Míg a baloldali pártok a klímaváltozást teszik a választás egyik fő témájává, a jobboldali populista Svájci Néppárt a bevándorlással van elfoglalva – vasárnap szövetségi választást tartanak a helvétek országában.
Svájc és izgalom – két, szinte ellentétes jelentésű szó. Ha szabad asszociációs játékot játszanánk az utca emberével, a többségnek valószínűleg a zürichi bankok, a havasi gyopár, a pontos vonatok, a Toblerone és a méregdrága órák jutnának először eszébe a festői szépségű alpesi országról, nem pedig az izgalmas választások. És ami azt illeti, az elmúlt évek statisztikái alapján a helvétek sem izgatják fel magukat különösebben, ha a szövetségi választásokról van szó – kisebbfajta szenzáció lenne, ha a vasárnapi szövetségi választásokon a részvétel meghaladná az 50%-os lélektani határt.
Mielőtt az október 20-án vasárnap tartandó választásra térnénk, érdemes röviden áttekinteni a svájci politikai rendszert, amely magyar szemmel nézve bőven tartalmaz furcsaságokat. A Svájci Államszövetséget huszonhat kanton alkotja, amelyek széleskörű autonómiával rendelkeznek. A szövetségi törvényhozás a Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) feladata, amelynek két kamarája van: a Nemzeti Tanács (Nationalrat) és az Államtanács (Ständerat). A két kamara egyenrangú, a fő népképviseleti szerv az arányosan választott kétszázfős Nemzeti Tanács, a többségi elv szerint választott Államtanácsban pedig negyvenhatan üléseznek. A végrehajtó hatalmi ágat a hétfős Szövetségi Tanács (Bundesrat) képviseli.
A Szövetségi Tanács Svájc kormánya, amelyet négy évre választanak meg abszolút többséggel a Szövetségi Gyűlés tagjai. A Szövetségi Tanácsban hagyományosan nem nagy a jövés-menés, átlagban majdnem tíz évet töltenek el a tagok a testületben – vagyis a parlamenti erőviszonyok megváltozása nem jelent kormányváltást, főként azért nem, mert 1959 óta
az úgynevezett varázsformulának köszönhetően az összes nagyobb parlamenti párt részt vesz a kormányzásban,
a három legerősebb párt kettő, a negyedik legerősebb pedig egy tagot delegál.
A berni szövetségi törvényhozás épülete
A migrációtól az egységes nyugdíjkorhatárig
Ha tehát kormányváltás nem fenyeget, a kantonok pedig kiterjedt jogkörökkel rendelkeznek, akkor tulajdonképpen miről is szól a vasárnapi szövetségi választás? A különböző liberális és középpártok nagyjából ugyanazokat a problémacsomagokat tematizálják: fontos helyet foglal el a klímavédelem kérdése a szociáldemokratáktól a Zöldliberálisokig szinte mindenkinél. Ebben a kérdésben azért már vannak különbségek az egyes pártok között: a Zöldek 2030-ra klímasemlegessé tennék az alpesi országot, a szociáldemokraták megelégednének a fosszilis energiahordozók importjának csökkentésével.
A klímafixált pártok hálásak lehetnek Greta Thunbergnek:
a svéd klímapróféta a közelmúltban többször is megfordult Svájcban, megtolva ezzel a zöldmozgalom népszerűségét.
A klímahelyzet körüli felhajtásból látványosan kimarad a négy évvel ezelőtti választások nagy nyertese, a Svájci Néppárt (SVP). Ők annál nagyobb hangsúlyt fektetnek a bevándorlás kérdésére: a közmondásosan soviniszta helvétek körében láthatóan jól rezonál a tömeges bevándorlás kategorikus elutasítása, amit a legtöbb párt nem vállal fel. A kereszténydemokraták igazságos bevándorlási politikát ígérnek, a szabad demokraták – a magasan kvalifikált munkaerő körében – hitet is tesznek a minél egyszerűbb migráció mellett.
Több pártnál is előkerül a társadalombiztosítás és a szociálpolitika kérdése kérdése, ami a szociáldemokraták fontos témája: az SP szorgalmazza a legszegényebbek tb-hozzájárulásainak csökkentését. A méltó időskori körülmények megteremtéséért a legtöbb baloldali párt síkra száll: a szabad demokraták ugyan ezt a kérdést is az innovációra bíznák, a Zöldliberálisok viszont fix nyugdíjkorhatárt ígérnek a választóknak, ráadásul azt is megígérik, hogy eltörlik a férfiakra és nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatárok közötti különbséget.
A semleges Svájcban örök téma a külvilággal – és kifejezetten az Európai Unióval – való kapcsolattartás hogyanja és mikéntje. Amíg a néppártiak elutasítják a szoros kapcsolatot az EU-val, a zöldliberálisok egy keretszerződés megkötését szorgalmazzák az Unióval, ami lehetővé tenné az áruk és szolgáltatások akadálymentes áramlását az alpesi ország és az EU között. A kereszténydemokraták maradnának a kétoldalúságnál a gazdasági partnerek esetében, további szabadkereskedelmi egyezményeket kötnének, de azt is kinyilvánítják: részt akarnak venni a globális döntéshozatalban.
Greta Thunberg útban a davosi Világgazdasági Fórumra (MTI/EPA/KEYSTONE/Valentin Flauraud)
a 2015-ös eredményekhez képest: 27% körüli eredményével első lehet az SVP, 18% körül végezhetnek a szociáldemokraták, 15%-ot kaphatnak a szabad demokraták, 10-10 százalékot pedig a Zöldek és a kereszténydemokraták szerezhetnek. Hatodikok lehetnek a Zöldliberálisok 7%-kal, 3% szavazhat majd a polgári demokratákra, durván 2% pedig az Evangélikus Néppártra. Mindez kismértékű gyengülést jelent az SVP, a szabad demokraták, a kereszténydemokraták és a polgári demokraták esetében, míg 3-3%-os erősödést a két zöldpártra nézve.
Úgy tűnik tehát, hogy Svájcban is egyre központibb kérdés lesz a klímaváltozás a politikában, ami nem is csoda, hiszen az ország gleccserei napon felejtett fagylalt módjára olvadnak a globális klímaváltozásnak köszönhetően.
Meglesz-e az 50%-os részvétel?
A meglehetősen nyugodt kampányt eseménytelen szavazás zárhatja majd le vasárnap. A svájciak a gyakori helyi, kantonális és országos népszavazások miatt évente többször is az urnákhoz járulnak, ami óhatatlanul ahhoz vezet, hogy egy idő után ráunnak a folyamatos ikszelgetésre.
A Neue Zürcher Zeitungszerint legkevésbé a fiatalok érdeklődnek a választások iránt, az idősebb korosztályban viszont a nemek között is jelentős eltérés mutatkozik: az idősebb svájci nők lényegesen ritkábban mennek el szavazni, aminek ahhoz is köze lehet, hogy
1971-ig egyáltalán nem volt választójoga a nőknek az alpesi országban.
Ugyanakkor – mutat rá a NZZ szerkesztője – az idei választás központi témái között ott van a fiatalokat megszólító klímakérdés is, ami tömegével vonzhatja a szavazókörökbe a fiatal helvéteket.
A nyitóképen: szabadtéri szavazóhelyiség Obersaxen Meierhofban (MTI/EPA/Gian Ehrenzeller)
Kényes témát csomagolt nevetős-megható road movie-ba első játékfilmjében a francia Enya Baroux. A Jó utat, Marie inkább a családi összetartozás fontosságáról, mintsem arról beszél, van-e joga az embernek megmondani, mikor óhajtja befejezni a földi pályafutását.
Kiderült, a berni kormány értelmezésében az elfogatóparancs nem vonatkozik a körözött személyre, ha békemegbeszélés résztvevőjeként érkezik az országba.
Nem szégyellte fapofával kimondani, hogy ha rá szavaznak az emberek, akkor 80 évre növekszik az átlagéletkor, aki pedig meg merne halni előtte, azt visszahozza és börtönbe zárja.
A kudarccal való szembesülés bosszút forralt. A Tisza párt egyik legelkötelezettebb támogatója megosztott egy bejegyzést, amely csöpögött a bosszúvágytól. Horváth K. József írása.
p
0
3
3
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 39 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
riofolta
2019. október 22. 11:15
MooXi.net - nagyszerű projekt felnőttek számára, akik szexpartnert szeretnének találni
Válasz erre
0
0
mixtura pectoralis
2019. október 20. 09:58
A populista jelző a liberális újságírás sajátja, miért kell a mandineren is használni?
Válasz erre
0
0
JMoflicheque
2019. október 20. 08:50
Figyeljük csak, hogy mi a demokrácia.
Van-e rasszizmus, szabadon lehet-e buzulni?
Svájc elkötelezett zászló hordozója-e a bankár kasztnak?
Válasz erre
0
0
my fair lédig
2019. október 20. 00:04
jav.: Németországba, Belgiumba bejutott migri
Válasz erre
1
2
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!