Az Európai Parlament elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a lisszaboni szerződés hatalmas előrelépés volt a demokráciát tekintve, nemcsak az átláthatóság és hatékonyság terén, de abból a szempontból is, hogy hangot adott az európai polgárok érdekeinek. David Sassoli egyúttal figyelmeztetett: az EU–ban létező erőszak és a tolerancia hiánya alááshatja az eddig elért vívmányokat, ezért közösen kell fellépni az uniós alapértékek védelmében.
„Az intézmények adják a legitimitást arra, hogy cselekedjünk. A lisszaboni szerződéssel jogi személyiséget kapó unió így lett demokratikus” – emelte ki Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, hozzátéve, hogy a szerződés révén sikerült megóvni az EU jelentőségét a nemzetközi színtéren, és elkerülni, hogy játékszerré váljon.
Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) EP-frakciójának vezetője szerint a lisszaboni szerződés politikai arculatot adott az EU–nak, és az Európai Parlament szerepe általa erősödött meg. Edmund Burke 18. századi konzervatív brit politikai gondolkodót idézve azt mondta: „Az állam a változás eszköze nélkül nem tud megmaradni, tehát meg kell teremteni a lehetőséget a korszerű együttműködésre és folyamatos eszmecserére”.