Konferenciabeszámoló: Alkotmányjogot Oktatók Országos Találkozója

A Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete szeptember 21-én tartotta az Alkotmányjogot Oktatók I. Országos Találkozóját. Az ALKOT-nak az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala adott otthont. Az Egyesület hagyományteremtő szándékkal kezdeményezte a találkozót, amin körülbelül ötven egyetemi oktató – köztük több alkotmánybíró – vett részt az ország jogi karairól, és cserélt tapasztalatot az alkotmányjog-oktatás kihívásairól és a hallgatók motiváltságáról. A találkozóra eljött Sulyok Tamás, Alkotmánybíróság elnöke és Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is.

Székely László, az alapvető jogok biztosa, az esemény házigazdája köszöntötte az egybegyűlteket. Az alapvető jogok biztosa hangot adott abbéli reményének, hogy az ALKOT az ombudsmani jogvédelem fontosságára, mediátorszerepére is képes ráirányítani az emberek figyelmét.

Az alkotmányjog a jogászi hivatás minden területére beszivárog

Sulyok Tamás is köszöntőt mondott. Úgy fogalmazott, hogy az alkotmányjog olyan, mint a „kakukk”, mert az értékei beszivárognak a többi szakjogág területére is. Örömtelinek nevezte, hogy Magyarországon az alkotmánybírák és az alkotmányjogot oktató egyetemi tanárok között jelentős az átfedés, a két pozíció egyes országokban ugyanis összeférhetetlen. Utalt az alkotmányjog oktatásának veszélyeire is, például hogy a szakjogágakhoz képest az alkotmányjog jóval absztraktabb diszciplína, ezért fontos, hogy ne felejtsük el a hétköznapok történéseihez kötni. Köszöntőjét azzal zárta, hogy az Alkotmánybíróság segítséget nyújt a jövő alkotmányjogászainak képzéséhez: értékes tapasztalatait kész átadni, külföldi tanulmányi ösztöndíjakat hirdet, és mindenkit bátorít arra, hogy éljen ezekkel.

Alkotmányjogi ismereteket érdemes lehet középiskolában is oktatni

Kukorelli István egyetemi tanár (ELTE, SZE), korábbi alkotmánybíró bevezető előadásában nem kerülgette a forró kását, feltette a kérdést:  vajon jól végzik-e ma a dolgukat az alkotmányjogot oktatók? Leszögezte, hogy az alkotmányjog tulajdonképpen közismereti tárgy, ezért alapvető alkotmányjogi ismereteket már középiskolában is oktatni kellene. Meglátása szerint a rendszerváltás óta nőtt az alkotmányjogot művelők száma, ma nagyjából 150-en vannak, de – reflektálva Sulyok Tamás szavaira – úgy fogalmazott, hogy sok „kis kakukkra” lenne szükség. Mondandójában hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az alkotmányjogot oktató alkotmányjogász egyben pedagógus is legyen, ennek azonban a jogi karokon folyó tömegképzés nem kedvez. Előadása zárógondolatában egy korszerű, írott tankönyv szükségessége mellett érvelt, ezért kezdeményezte, hogy közösen készítsenek egy országos szintű alkotmányjogi enciklopédiát.

A joghallgatók „évről évre fiatalabbak”

Ezután a plenáris ülés következett, amelyet Csink Lóránt egyetemi docens (PPKE), az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának osztályvezetője moderált. Schanda Balázs egyetemi tanár (PPKE), alkotmánybíró az alkotmányos értékek oktatásának módszeréről és kihívásairól tartott előadást. Úgy fogalmazott, mivel „érvről évre fiatalabbak” a hallgatók, nő a távolság oktató és hallgató között, ezért nem könnyű megtalálni a közös nyelvet, de mindig törekedni kell erre. Kiemelte, hogy az oktatóknak szeretniük kell az igazságot, és ez a szemlélet kell áthassa az óráikat is. Ez személyes kapcsolatot követel a tanár és a diák között, ezért ellenzi a távoktatást.

Hogyan lehet jól jogot oktatni?

Somody Bernadette adjunktus (ELTE) az esetjogi oktatás hazai felsőoktatásban való lehetőségeiről és kihívásairól tartott érdekfeszítő előadást. Az előadó a téma megalapozásaként azt a kérdést tette fel, hogy vajon az oktatók tudatosan választanak-e módszert az általuk elvárt eredményhez? Első lépésként különbséget tett aközött, amikor az oktató eseteket tanít, és amikor eseteken keresztül tanít. A fő eltérést abban látta, hogy az előbbi esetben a tanár a joggyakorlatot adja át, ami a tárgyi tudás része. Ezzel szemben az utóbbi esetben induktív módszerrel, az egyedi esetek feldolgozásán keresztül vezeti a diákokat általános megállapításokhoz, ami a tárgyi tudáson túl a készségeket is fejleszti. Második lépésként a lezárt és a nyitott esetek viszonyát vizsgálta. Tett egy rövid nemzetközi kitekintést, és elmesélte, hogy a Harvard jogi karán a képzés sokáig lezárt bírósági ügyeknek – a megoldás ismeretében történő – elemzésével folyt. Ez a módszer azonban válságba jutott és mára szakítottak is vele. A nyitott ügyek előnyeként említette, hogy ezeknél a hallgatók dolgozzák ki (csapatmunkában) a megoldást, ehhez strukturálniuk kell a tényállást, ami szintén a készségeket fejleszti. Végezetül az elméleti alapú és a probléma alapú oktatás előnyeit-hátrányait vette sorra. Érvelése szerint az elméleti alapú képzésnél a hallgató először az elméletet tanulja meg, amit utána feladatokban alkalmaz. Ezzel szemben, ha a hallgatók elméleti tudás hiányában egy problémát kapnak megoldásra, az kooperálásra, közös gondolkodásra készteti őket, hogy eljussanak egy letisztult jogi kérdéshez, amit utána kikutathatnak. Somody előadását azzal zárta, hogy ma a tételes jog oktatásának jut fontos szerep, ugyanakkor ennek van a legkevesebb értelme, ezért az ELTE Jogtudományi karának Alkotmányjogi Tanszékén igyekeznek döntögetni a falakat.

Mi várható az iskola után?

A plenáris ülés előadásait követően négy panelbeszélgetésre került sor. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, az ELTE adjunktusának moderálásával a módszertani kihívásokat elemezték. A Kovács András György kúriai bíró által vezetett panel témája az volt, hogy vajon a friss diplomás fiatalok alkotmányjogi ismeretei elégségesek-e a munkaerőpiacon. Stumpf István alkotmánybíró, a győri egyetem professzora vezetésével azt vették górcső alá, hogy az alkotmányjog-oktatásában mennyiben kell figyelembe venni más tudományterületek kérdéseit, Gárdos-Orosz Fruzsina, a Jogtudományi Intézet vezetője pedig beszélgetőtársaival a külföldi példákat és azok átültethetőségét vizsgálta.

A beszámolót készítette Szabó Bálint, az ELTE ÁJK hallgatója.