Konzervatív fordulat jöhet az amerikai Legfelső Bíróságon

Donald Trump elnök korszakteremtő bírósági politikája

Október első hétfője hagyományosan az amerikai Legfelső Bíróság új ítélkezési esztendejének hivatalos kezdő napját jelenti, ahogy arra a Walter Matthau főszereplésével forgatott legendás film címe (First Monday in October) is utal. A bírák a július elején megkezdődött három hónapos nyári ítélkezési szünetükről térnek vissza a márvánnyal dísztett bírósági folyosókra, a meghallgatásoknak helyet híres terembe és dolgozó szobáikba, hogy nekifogjanak az egészen június végéig tartó új ítélkezési évnek.

Amint arról a precedens tavaly bővebb elemezést közölt, a bírói testület döntő szót követel a tengerentúli alkotmányos rendszer gyakorlati érvényesülésében, illetve a közpolitikai kérdések formálásában. A huszadik század második felétől kezdődően mára kevés olyan közpolitikai kérdés maradt, amelyben a Legfelső Bíróság egyáltalán megkerülhető. Ezért

és éppen ezért folynak késhegyig menő küzdelmek a bírák kinevezései körül.

Franklin D. Roosevelt elnökségétől kezdődően a progresszív szemlélet és alkotmányértelmezés vált uralkodóvá a bíróság berkein belül. Az alkotmányos kontroll szabta hagyományos szerepkörén jócskán túlterjeszkedve a testület mélyreható társadalmi és közpolitikai változásokat indított meg. Olyan „társadalmi mérnökösködésbe” kezdett, amely egyre távolabb sodródott az alkotmány előírásaitól és eredeti értelmétől. Ezzel pedig az intézmény óhatatlanul is színterévé vált annak a „kulturális és ideológiai” harcnak, amely a ’90-es évektől kezdődően az amerikai közélet jellemzője.

Az alkotmányértelmezés és az emberi jogok progresszív-liberális olvasata olyan befolyásra tett szert a bíróságokon (is), hogy a republikánus elnökök által 1968 és 1993 között kinevezett, összesen 11 legfelső bírósági bíró sem volt elég ahhoz, hogy stabil 5 fős konzervatív többséget biztosítson. Egészen Anthony Kennedy 2018-as visszavonulásáig a testület az úgynevezett „swing justice”, vagyis „ingadozó bírók” korszakát élte, amelyben a progresszív törekvéseket mindig megmentette egy-egy „átálló” vagyis ideológiai értelemben „ingadozó” bíró.

Mindennek fényében már ma világosan látszik, hogy a sok tekintetben rendhagyó Donald Trump elnökség egyik legfontosabb hagyatéka a konzervatív „bírósági politika” lesz, amely a szövetségi bírák – köztük a legfelső bíróság tagjainak – kinevezését az elnök politikai törekvéseinek kulcsfontosságú részévé tette. Ennek köszönhető, hogy több mint 70 éve, Franklin D. Roosvelt elnöksége óta első ízben originalista, vagyis az alkotmány eredeti értelmét szem előtt tartó, konzervatív többségű Legfelső Bíróság állt össze. A Trump elnökség megértette, hogy

Olyan alapvető kérdések megválaszolása forog ugyanis kockán, mint a házasság és az emberi élet fogalma, a vallás szabadságának jelentése vagy a hatalom korlátozásának és a bürokrácia visszaszorításának a lehetősége.

John Roberts elnök főszerepben a konzervatív bíróságon

A Legfelső Bíróság a tavalyi, 2018 októberében megkezdett ítélkezési esztendejére Bratt Kavanaugh botrányos hangvételű és méltatlan politikai támadásokba torkolló szenátusi meghallgatása nyomta rá a bélyegét. Bár arra lehetett számítani, hogy a Kavanaugh körüli botrányok miatt igyekszik majd a Legfelső Bíróság távol tartani magát az úgynevezett „kultúrharctól”, a tavalyi ítélkezési év közel sem volt eseménytelen. Olyan jelentős dilemmák kerültek terítékre, mint a vallási jelképek közéleti jelenlétének megítélése, az úgynevezett „adminisztratív állam” jelensége, vagyis a bürokrácia szabályalkotásának és szabályértelmezésének alkotmányjogi korlátai, valamint az úgynevezett „gerrymandering”, vagyis a választási körzetek határainak önkényes kijelölése.

A jelentős döntések alapján a Legfelső Bíróság tavalyi ítélkezési éve kettős tanulságról árulkodik. Egyfelől az előzetes várakozásoknak megfelelően, határozott konzervatív fordulat körvonalazódik. A konzervatív többségű bíróság a vallásszabadság értelmezésével kapcsolatos ügyben a testület nagy többség mellett mondta ki, hogy

hanem a vallással szembeni durva támadásként értékelhető. Egyértelműen konzervatív fordulat körvonalazódik az „adminisztratív állam” jelensége kapcsán is. Ennek megfelelően a konzervatív többség alkotmányos korlátok közé kívánja szorítani a bürokrácia, vagyis a szövetségi ügynökségek számára lehetővé tett szabályalkotási és szabályértelmezési hatásköröket.

Másfelől a tavalyi ítélkezési év fontos tanulságának számít, hogy a négy konzervatív és a négy progresszív felfogás iránt elkötelezett bíró mellett John Roberts elnök stratégiai fölénybe került. A jelentősebb döntésekből világosan látszik, hogy a bíróság jelenleg olyan irányba és addig megy, ahogyan és ameddig azt az elnöke akarja és engedi. Számára pedig a konzervatív szellemi törekvések mellett az intézmény presztízsének és legitimitásának megőrzése is fontos. Mindez pedig azt sejteti, hogy a bíróságot a politikai színezetű csatározásoktól, és amennyire lehet a „kultúrharc” ütközeteitől távol tartva a konzervatív törekvéseket a precedensek tisztelete mellett a stratégiai ügyekre összpontosítva képzeli el.

Új ítélkezési év: esély egy új korszakra

A most kezdődő ítélkezési év ugyanakkor már jóval nagyobb kihívások elé állítja a bíróság konzervatív többségét. Tavaly maguk a bírák döntöttek az olyan nehezebb ügyek elnapolásáról, mint például a homoszexuális vagy transznemű személyeket megillető jogok, a bevándorlás terén hozott intézkedések megítélése, a fegyverviseléshez való jog, valamint az abortusz korlátozása, és ezeket napirendre kell tűzni. Rögtön az ítélkezési év első heteiben tartanak meghallgatást olyan ügyekben, mint hogy a munkaviszonyban tilalmazott nemi alapú megkülönböztetés vajon kiterjed-e a szexuális orientáción alapuló megkülönböztetésre, illetőleg a nyilvántartott nemének megváltoztatása miatt történő megkülönböztetésre. Ezek az ügyek azért is érdemelnek különös figyelmet, mert az azonos nemű párok és a transzneműek jogainak kiterjesztése mellett állást foglaló Anthony Kennedy visszavonulásával, illetve Brett Kavanaugh hivatalba lépésével változhat a bíróságot ezen a területen jellemző jogkiterjesztő gyakorlat.

Éppen ugyanilyen megfontolás miatt válhat főszereplővé Kavanaugh a terhesség megszakításának igénybe vételét Louisianában korlátozó rendelkezés alkotmányossági felülvizsgálatának ügyében is. A konzervatív törekvések közé illeszkedő, az élet védelméért küzdők több évtizedes erőfeszítései miatt talán ezt az ügyet kíséri a legnagyobb érdeklődés és várakozás.

A bírák ezen felül egy évtized után ismét leporolják a fegyverviselés szabadságát biztosító második alkotmány-kiegészítés értelmezését is egy olyan New York-i rendelet miatt, amely korlátozta a kézifegyverek viselését. Ezeken túl az ítélkezési év során a bírák ismét meg fogják vizsgálni a vallásszabadság klauzuláját, méghozzá abban a tekintetben, hogy ha az állam lehetőséget biztosít világi iskolák támogatásához, akkor ezt a lehetőséget megtagadhatja-e vagy meg kell-e tagadni az egyházi iskoláktól.

Végül, de nem utolsó sorban a bíróság napirendjén szerepel még a Barack Obama elnök által meghozott azon rendelet, amely a gyermekként jogellenesen az Egyesült Államokba érkezett mintegy 700.000 bevándorlót mentesíti az ország elhagyása vagy a kitoloncolás alól. A Trump elnökség a védelem kivezetése mellett döntött, de ennek módját a bevándorlók, számos állam, illetve a Kaliforniai Egyetem támadta meg a bíróság előtt.

Ezeknek a „nehéz ügyeknek” a tétjét minden bizonnyal növeli, hogy mindegyikben 2020 tavaszán vagy nyarán, vagyis az elnökválasztási év kellős közepén várhatók döntések, így óhatatlanul is hatással lehetnek az elnökválasztási kampányra vagy akár a választás kimenetelére is. A konzervatív fordulat megszilárdítása szempontjából valamennyi ügy kulcsfontosságú kérdése, hogy a Legfelső Bíróság tagjai hogyan fognak viszonyulni a progresszív-liberális alkotmányértelmezés szellemében korábban született precedensdöntésekhez. Így például a vallásszabadsággal vagy az élet védelmével összefüggő dilemmák konzervatív értelmezésének tartós sikere és térnyerése azon múlik, hogy a bíróság többsége hajlandó-e szakítani az elmúlt hét évtizedben született meghatározó, de a konzervatív olvasattal ellentétes döntésekkel.

A korábbi évek döntéseiből kirajzolódóan a bíróság három konzervatív tagja, Clarence Thomas, Samuel Alito és Neil Gorsuch késznek mutatkozik bizonyos precedensdöntések meghaladására.

ebben kérdésben, illetőleg John Roberts elnök milyen egyensúlyt fog teremteni a konzervatív törekvések, és az ezzel sok esetben ellentétes, de az intézményi stabilitás egyik ismérvének számító precedensdöntések tisztelete között.