Saját maga sztenderdjeinek nem felelt meg az Orbán Viktor írását elutasító Soros-féle portál

 A Project Syndicate egy 25 éves múltra visszatekintő online véleményportál, melyet az Open Society Institute egyik projektjén keresztül Soros György finanszíroz. A portál alapvetően véleménycikkeket jelentet meg közéleti témákban.

Persze nem meglepő módon a legtöbb cikk kapcsolódik valamiképp a nyílt társadalom eszmerendszeréhez, bár a tónusok helyenként némileg eltérőek.

Az elmúlt évek heves politikai vitáinak következtében nagyon sok, Magyarországot, a magyar politikai folyamatokat, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt kritizáló cikk jelent meg a portálon.

Soros György nemrég a mostani jogállamisági feltételek kapcsán a Projekt Syndicate-en megjelent cikkben szólította fel az EU-t, kerülje meg a magyar és lengyel vétót, s anélkül fogadja el a költségvetést és a Next Generation Fund névre hallgató közös EU-s hitelcsomagot. A cikkben megjelent állításokra Orbán Viktor magyar kormányfő is szeretett volna reagálni, s ez az a pont, ahol a történet érdekessé vált.

Mert első pillantásra akár megkapó is lehetne az a tény, hogy – mintegy a mára már a közéletből kiveszett gyakorlatot felelevenítve – Orbán Viktor magyar miniszterelnök esszét akart megjelenteti a vele ideológiailag szemben álló oldalon.

Elhamarkodottan látnánk bele a történtekbe bármilyen nosztalgiára okot adó elemet. Egyrészt ilyen korok talán sosem voltak, bár tény, hogy az írásos – szellemi természetű – vita egykor népszerűbb lehetett, de közéleti primátusa sosem volt. A másik – sokkal kézenfekvőbb – ok, ami visszaránt minket a 2020-as évbe, hogy az oldal végül elzárkózott a publikálástól.

Bármelyik portál szabadon eldöntheti, milyen cikkeket közöl, és milyeneket nem. De akárhogy is dönt, annak mindenképpen üzenetértéke van, s valószínűleg ezzel az egyes portálok szerkesztői is tisztában vannak. Miért kellene különben egyáltalán dönteni a publikálásról?

Nyilván azért, mert a cikkek befogadásával és elutasításával az adott portál önmagáról is ítéletet alkot: „én olyan portál vagyok, aki ilyen cikkeket jelentet meg, másmilyeneket meg visszautasít”. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy egyes cikkeket milyen okokból utasítanak el. A következőkben áttekintjük azokat a magyarázatokat, amelyek mentén a portál megtagadhatta a publikálást, vajon melyik magyarázza meg leginkább a történteket.

„Megmérettél és könnyűnek találtattál” – nem formai okokból történt az elutasítás

A Project Syndicate-en megjelenő tartalmak műfaja igencsak sajátos. A portál 1995-ös alapítású, s akkoriban még dívott az internetet egy világjobbító eszköznek látni és láttatni, így a portál mai napig ilyen elvek mentén működik. Azaz a megjelenő írások jellemzően olyan esszék, amelyek – bár gyakran szubjektívek – túlmutatnak az egyszerű publicisztikákon. A szerzőknek szeriőz állításaikat linkek formájában hivatkozásokkal kell egy szélesebb vitába kapcsolniuk. Felsejlik tehát egyfajta értelmiségi diskurzusra törekvő igény a megjelent tartalmak között.

Ennek biztosítása érdekében a portál viszonylag szigorú szövegbefogadási irányelvekkel operál. Csak illusztrációképpen: a leadott szövegnek 700 és 1000 szó közötti terjedelműnek kell lennie, több hivatkozást kell tartalmaznia, és úgynevezett – a tudományos életből ismert – absztraktot és szerzői bemutatkozást kell küldeni a szöveg mellé. Ezek formai követelmények. Az egyetlen tartalmi megkötés, hogy az érintett cikknek érdemben érvelnie kell egy idea vagy politikai program mellett (erről még később szólunk). A helyzet az, hogy pusztán formai okokra hivatkozva a Project Syndicate valóban elutasíthatta volna a publikálást, tekintve, hogy Orbán Viktor esszéje cirka 100 szóval hosszabb, mint a megengedett maximum, s csupán egyetlen hivatkozást tartalmaz. (Nem tudni, hogy a leadott kézirat teljesen megegyezik-e a miniszterelnök portálján megjelent angol nyelvű változattal, így csak utóbbiból tudunk kiindulni.) Csakhogy a portál nem így járt el, s – mint arra utaltunk – ez üzenetértékű!

A Hvg.hu az esettel kapcsolatban megkereste a portált, amely a következő indoklást adta a publikálás megtagadására:

„Amikor arról döntünk, hogy elfogadunk-e kéretlen beadványokat, az elsődleges kötelezettségünk, hogy a nyilvános vitát előmozdítsuk. Ez esetben arra a következtetésre jutottunk, hogy Orbán Viktor miniszterelnök véleménycikke nem felel meg a sztenderdjeinknek.”

Tehát a rövid indoklásban szó sincs az egyébként felvethető formai követelményekről.

Az elutasítás indoklása kifejezetten tartalmi jellegű, így pedig lényegében önleleplező is.

Bármelyik portál mondhatja, hogy nem feladata az egyes szerzők műveit gondozni, s így a formai követelményeknek megfeleltetni. Tehát ha valamelyik médium nem szeretne publikálni valamit, jellemzően megörül a formai hibáknak, hiszen további indoklás nélkül jogosan utasíthatja vissza a szóban forgó tartalmat. Mint a cégbíróság, amely egy nappal később kapta meg az aláírási címpéldányt ... Hogy mégsem a magas labdát csapta le a Project Syndicate, az mintha arról árulkodna, direkt tudtára akarták hozni a világnak, hogy ők tartalmi okokból nem fogadták be a cikket.

Ez az üzenet. Csakhogy ezzel azt is állítják, hogy a nyílt társadalom eszmeiségét követő portál számára az ellentétes vélemények nem elfogadhatóak, vagy eleve színvonaltalanok. Helyesen gondolkodni csak egyféleképpen lehet – mondhatnák. Ráadásul az arra való hivatkozással, hogy a magyar miniszterelnök cikke nem mozdítja elő a nyilvános vitát, és ezért nem felel meg a sztenderdeknek, csúszós lejtőre érünk. Mert adja magát az összehasonlítás, hogy ugyan milyen cikkek jelentek meg eddig a portálon, amelyek nem okoztak problémát.

Néhány műfaji kérdés – a cikk megfelelt a műfaji és stiláris követelményeknek is

Ha komolyan vesszük az arra való hivatkozást, hogy Orbán Viktor cikke nem mozdítja előre a vitát, és ezért nem felel meg a sztenderdeknek, érdemes tisztázni néhány műfaji kérdést. Az érvelő esszé egy alapvetően értelmiségi műfaj, amelyben a szerző – viszonylag röviden – saját gondolat igyekszik kifejteni, és lehetőleg érvekkel alátámasztani azokat.

Nincs azonban olyan kötelezettsége, mint egy tudományos igényű írásnál, hogy minden gondolat mögött álljon ott a lábjegyzet forrásként vagy legalább inspirációként. Az esszé nyelvezete is jóval kötetlenebb, mint a tudományos szakzsargon, helyenként beleférnek értékítéletek, véleménynyilvánítás, provokatív megállapítások, minősítések.

Mindemellett a magyar miniszterelnök esszéje helyenként igencsak keményen fogalmaz. Soros Györgyöt gazdasági bűnözőnek nevezi, s terroristákhoz hasonlítja, a világ legkorruptabb embereként azonosítja.

Aha! – mondhatnánk. Az ilyen minősítések bizonyosan nem szolgálják a vitát, tehát a portálnak lényegében igaza volt. Mondhatnánk, de tévednénk. Megvizsgálva a Project Syndicate-en megjelent, Magyarországról szóló cikkeket, bőven találunk közöttük hasonló hangvételűt – magyar és külföldi szerzőktől egyaránt.

Ott van például Soros György azon cikke, amely miatt a magyar miniszterelnök tollat ragadott. Ebben a szerző a magyar emberek kirablásával vádolta, s egyenesen kleptrokatának nevezi az Orbán Viktor nevével fémjelzett politikai rendszert. Már csak érdekesség, hogy különböző magánalapítványok feletti vélt befolyást is a magyar miniszterelnök szemére veti Soros György, ami azért valahol szórakoztató.

Na de ezzel nincs vége! Cikket jelentett meg Project Syndicate-en Magyarországról az elmúlt években Magyar Bálint (két cikket is), Bruszt Lászó, Guy Verhofstadt és a neves német kereszténydemokrácia-szakértő, Jan-Werner Müller is. Válogatott minősítésekben ezek sem szenvedtek hiányt.

Bruszt László szerint Orbán Viktor egy „kórokozó diktátor” (Disease Dictator), ami egyébként dehumanizálás. A külföldiek közül Guy Verhofstadt Adolf Hitlerhez (!) hasonlította a magyar miniszterelnököt a járvány elleni védekezést szolgáló rendkívüli állapot tavaszi elfogadása kapcsán. Hasonló összefüggésben Jan-Werner Müller pedig az önkényuralom úttörőjének hívta Orbán Viktort.

Habitustól függően persze fel lehet háborodni vagy egyet lehet érteni a fenti véleményformálók megállapításaival, s persze egy politikusnak többet kell eltűrnie a minősítések terén. De az azonban bizonyos, hogy a különböző durva minősítések korábban nem számítottak kizáró oknak a Project Syndicate-en való publikálásnál.

Sőt, ha valaki – akár Orbán Viktor – cikket szeretne megjelentetni a felületen, joggal gondolhatja, hogy az ilyesmi bőven belefér. A magyar miniszterelnök esetében még joggal merül fel a „hallgattassék meg a másik fél” elve is, hiszen – épp a példák mutatják – mennyi és milyen hangvételű kritikát kapott épp ezen a portálon.

Tehát azt a tételt, hogy műfaji és az ehhez tartozó stiláris sajátosságok miatt „ne vinné előre a vitát” a magyar miniszterelnök cikke, lényegében kizárhatjuk. Hiszen – mint láthattuk – bőven vannak hasonló hangvételű cikkek a portálon, amelyek gond nélkül megjelenhettek. Más okok mentén kell keresnünk hát a megtagadás okait!

A tartalom – a tartalmi érvek mentén sem kellett volna elutasítani a cikket

Érvelni sokféleképpen lehet. Az érvelés legtisztább formájában valamely premisszáktól jut el bizonyos konklúziókig. Ez a folyamat jellemzően hosszas fejtegetést és logikai műveleteket igényel, ezért nehezen szorítható terjedelmi korlátok közé.

[Megj.: Jelen cikk is ilyen, éppen ezért ilyen hosszú. Ha valakit érdekelnek az érvelési módszerek, van erről két érhető és rövid videó.]

A Project Syndicate-en a tartalmi korlátok miatt effajta hosszas érvelés igen nehézkesen alkalmazható. 1000 szóba nehezen fér bele komplex témákkal kapcsolatban a levezett teljes érvelés, ezért a szerzők jellemzően gondolkodásuk tételmondatait osztják meg a közönséggel, s azok továbbgondolását, elfogadását vagy elvetését az olvasókra hagyják.

Ezért ezek a cikkek helyenként kinyilatkoztatás jellegűnek hathatnak ugyan, de ez műfaji sajátosság. Nézzünk néhány példát!

Soros György legutóbbi cikkében például így fogalmaz:

• „A magyarországi ellenzéki pártok bátran szembeszállnak Orbánnal azáltal, hogy közös listát állítanak a 2022-es választásokon.”

Aztán így ír például Guy Verhofstadt:

• „Az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak sikerült politikai kérdéssé változtatnia a világjárvány ügyét.”

Bruszt László a világjárvány kapcsán így fogalmaz:

• „Nem Orbán az egyedüli [politikus], aki lehetőségként tekint a világjárványra s a rendkívüli állapotot kihasználva szerezzen közel diktátorokhoz mérhető hatalmat.”

S végül egy idézet Magyar Bálinttól:

• „Orbán az EU egyik strukturális hibáinak kihasználásával próbálja biztosítani érinthetetlenségét, hiszen a tagállamok joga, hogy nemzeti vétót gyakoroljanak a közös döntéshozatal során.”

Szándékosan választottam ezeket az idézeteket. Mindegyik markáns, s mindegyik vitatható. Vajon bátor-e a magyar ellenzék, kényszerből cselekszik vagy megalkuvó?

Minden álláspont mellett és ellen vannak érvek a hazai közéletben, mindkét térfélről.

Vajon Donald Trump csinált a járványkezelésből politikai kérdést, vagy annak mindenképpen van politikai vetülete? A diktatúra bevezetésének eszköze volt a tavaszi rendkívüli állapot? Tavasszal még sokan érveltek emellett, de ez a tételt azóta a történtek megcáfolták. A vétó lehetősége vajon az Európai Unió strukturális hibája, vagy épp a jogállami működés garanciája? Itt is fellelhetők pro és kontra érvek.

Ilyen értelemben ezek a cikkek valóban előrébb vitték a mostani politikai vitát azzal, hogy vitatható, de markáns állításokat tesznek egyes kérdésekről. A tételmondatok bizonyíthatók vagy cáfolhatók, további gondolkodásra késztetik az olvasót, esetleg válaszcikk megírására.

Épp így járt el Orbán Viktor is, amikor egy évek óta tartó, Magyarországot kiemelten érintő politikai vitában cikket akart közölni a Project Syndicate-en.

Tette ezt jellemzően abban a stílusban és érvelési módszerrel, amely egyébként az oldalt jellemzi. Tehát cikkében voltak markáns értékítéletek, s egyébként olyan tételmondatok, amellyel saját igazát akarta alátámasztani. Nézzünk pár tételmondatot ezek közül:

• „Így a történelmi tapasztalat azt mondatja velünk, Európa akkor lesz ismét naggyá, ha a nemzetei is újra naggyá lesznek, és ellenállnak mindenféle birodalmi törekvésnek.”
• „Politikusok, újságírók, bírók, bürokraták, civilnek álcázott politikai agitátorok hosszú sora van Soros György fizetési listáján.”
• „Ebben [a cikkében Soros György] arra utasítja őket, hogy keményen büntessék meg azokat a tagállamokat, amelyek nem akarnak a globális, nyílt társadalom zászlaja alatt egy egységesülő európai birodalomba betagozódni.”

Ennek a cikknek nem feladata értelmezni a miniszterelnök szavait, de azoknak a sztenderdeknek, amelyeknek a korábbi cikkek megfeleltek, az ő az állításai is megfelelnek. Emellett nehéz pár kiragadott állítás alapján a teljes érvrendszert visszaadni, a fenti idézetek mögött valójában koherens érvek húzódnak meg.

Azaz, hogy az Európát egyfajta központi irányítás alá vonni igyekvő kísérletek jellemzően birodalmi kísérletek voltak, s ezek a kísérletek több gondot okoztak, mint amennyi eredményt elértek. Az EU-ban zajló jelenlegi föderalizáló tendenciák több ponton hasonlítanak ezekre a birodalmi kísérletekre, s a nyílt társadalom eszméje ezen birodalomépítés ideológiája. Az ideológia politikai programját pedig azok az intézmények és személyek igyekeznek végrehajtani, akik szoros kapcsolatot ápolnak Soros Györggyel. A rossz tapasztalatok miatt azonban a magyar kormányfő ellene tart ezeknek a politikai törekvéseknek, ezért vitája az EU-s elitekkel lényegében politikai természetű. A sok személyeskedés mindkét oldalról pedig ebből következik.

Lehet-e egyetérteni Orbán Viktor gondolataival? Természetesen lehet! Lehet-e vitatni őket? Hogyne! Épp ez a lényeg, hogy ezek az ellenérvként funkcionáló tételmondatok korábban megfogalmazott állítások cáfolatai, s egyben ugyancsak cáfolható megállapítások. Ezek az állítások tehát egy vita részei, vagyis mégiscsak előmozdítják azt a nyilvános véleménycserét, amelyet a Project Syndicate kiemelten fontosnak tart, s amelyre hivatkozva megtagadta a cikk publikálását.

Tegyünk egy kísérletet, hogyan nézhetne ki a nyilvános vita!

Tételmondatok – pro és kontra

1. Az Európát egységesíteni akaró, nemzetek feletti birodalmi törekvések több kárt okoztak, mint hasznot. A XX. század történelmének ismeretében könnyű belátni ennek igazságát, hiszen alapvetően két birodalom tett erre kísérletet: a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió.

Ezek megítélése viszonylag konszenzusos: semmi jót nem hoztak a kontinensnek. Szakirodalmi hivatkozás is állhat ezen állítás mellett: Yoram Hazony izraeli filozófus A nacionalizmus erénye című könyvében épp emellett érvel. De ellenvetéssel is élhetnénk, mondván például a Habsburg Birodalom – noha itthon nem egységes a megítélése – évszázadokon keresztül stabilizálta Közép-Európát. Persze ez ellen is lehet érvelni, s a sor folytatható. Itt a hangsúly a vita tényén van.

2. A nyílt társadalom eszméje alapvetően birodalmi gondolat, amelynek politikai programja a mai Európai Unióban ölt testet.

A helyzet az, hogy emellett az állítás mellett is szólnak tudományos igényű érvek. Malachi Haim Hacohen, szintén izraeli kutató Karl Popper, the Open Society, and the Cosmopolitan Democratic Empire című tanulmányában a nyílt társadalom birodalmi jellegét hangsúlyozza. Sajátos megállapítása, hogy a Habsburg Birodalom nacionalizmusellenes törekvései mintaként szolgáltak Popper számára saját eszméinek kidolgozásakor. De ellenérveink is lehetnek, hiszen miféle birodalom az, ahol az „alávetett” népek vezetői vétóval élhetnek. Ismét megvannak a pro és kontra érvek, tehát ez egy hamisítatlan vita lehetne.

3. Soros György intézményi és személyes kapcsolati hálóját használva mozdítja előre a nyílt társadalom égisze alatt egységesülő Európa politikai programját.

Ehhez a megállapításhoz is tartozik kutatáson alapuló hivatkozás. A Grégor Puppinck, francia jogtudós által vezetett European Centre for Law and Justice kutatásából épp az derül ki, hogy 2009 és 2019 között az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) 100 állandó bírája közül legalább 22-en dolgoztak korábban olyan (Soros Györgyhöz köthető) NGO-knak, amelyek az EJEB előtt folyó eljárásokban rendkívül aktívak. De persze ellenvetésként mondhatná bárki, hogy pár bíró és döntéshozó kapcsolatai vagy előélete nem jelent valódi alapot a politikai befolyásra. Megint érvek, pro és kontra. A vita ismételten előre mozdulhatna, ha lenne rá mód.

A legvalószínűtlenebb elmélet bizonyult igaznak – szó sincs sztenderdekről és vitáról

Sherlock Holmes közismert maximája szerint, ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is. Ezen a ponton egyértelmű, hogy sem formai, sem stiláris vagy műfai, sem pedig tartalmi okokra hivatkozva nem állja meg a helyét az az állítás, hogy Orbán Viktor esszéje nem felelt meg a Project Syndicate a vita érdemi előremozdításával kapcsolatos elvárásainak.

Inkább arról lehet szó, hogy ez az érvelés nem őszinte.

Valójában a Project Syndicate nem akart helyt adni olyan véleménynek, amely az oldalt üzemeltetők és fenntartók nézeteivel ellentétes, s a sztenderdekre és vitára való hivatkozás csak ürügy, s nem valódi ok. Persze ezen a ponton mondhatnánk, hogy hát szívük joga így dönteni, csak pont a nyílt társadalom képviselőitől nem vártuk volna ezt!

Nyílt társadalom: széles vita és átfogó konszenzus – ez nincs a Project Syndicate-nél

Napjaink liberális demokráciája nagyban a nyitott társadalom eszményéből táplálkozik. Ez, kiegészülve Jürgen Habermas kommunikatívcselekvés-elméletével, egy olyan társadalmi eszmét vázol fel elénk, amelyben a különböző társadalmi csoportok és politikai nézetek a folyamatos párbeszéd segítségével feloldódnak egymásban, így létrejön egy olyan konszenzus, amely integrálja és egyszerre érvényesíti a különböző csoportok preferenciáit.

Karl Popper már Nyitott társadalom és ellenségei című könyve elején világossá teszi, hogy egy társadalom nem válogathat ideológiai alapokon az egyes nézetek között. Azért nem, mert ekkor saját értékrendszerét abszolutizálja, s ezért – ilyen igazolhatatlan metafizikai értékvállalások mentén – önkéntelenül is zárt társadalommá alakul.

Ez napjaink liberális demokráciájának popperi eleme. Habermas elmélete pedig úgy kapcsolódik ehhez, hogy előírja, az egyes csoportok közötti párbeszéd lehetőségét intézményes eszközökkel meg kell teremteni.

Azzal, hogy a Project Syndicate nyilvánvalóan ideológiai okokból megtagadta Orbán Viktor cikkének publikálását, nem felelt meg a saját maga által támasztott sztenderdeknek.

Nem volt képes világnézetileg semleges módon helyt adni a különböző véleményeknek, s a párbeszédhez szükséges intézményi kereteket sem biztosította.

Az már pedig csak hab a tortán, hogy ez épp egy Orbán Viktor által jegyzett cikk kapcsán lett teljesen nyilvánvaló.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.