Klíma és migráció – Svájc választ vasárnap

Svájc és izgalom – két, szinte ellentétes jelentésű szó. Ha szabad asszociációs játékot játszanánk az utca emberével, a többségnek valószínűleg a zürichi bankok, a havasi gyopár, a pontos vonatok, a Toblerone és a méregdrága órák jutnának először eszébe a festői szépségű alpesi országról, nem pedig az izgalmas választások. És ami azt illeti, az elmúlt évek statisztikái alapján a helvétek sem izgatják fel magukat különösebben, ha a szövetségi választásokról van szó – kisebbfajta szenzáció lenne, ha a vasárnapi szövetségi választásokon a részvétel meghaladná az 50%-os lélektani határt.

Mielőtt az október 20-án vasárnap tartandó választásra térnénk, érdemes röviden áttekinteni a svájci politikai rendszert, amely magyar szemmel nézve bőven tartalmaz furcsaságokat. A Svájci Államszövetséget huszonhat kanton alkotja, amelyek széleskörű autonómiával rendelkeznek. A szövetségi törvényhozás a Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) feladata, amelynek két kamarája van: a Nemzeti Tanács (Nationalrat) és az Államtanács (Ständerat). A két kamara egyenrangú, a fő népképviseleti szerv az arányosan választott kétszázfős Nemzeti Tanács, a többségi elv szerint választott Államtanácsban pedig negyvenhatan üléseznek. A végrehajtó hatalmi ágat a hétfős Szövetségi Tanács (Bundesrat) képviseli.

A Szövetségi Tanács Svájc kormánya, amelyet négy évre választanak meg abszolút többséggel a Szövetségi Gyűlés tagjai. A Szövetségi Tanácsban hagyományosan nem nagy a jövés-menés, átlagban majdnem tíz évet töltenek el a tagok a testületben – vagyis a parlamenti erőviszonyok megváltozása nem jelent kormányváltást, főként azért nem, mert 1959 óta

a három legerősebb párt kettő, a negyedik legerősebb pedig egy tagot delegál.

A berni szövetségi törvényhozás épülete

A migrációtól az egységes nyugdíjkorhatárig

Ha tehát kormányváltás nem fenyeget, a kantonok pedig kiterjedt jogkörökkel rendelkeznek, akkor tulajdonképpen miről is szól a vasárnapi szövetségi választás? A különböző liberális és középpártok nagyjából ugyanazokat a problémacsomagokat tematizálják: fontos helyet foglal el a klímavédelem kérdése a szociáldemokratáktól a Zöldliberálisokig szinte mindenkinél. Ebben a kérdésben azért már vannak különbségek az egyes pártok között: a Zöldek 2030-ra klímasemlegessé tennék az alpesi országot, a szociáldemokraták megelégednének a fosszilis energiahordozók importjának csökkentésével.

a svéd klímapróféta a közelmúltban többször is megfordult Svájcban, megtolva ezzel a zöldmozgalom népszerűségét.

A klímahelyzet körüli felhajtásból látványosan kimarad a négy évvel ezelőtti választások nagy nyertese, a Svájci Néppárt (SVP). Ők annál nagyobb hangsúlyt fektetnek a bevándorlás kérdésére: a közmondásosan soviniszta helvétek körében láthatóan jól rezonál a tömeges bevándorlás kategorikus elutasítása, amit a legtöbb párt nem vállal fel. A kereszténydemokraták igazságos bevándorlási politikát ígérnek, a szabad demokraták – a magasan kvalifikált munkaerő körében – hitet is tesznek a minél egyszerűbb migráció mellett. 

Több pártnál is előkerül a társadalombiztosítás és a szociálpolitika kérdése kérdése, ami a szociáldemokraták fontos témája: az SP szorgalmazza a legszegényebbek tb-hozzájárulásainak csökkentését. A méltó időskori körülmények megteremtéséért a legtöbb baloldali párt síkra száll: a szabad demokraták ugyan ezt a kérdést is az innovációra bíznák, a Zöldliberálisok viszont fix nyugdíjkorhatárt ígérnek a választóknak, ráadásul azt is megígérik, hogy eltörlik a férfiakra és nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatárok közötti különbséget. 

A semleges Svájcban örök téma a külvilággal – és kifejezetten az Európai Unióval – való kapcsolattartás hogyanja és mikéntje. Amíg a néppártiak elutasítják a szoros kapcsolatot az EU-val, a zöldliberálisok egy keretszerződés megkötését szorgalmazzák az Unióval, ami lehetővé tenné az áruk és szolgáltatások akadálymentes áramlását az alpesi ország és az EU között. A kereszténydemokraták maradnának a kétoldalúságnál a gazdasági partnerek esetében, további szabadkereskedelmi egyezményeket kötnének, de azt is kinyilvánítják: részt akarnak venni a globális döntéshozatalban. 

A Statista adatai szerint

a 2015-ös eredményekhez képest: 27% körüli eredményével első lehet az SVP, 18% körül végezhetnek a szociáldemokraták, 15%-ot kaphatnak a szabad demokraták, 10-10 százalékot pedig a Zöldek és a kereszténydemokraták szerezhetnek. Hatodikok lehetnek a Zöldliberálisok 7%-kal, 3% szavazhat majd a polgári demokratákra, durván 2% pedig az Evangélikus Néppártra. Mindez kismértékű gyengülést jelent az SVP, a szabad demokraták, a kereszténydemokraták  és a polgári demokraták esetében, míg 3-3%-os erősödést a két zöldpártra nézve.

Úgy tűnik tehát, hogy Svájcban is egyre központibb kérdés lesz a klímaváltozás a politikában, ami nem is csoda, hiszen az ország gleccserei napon felejtett fagylalt módjára olvadnak a globális klímaváltozásnak köszönhetően.

 

Meglesz-e az 50%-os részvétel? 

A meglehetősen nyugodt kampányt eseménytelen szavazás zárhatja majd le vasárnap. A svájciak a gyakori helyi, kantonális és országos népszavazások miatt évente többször is az urnákhoz járulnak, ami óhatatlanul ahhoz vezet, hogy egy idő után ráunnak a folyamatos ikszelgetésre.

A Neue Zürcher Zeitung szerint legkevésbé a fiatalok érdeklődnek a választások iránt, az idősebb korosztályban viszont a nemek között is jelentős eltérés mutatkozik: az idősebb svájci nők lényegesen ritkábban mennek el szavazni, aminek ahhoz is köze lehet, hogy

Ugyanakkor – mutat rá a NZZ szerkesztője – az idei választás központi témái között ott van a fiatalokat megszólító klímakérdés is, ami tömegével vonzhatja a szavazókörökbe a fiatal helvéteket. 

A nyitóképen: szabadtéri szavazóhelyiség Obersaxen Meierhofban (MTI/EPA/Gian Ehrenzeller)