Halászhajók süllyeszthetik el a brexit-megállapodást

„Ahogy a dolgok most állnak, nem tudom megmondani önöknek, hogy lesz-e megállapodás, vagy sem” – mondta az Európai Parlament plenáris ülése előtti felszólalásában Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdán. A pontosság kedvéért: 2020. december 16-án, szerdán, hiszen a brexit-népszavazás óta eltelt négy évben azért jó néhány szerdai nap akadt, amikor egy ilyen állítás legalább annyira helytálló lett volna, mint most.

A brexit az elmúlt években az európai közbeszéd egyik központi témája volt, és valószínűleg még most is a legégetőbb problémák egyike lenne, ha nem jött volna közbe a koronavírus vagy éppen a többéves költségvetési keret elfogadása körül kibontakozó vita.

A népszavazást követő időszakban még elég sokféle modellt tartottak elképzelhetőnek a politikusok és politikatudósok, amik alapján az unió és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatát rendezhetik. Voltak olyan modellek, amik szoros további együttműködést tettek volna lehetővé, és akkor is benne volt a pakliban, hogy végül nem is születik megállapodás „Brüsszel” és London között.

Boris Johnson és a brit kormány részéről gyakran hallani, hogy ők a maguk részéről az „Ausztrália-modellel” is megvolnának, már ami a felek közötti kereskedelmet illeti. Mit jelent ez? Az Európai Unió és a kenguruk földje között nincs érvényben szabadkereskedelmi megállapodás, vagyis a két fél közötti kereskedelmi kapcsolatok lényegében a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai szerint zajlanak, tehát

csak nem hangzik annyira rosszul. Ha ez – az egyébként igen valószínű – forgatókönyv lépne életbe az átmeneti időszak végével, akkor az Egyesült Királyságból érkező árukra ugyanolyan szigorú vámszabályok vonatkoznának, mint bármely olyan ország termékeire, ami nem lépett szabadkereskedelmi megállapodásra az unióval.

Ez nem a világ vége egy olyan távoli ország számára, mint Ausztrália, amely egyébként sem folytat túl nagy volumenű kereskedelmet az Európai Unió országaival. Csakhogy az Egyesült Királyság már csak földrajzi értelemben is jóval közelebb áll Európához, ennek megfelelően pedig a kereskedelmi kapcsolatai is intenzívebbek az öreg kontinenssel – konkrétan az EU az Egyesült Királyság legnagyobb kereskedelmi partnere. Ha az unió esetenként nagyon magas vámtételeit kellene alkalmazni a brit termékekre (és fordítva), az erősen visszavetné a felek közötti kereskedelmet, amit az egyszeri fogyasztók is megéreznének a pénztárcájukon.

Nem szabad elfelejteni a nem vámjellegű „sorompókat” is, amik akkor is életbe lépnének, ha a WTO szabályai szerint folytatódna a felek kapcsolata. Az Európai Unióba behozott termékeknek sokszor igen szigorú biztonsági és minőségi elvárásoknak kell megfelelniük, ami egyaránt szolgálja a fogyasztók és a piac védelmét is. Az Egyesült Királyságban jelenleg előállított termékek esetében ez vélhetően nem jelentene olyan súlyos akadályt, ha nem sikerülne megállapodnia a feleknek, de a jövőben komoly nehézségeket, és persze költségnövekedést okozhat; ezért köt az Európai Unió egy sor kereskedelmi partnerével, például az Egyesült Államokkal szektorális megállapodásokat, amik végső soron megkönnyítik a kereskedelmet a felek között. Ilyenek természetesen létrejöhetnek a jövőben London és az unió között, de ezeket nem mindig egyszerű tető alá hozni.

Egy ilyen végkifejlet egyik fél számára sem volna túl előnyös, így – Cromwell-lel szólva – mindenkinek érdemes lesz szárazon tartani azt a bizonyos puskaport. A december eleji mosolyszünetet leszámítva folyamatosan zajlanak az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatáról szóló tárgyalások, noha két héttel az átmeneti időszak vége előtt egyelőre elég távolinak tűnik a megállapodás.

Halászat és egyenlő feltételek – ezek a vitás kérdések

A brit részről Lord David Frost, uniós részről pedig Michel Barnier vezette tárgyalócsapatok a kereskedelmi megállapodással kapcsolatos vitás kérdések jó részét már rendezték, marad ugyanakkor két fontos kérdés, amiben egyelőre nem látszanak közeledni az álláspontok: a halászat, illetve az egyenlő versenyfeltételek problematikája.

Elsőre banálisnak tűnhet a halászat problémája, pedig ez egy gazdasági és szimbolikus értelemben is igen fontos kérdés. A brit kormány azt szeretné elérni, hogy az uniós – elsősorban francia és belgiumi – halászhajók a továbbiakban ne halászhassanak brit parti vizeken, vagyis a szigetország partvonalától számított tizenkét tengerészeti mérföldes sávban. London ezt olyan komolyan gondolja, hogy a brit haditengerészet be is jelentette december elején, hogy felkészülnek a parti vizeken történő járőrözésre.

amit akár tovább is hosszabbíthatnának, cserébe viszont azt is szeretnék elérni, hogy az uniós halászok legalább a fogás 50–60 százalékát juttassák vissza az Egyesült Királyságnak (az Unió ennél jóval kevesebbet, 15–18 százalékot ajánl jelenleg). Az ügyben leginkább érintett uniós tagállamok attól tartanak, hogy ha halászaik tönkremennek, ha nem használhatják a brit vizeket – a túlparton viszont a gazdasági mellett szuverenitásbeli kérdéseket is felvetne a francia és belgiumi halászok további jelenlét a brit vizeken. Az unió ezt tekinti a legfontosabb vitás kérdésnek.

1) Az Európai Unió azt szerette volna elérni, hogy az Egyesült Királyság a jövőben ne könnyítsen a munkakörülményekkel, valamint szociális és környezetvédelmi sztenderdekkel kapcsolatos szabályozásokon. Ez azt a veszélyt hordozná magában, hogy a továbbra is nyitott ír–északír határon keresztül az esetleges megengedőbb brit szabályozásnak megfelelően behozott termékek az unióba is beáramlanának. Ez a kérdés rendezettnek látszik, mivel London nem gondolkodik ilyen könnyítésekben, sőt.

2) Barnier-ék azt is elvárták a britektől, hogy London a jövőben is csak az uniós joggal összhangban folyósítson állami támogatásokat a hazai vállalatoknak. A brit kormány természetesen hallani sem akart ilyesmiről, és végül sikerült is meghátrálásra kényszeríteniük az uniós tárgyalópartnereket, így az állami támogatásokat ezután majd a brit jog szerint szabályozzák majd, ami London ígéretei szerint elég szigorú felügyeletet biztosít majd.

3) Az unió azt is szerette volna rögzíteni, hogy a felek közötti vitás kérdésekben továbbra is az Európai Bíróság járjon el döntőbíróként. A britek viszont az EB-nél függetlenebb bírát is el tudtak képzelni, és Michel Barnier csapata végül engedett is nekik ebben a kérdésben.

Ezek szintén az Európai Unió kívánságai: azt szeretné ugyanis elérni, hogy amennyiben az Egyesült Királyság az uniós vállalatok számára versenyhátrányt okozva járna el, akkor büntetésként azonnal vámokkal sújthassa a szigetországot. London úgy húzná ki ennek a javaslatnak a méregfogát, hogy minden ilyen jellegű vámszabály bevezetését bonyolult vizsgálatok lefolytatásához kötné, ezzel értelemszerűen időt nyerve saját maga számára.

És mi a helyzet a parlamentekkel?

A Telegraph arról ír, hogy a brexitmegállapodás vitás kérdéseit akár már ennek a hétnek a végére rendezhetik a tárgyalócsapatok. Ez jól hangzik, de nem jelenti azt, hogy ezzel minden akadály elhárult a megállapodás megkötése elől, hiszen erre még a parlamenteknek is rá kell bólintaniuk. A továbbhaladás itt sem annyira könnyű, mint amilyennek tűnik.

nem kis részben azért, hogy így is nyomást gyakoroljon Ursula von der Leyenre és az Európai Unióra. A Telegraph úgy tudja, hogy a toryk emellett azért a puskapor szárazon tartására is gondolnak, Jacob Rees-Mogg előtt ugyanis olyan forgatókönyv is van, amiben a jövő hét elejére ismét behívnák az alsóház és a Lordok Háza képviselőit, amennyiben a tárgyalócsapatoknak sikerülne megállapodásra jutniuk.

Másrészt ott van a fordítás problémája is az Európai Unió oldalán. Első ránézésre talán elhanyagolhatónak tűnő dolog, hogy a megállapodás a legjobb esetben is csak angol nyelven készül majd el. London részéről ez persze nem gond, de az Európai Unió részéről bizony nehézséget okoz, hogy

Amellett, hogy ez jogi szempontból is támadhatóvá teszi a megállapodás esetleges elfogadását, vannak olyan tagállamok is, amik hajlamosak az ilyesmiből (egyébiránt jogosan) büszkeségbeli kérdést csinálni – például Franciaország; Párizs ugyanis már novemberben jelezte, hogy a megállapodás elfogadásához a francia fordítás meglétét tekinti tárgyalási alapnak. A dolgok jelenlegi állása szerint akár ezen is elbukhat a megállapodás, hiszen ahhoz, hogy a fordítások elkészüljenek, a tárgyalásokat már a múlt hónap második felében le kellett volna zárni.

Összességében tehát nem lehetetlen még az átmeneti időszak vége előtt tető alá hozni a megállapodást, de, ahogy a sportközvetítésekben mondják, bravúr kellene hozzá. London semmiképpen sem szeretné hosszabbításra menteni a meccset, így az sem kizárt, hogy végül kútba esik a brexitmegállapodás terve.

A nyitóképen: Boris Johnson a brit parlamentben. Fotó: AFP/JESSICA TAYLOR /UK PARLIAMENT