopolitikai szerepvállalás lehetőségeit keresi. Ehhez hozzátartozik a polgároknak a biztonsági kockázatoktól való védelme, egy esetleg újabb migrációs válság elkerülése, válaszadás Kína felemelkedésére, illetve az úttörő szerep kivívása a klímavédelem területén. E célkitűzések végrehajtása érdekében az EU erősebb lehet, ha a briteket a maga oldalán tudhatja.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Példátlan döntés lenne a háborúk történetében, ha az Európában befagyasztott orosz vagyont az európai intézmények hitelességét is kétségbe vonva elkoboznák, egy gyors béke megkötésére pedig a háborúzó felek helyzete miatt is kevés az esély – vélekedtek elemzők kedden a köztelevízió 48 perc című műsorában.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
Mire való eredetileg az Európai Unió működéséről szóló szerződés cikkelye, és miért tiltakozik Orbán Viktor az ezzel való visszaélés ellen?
Előtérben a „C” számlák.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
