Banánköztársaság

„A választási bizottságnak és a belügyminisztériumnak még az sem jön össze, hogy olyan borítékokat gyártasson, amelyeket rendesen le lehet ragasztani anélkül, hogy ismét felnyíljanak. És miután legyártatták, még arra sem képesek, hogy ellenőrizzék: működik-e egyáltalán a ragacs. Az illetékes belügyminiszter, Wolfgang Sobotka technikai nem megfelelősének nevezi ezt, majd elnézést kér. Ez bár figyelemreméltó egy osztrák miniszter részéről, ám nem elegendő ahhoz, hogy megoldja ezt a katasztrófát.

Felfoghatatlan blamázs ez mind a választási bizottság, mind a kormány, mind a politika, mind egész Ausztria számára. Minden Ausztriával szembeni előítélet ellenére azért élt az emberekben némi bizalom az osztrák állam iránt: bár a bürokrácia nem éppen a legmodernebb, nem éppen a legolcsóbb és nem éppen a legemberközelibb, mégiscsak működött. Hát, ez most nem úgy tűnik.

(...)

Hogy még meg lehessen akadályozni Ausztria Schildává történő átnevezését, arra bár kevés a lehetőség, de még van pár. A választást el kell halasztani – ez jogilag bár komplex, de megoldható. Ezt követően mindkét elnökjelöltnek, mind Alexander Van der Bellennek, mind Norbert Hofernek el kell magát hivatalosan is köteleznie amellett, hogy amennyiben bagatell hibákat vagy bakikat tapasztalnak a választás során, nem óvják meg annak eredményét. A Herbert Kickl körüli összeesküvők számára ez kemény ütés lehet, ám ennyi tényleg lenne. Számos olyan probléma van ugyanis az országban, ami fontosabb annál, hogy éppen egy ős-zöld nyugdíjas közgazdászprofesszor vagy egy FPÖ-s pártfunkcionárius mérnök vigyorog-e a Hofburgban.”