Puskaporos hordó az Európai Bizottság LMBTI-stratégiája?

A program része

Ahogy arról korábban is írtunk, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke State of the Union (Az Unió helyzete) című

Az éghajlatvédelem, a digitális átállás és a migráció tárgykörein túlmenően e témák között szerepel az LMBTI-személyek jogállása is. Ahogy azt idézett cikkünkben írtuk, von der Leyen beszédében azzal a néhány félmondattal akkor a Lengyelországban kialakított „LMBTI-ideológiától mentes zónákra” reagált.

A most a 2020-2025 közötti időszakra vonatkozóan kihirdetett LMBTI-stratégia kapcsán napvilágot látott elemzések azonban azt sugallják, hogy a stratégia „sokak szerint a Lengyelországban és Magyarországon az LMBTI-jelenséggel szemben folytatott kommunikációra, s az elharapózó gyűlöletre adott válasz”. 

Valóban tagállami hatáskörről van szó, vagy ismét a „felülről lefelé”-logika érvényesül?

„Ideálisnak tartom, hogy mindenki önazonosan éljen – félelem és üldöztetés nélkül. Erről szól Európa, ezért állunk ki mi is. Ez az uniós szintű stratégia megerősíti közös törekvéseinket arra vonatkozóan, hogy mindenki egyenlő elbánás alá tartozzék” – nyilatkozta Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke a stratégia kapcsán.

Helena Dalli, a Bizottság egyenlőségért felelős biztosa így folytatta: „ma az Európai Unió arra törekszik, hogy követendő példaként járjon élen a sokszínűség és a diverzitás elérésében. (…) Ez azt jelenti, hogy az EU-ban mindenki biztonsággal és a diszkriminációtól, az erőszaktól való félelem nélkül élhesse meg és gyakorolja szexuális irányultságát, gender-identitását, szexuális önkifejezését, és szexuális karakterét. Még mindig hosszú út áll előttünk, hogy létrehozzuk azt a be- és elfogadó környezetet, amelyet az LMBTI-személyek megérdemelnek”.

Mire lehet számítani a stratégia kapcsán? A dokumentum rögzíti, hogy

Része lehet az LMBTI-stratégia is egy esetleges jogállamisági mechanizmusnak?

Hogy ez az elvi kitétel milyen gyakorlati eredményeket hozhat, jól mutatja, hogy a fentebb idézett Helena Dalli POLITICÓ-nak adott interjújában (Respect LGBTQI-rights or lose EU  funds, says equality commissioner – [A tagállam] biztosítsa az LMBTI-jogok érvényesítését, különben az uniós források elúsznak, állítja az egyenlőségi biztos) kifejezetten állást foglalt a tekintetben, hogy

Új front az uniós intézmények és a konzervatív kormányok között

Ezzel gyakorlatilag új front nyílhat az Európai Unió intézményei és a család koncepciójához konzervatívan viszonyuló kormányok között. Mint ismeretes, november 10-én benyújtásra került a Kormány Alaptörvény módosításra vonatkozó javaslata, amely deklarálja: az apa férfi, az anya pedig nő. 

Nemcsak Magyarország és Lengyelország nézhet azonban szembe uniós ellenszéllel az ILGA (Nemzetközi Meleg és Leszbikus Szövetség) idei felmérése szerint: a szervezet úgy találta, hogy

Ez pedig azt jelenti, hogy ezek az országok is Brüsszel radarjára kerülhetnek, már ami az uniós LMBTI-stratégia végrehajtását illeti. Ha így lesz, akkor ennek megfelelően bonyolódhatnak tovább az egyes tagállamok és az Európai Unió intézményei közötti konfliktusok.

LMBTI-személyek vs. LMBTI-mozgalmak

Még 2018-ban, a The Conversation hasábjain napvilágot látott egy cikk, ami meglehetősen jól foglalja össze azt a problémakört, amit az LMBTI-lobbi és az LMBTI-személyek közötti tényleges különbség okoz. Ez

A cikkből ugyanis kiderül, az egész, jogias formát öltő, mégis teljes mértékben átpolitizált problémakör arra vezethető vissza, hogy az LMBTI-személyek jog- és érdekvédelmét zászlaira tűző LMBTI-mozgalmak tulajdonképpen a heteroszexuális társadalmi modell – a cikk szóhasználatával: „heterosexual regime” – egyes részaspektusait kívánják LMBTI-kontextusban értelmezni.

E törekvés gyakorlati megvalósulásai például a házasság és a gyerekvállalás kapcsán kifejtett érdekérvényesítő tendenciák. Csakhogy – teszi fel a kérdést a cikk írója –

Teszi ezt ráadásul annak tükrében, hogy a magyarországi tendenciáktól eltérően Nyugat-szerte a házasság intézménye tényleges erózión megy keresztül, amelynek nyomán különböző formabontó társas együttélési modellek látnak napvilágot. 

A cikk végkövetkeztetése ennek megfelelően a következő: a példaként felhozott „toleranciát követelő homoszexuális személy” emberképét hirdető LMBTI-mozgalmak számára talán helyesebb út lenne megtalálni azokat a társadalmi megoldásokat, amelyek útján – kevésbé radikális eszközökkel – a tényleges szabadság megélése inkább biztosítható. 

Dobozi Gergely