A program része
Ahogy arról korábban is írtunk, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke State of the Union (Az Unió helyzete) című
programadó beszédében több, a Bizottság számára sarkalatos kérdésre vonatkozóan hirdetett cselekvési tervet.
Az éghajlatvédelem, a digitális átállás és a migráció tárgykörein túlmenően e témák között szerepel az LMBTI-személyek jogállása is. Ahogy azt idézett cikkünkben írtuk, von der Leyen beszédében azzal a néhány félmondattal akkor a Lengyelországban kialakított „LMBTI-ideológiától mentes zónákra” reagált.
A most a 2020-2025 közötti időszakra vonatkozóan kihirdetett LMBTI-stratégia kapcsán napvilágot látott elemzések azonban azt sugallják, hogy a stratégia „sokak szerint a Lengyelországban és Magyarországon az LMBTI-jelenséggel szemben folytatott kommunikációra, s az elharapózó gyűlöletre adott válasz”.
Valóban tagállami hatáskörről van szó, vagy ismét a „felülről lefelé”-logika érvényesül?
„Ideálisnak tartom, hogy mindenki önazonosan éljen – félelem és üldöztetés nélkül. Erről szól Európa, ezért állunk ki mi is. Ez az uniós szintű stratégia megerősíti közös törekvéseinket arra vonatkozóan, hogy mindenki egyenlő elbánás alá tartozzék” – nyilatkozta Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke a stratégia kapcsán.
Helena Dalli, a Bizottság egyenlőségért felelős biztosa így folytatta: „ma az Európai Unió arra törekszik, hogy követendő példaként járjon élen a sokszínűség és a diverzitás elérésében. (…) Ez azt jelenti, hogy az EU-ban mindenki biztonsággal és a diszkriminációtól, az erőszaktól való félelem nélkül élhesse meg és gyakorolja szexuális irányultságát, gender-identitását, szexuális önkifejezését, és szexuális karakterét. Még mindig hosszú út áll előttünk, hogy létrehozzuk azt a be- és elfogadó környezetet, amelyet az LMBTI-személyek megérdemelnek”.
Mire lehet számítani a stratégia kapcsán? A dokumentum rögzíti, hogy
a fentiekben rögzített célkitűzések végrehajtása elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, ugyanakkor kijelenti azt is, hogy az Európai Unió intézményei aktív javaslattevő és felülvizsgálati szerepet kívánnak betölteni a stratégia végrehajtása során.
Része lehet az LMBTI-stratégia is egy esetleges jogállamisági mechanizmusnak?
Hogy ez az elvi kitétel milyen gyakorlati eredményeket hozhat, jól mutatja, hogy a fentebb idézett Helena Dalli POLITICÓ-nak adott interjújában (Respect LGBTQI-rights or lose EU funds, says equality commissioner – [A tagállam] biztosítsa az LMBTI-jogok érvényesítését, különben az uniós források elúsznak, állítja az egyenlőségi biztos) kifejezetten állást foglalt a tekintetben, hogy
szívesen látná az LMBTI-célkitűzések érvényesülését a költségvetés előfeltételeként meghatározott jogállamisági kritériumok között.