A Die Weltbe írt véleménycikkében a CDU elnöki székéért induló Friedrich Merz abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a bevándorlási jogalkotás során az ország állami és társadalmi érdekei a humanitárius megfontolások elé helyezendők.
Friedrich Merz, a kormánykoalíciós Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökjelölt-aspiránsa vasárnapi véleménycikkében a Németországba történő bevándorlás kérdéseiről értekezett. Ennek kapcsán Merz témafelvetése érintette a közösségi és államérdekek, valamint a migráció kapcsán felmerülő humanitárius megfontolások egymáshoz való viszonyát is.
A politikus véleménycikkének apropóját minden bizonnyal a közelmúlt tragikus franciaországi eseményei szolgáltatták. Legalábbis erre utal Merz azon kijelentése, hogy
míg Franciaország jelenleg is gyászban van, Berlinben fiatal muszlimok demonstrálnak a vallásszabadság csorbulása miatt.
Merz szerint így a francia események és a drezdai dzsihadisták néhány héttel ezelőtti támadásai is az európai integráció gyengepontjaira világítanak rá. Ezek az események pedig feltételezik azt, hogy még akut menekültválság hiányában is helye van annak az ellentmondásos vitának, amely az idegen kultúrákból érkezők integrációjáról és annak kimeneteléről szól.
A német politikus ennek kapcsán megjegyzi, hogy Németország társadalmát a bevándorlás minden bizonnyal színesebbé tette, s az integráció több esetben is sikeres – példaként számos kórház vagy idősotthon hozható, amelyek a pótlólagos munkaerő nélkül az üzemképesség szélére sodródott volna.
Azt azonban Merz szerint kár vitatni, hogy a 2015-ben és 2016-ban tapasztalt menekülthullám korábban ismeretlen kihívások elé állította Németországot, amelyek a társadalom számára mindaddig ismeretlenek voltak.
Különösen a muszlim lakosságú országokból német földre nagy számmal érkező fiatal férfiak kérdése állítja az európai társadalmakat hatalmas problémák elé
– hangsúlyozta Merz.
Merz meglátása ezzel kapcsolatban, hogy elérkezett az idő egyfajta paradigmaváltásra a migrációs politikaalkotás területén, amelyet immáron két stratégiai szempont keresztmetszetén tart indokoltnak megvalósítani. Ennek megfelelően Merz szerint Németország számára olyan bevándorlás- és integrációs politika lenne ideális, amely egyszerre ítéli meg igazságosan a bevándorlók helyzetét, miközben vállalható a teljes német lakosság előtt is.
A politikus így három fő cselekvési irányvonalat vázol. Egyrészt, fogalmilag
indokolt különbséget tenni a bevándorláshoz való jog, illetve a genfi menekültügyi egyezmény értékeit is magába foglaló nemzeti és európai menedék- és menekültjog között.
Merz rámutat: a menekültjog általános humanitárius értékrendet képvisel, míg a bevándorlási jogalkotás során az állami és közösségi érdekeket kell szem előtt tartani.
Másrészt, törekedni kell arra, hogy tartós és tartalmas párbeszéd jöjjön létre az iszlám vallás intézményesült formái, valamint az állami intézmények és a civil társadalom között. Ennek kapcsán Merz hangsúlyozta, hogy az iszlám egyesületek fontos szövetségesek az iszlamizmushoz köthető terror elleni harcban. Mindenekelőtt
még ezen békés szervezetek számára is fontos, hogy elköteleződést mutassanak a liberalizmus értékei mellett, továbbá, hogy készséget mutassanak a mecsetközösségek radikális tendenciáinak visszaszorítására.
Harmadrészt pedig Merz úgy véli, hogy ahhoz, hogy mindez meg is valósuljon, magának a német társadalomnak joga és kötelessége, hogy megkövetelje a közös normák betartását, s hogy mindezt megfelelően kommunikálja a Németországba érkezők irányába. Ha pedig ez a német társadalom részéről megvalósul, ugyanakkor az érkezők részéről azonban süket fülekre talál, a bevándorlónak el kell hagynia Németországot.
Mindezt Merz azért látja szükségesnek tisztázni, mert számára úgy tűnik, hogy a muszlim migránsok jelentős része valójában egyáltalán nem kíván alkalmazkodni a nyugati értékrendhez, s
ennek oka a legkevésbé sem az, hogy a nyugati társadalom „iszlamofób” lenne.
Ráadásul, annak ellenére, hogy közkedvelt érvként szerepel az integráció sikertelensége kapcsán, a hiányos nyelvismeret Merz szerint szintén nem reális oka annak. A politikus itt pozitív példaként a vietnami polgárháborús menekültek esetét hozza.
Ehhez kapcsolódóan a CDU-s politikus megjegyzi, hogy nagy általánosságban a német lakosság tagjai három okot jelölnek meg, amikor az iszlám bizonyos formáival szembeni fenntartásaikról kérdezik őket. Egyrészt, a német lakosság problémásnak tartja, hogy ezek a bevándorlók rendszerint olyan országból érkeznek, ahol a lakosság nagy része muszlim vallású, ugyanakkor nincs elválasztva egymástól az állam és az egyház, ennek megfelelően a vélemény- és a sajtószabadság, s maga a demokrácia is rossz helyzetben van.
Ugyancsak
problémaként azonosítják a németek azt, hogy a származási országokban jellemzően vagy vallási-etnikai alapú polgárháborúk dúlnak, vagy pedig a lakosság az iszlamista terrorral kényszerül dacolni nap mint nap.
A fenti két okon túlmenően Merz egy harmadikat is azonosít, ez pedig a német társadalom saját tapasztalata az érintett kultúrákból érkezőkre vonatkozóan – elég, ha csak a kölni szilveszter eseményeire gondolunk.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Tusk új liberális ügyészsége sorra emel vádat a jobboldali vezetők ellen, a PiS pedig politikai leszámolást emleget.
Egy jól működő állam nem tárgyakban erős, hanem képességekben. Nem abban, hogy mi áll a sarokban, hanem abban, hogy az ország válságban is működik.
Hiába támadja az Európai Bizottság a gyermekvédelmi törvényt.
A Tisza Párt elgondolása a klasszikus baloldali recept: majd mi elköltjük a pénzeteket. Udvariasabb megfogalmazásban: újraelosztás formájában visszaosztjuk. Petri Lukács Ádám írása.
Fleck Zoltán nyilatkozatai jogi szempontból megalapozatlanok, Alaptörvény-ellenes logikára épülnek, veszélyes precedenst teremtenek a politikai erőszak relativizálásával.
Sárossy Ferenc több mint fél évszázada dolgozik a magyar földdel. Tolcsván főagronómus volt, Mezőkövesden a hajdani Matyó termelőszövetkezetben főkertész, majd elment Megyaszóra agronómusnak. Riportunk.
Az előzetesből szabadult polgármester költségracionalizálást emleget.
A szurkolók abban bíznak, hogy ez csak egy rossz vicc.
