A német ügyészségi szervezet az igazságügyi minisztériumnak alárendelten működik, vagyis a miniszter utasítási joggal rendelkezik az ügyészség felett. Ezen változtatna a német közvélemény egy része, a modellváltás viszont politikai ellenállásba ütközhet.
Átalakulhat a német igazságszolgáltatás szerkezete – legalábbis erre utaló jelként lehet értékelni azt, hogy Christine Lambrecht szövetségi igazságügyi miniszter a német ügyészségi modell módosítása melletti elköteleződésének adott hangot az igazságügyi tanács december eleji ülése után.
Az igazságszolgáltatási reform végrehajtása annak érdekében történne, hogy „a német ügyészséget ismét egyenrangú partnerként tartsák számon a büntetőügyekben történő európai együttműködés tekintetében”.
A német ügyészségi vezetők és bírói szervezetek az azóta követelik az ügyészségi modell módosítását, hogy az Európai Unió Bírósága tavaly májusban kimondta: az igazságügyi miniszter közvetlen utasítási jogának kitett német ügyészségek nem tekinthetők függetlennek, ezért az általuk kibocsátott európai elfogatóparancsot a többi tagállam hatóságai nem kötelesek teljesíteni.
Áthidaló megoldásként most a német elfogatóparancsokat azon bíróságok illetékes bíráihoz szignálják, amelyek az adott ügyészséggel szervezeti értelemben összeköttetésben állnak, a bírák és az ügyészek véleménye szerint azonban
ez a megoldás hosszútávon semmiképpen sem fenntartható.
A jelenséggel a Frankfurter Allgemeine Zeitung is foglalkozott: ahogy azt a lap is kiemeli, a szervezeten kívülről gyakorolt utasítási jog veszélyeit jól szemlélteti Harald Range volt szövetségi főügyész esete, akinek hivatali ideje alatt hazaárulás miatt emeltek vádat a Netzpolitik.org nevű portál ellen.
Range ugyanis azzal gyanúsította meg a portált, hogy bizalmas dokumentumokat szivárogtatott a közvélemény számára. Range az ügy kapcsán élő műsorban nyilatkozta azt, hogy az igazságügyi minisztérium arra utasította, hogy tartson vissza egy ügydöntő jelentőségű szakértői jelentést. Azt követően pedig, hogy Heiko Maast 2015-ben igazságügyi miniszterré nevezték ki, Range azonnali hatállyal nyugdíjba kényszerült vonulni (Maas bizalomvesztésre hivatkozva távolította el pozíciójából).
Így tehát decemberben a Legfőbb Ügyészség és a tartományi főügyészségek közös levelet intéztek a miniszterhez, arra kérve a politikust, hogy „a német ügyészségeknek az európai igazságszolgáltatási együttműködésben való egyenrangú részvétele” érdekében sürgősen kezdeményezze a német ügyészségi modell megreformálását.
Noha az ügyészek az igazságügyi miniszter utasítási jogának megszüntetését kifejezetten nem kívánják, mindenképpen jogi garanciákat iktatnának be annak érdekében, hogy még a lehetősége se legyen meg annak, hogy az ügyészségek jogon túli szempontok által motivált utasítást kapjanak. Úgyszintén indokoltnak és helyénvalónak tartanák az ügyészek azt is, ha minden igazságügyi miniszteri utasítást írásbeli formához lenne kötve, ahhoz pedig indokolás is fűződne.
Mindezt a Német Bírák Szövetsége az európai uniós jogsegéllyel érintett ügyekben nem tartja elégségesnek. Barbara Stockinger és Joachim Lüblinghoff elnökségi tagok úgy vélik, hogy Németország csak úgy tud megfelelni az európai igazságügyi követelményeknek, ha „jogilag is kizárttá teszi az utasítási jog gyakorolhatóságát”. A bírák szakmai szervezete azon a véleményen van, hogy csak így képes a német igazságszolgáltatás felemelkedni az uniós standardokhoz.
A FAZ Margarete Koppers berlini főügyészt is megkereste a témában. A szakember rögzíteni kívánta, hogy az uniós együttműködésben mára alapvetésnek számít az ügyészségre vonatkozó egyedi utasítások tilalma, s noha ennek Németország nem felel meg, fontos lenne elindulni ebbe az irányba.
Koppers hangsúlyozta: az egyedi utasítási jog eltörlésére vonatkozó diskurzust rendszerint a politikai érdekek rekesztik be.
A Szövetségi Igazságügyi Minisztérium álláspontja ezzel kapcsolatban töretlen, vagyis a szervezet szerint az ügyészségek működésének demokratikusan megalapozott, éppen ezért a modell sem szorul átalakításra. A minisztériumi álláspont lényege, hogy az ügyészség demokratikus legitimációja a választások eredményeképpen létrejött kormány felhatalmazásából fakad.
A problémakörrel kapcsolatos érdekesség, hogy az Európai Bíróság 2020. december 8-i ítéletében az európai nyomozási határozat kibocsátásának nem akadálya az ügyészség politikai utasíthatósága, magyarán a Bíróság szerint a német ügyészségi modell – szemben a jogállamisági jelentés Németországra vonatkozó fejezetében foglaltakkal – nem vet fel komolyabb aggályt.
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Természetesen megint őket kiáltották ki félelemkeltőknek és szélsőségesnek, nem a bűnözőket.
Berlin új döntése komoly kérdéseket vet fel a személyes szabadságjogok és a német vezetés terveit illetően.
A német külügyminiszter elárulta, a „többi tagállam nem fogja tétlenül nézni Magyarország magatartását”.
Csúnyán megemelkedett az üzemanyag ára.
A német kormányszóvivő már arról beszélt, hogy migránsok befogadása helyett helyben kell segíteni.
A német lap szerint Közép-Európa, így hazánk is vezető szerephez juthat ebben az energetikai fordulatban.
Az oroszok által üzemeltetett létesítménynél meghalt biztonsági őr iráni állampolgár volt.
Úgy tűnik, néhány országban irigylik a magyar különadókat, amelyek a rezsicsökkentést is biztosítják. A Tisza Pártnál viszont továbbra is ellenzik a különadókat.
