„Sok fiatalnak megspórolta az első pofont a magyar gazdaságpolitika”

Nem túl fényes népszámlálási adatok és kedvezőtlen világtrendek közepette kellene helytállnia a magyar ifjúságnak, amely nem túl népes csoport: a 15-29 év közöttiek alig az elöregedő lakosság 16 százalékát teszik ki – fejtette ki Székely Levente, az intézet igazgatója köszöntője után Kiss-Kozma Georgina kutatásvezető az MCC Scrutonban.

Ugyanakkor volt jó híre is a rendezvényhelyszínen összesereglett érdeklődőknek: „bár óvatosan kell fogalmazni a trendfordulóval kapcsolatban”, de tény, hogy a 30 év alatti nők körében kissé emelkedett a gyermekesek hányada, s noha a családalapítás időpontja kitolódik, ettől függetlenül még a fiatalok hagyományos családmodellben gondolkodnak a jövő kapcsán.

A bemutatott kiadvány egyébként mintegy hatvan oldalban veszi át a magyar fiatalok 2023-as évét; szó esik benne népszámlálási eredményekről – az idősödő korszerkezet ellenére ha szerény is, de eredmény, hogy az emberek 43 százaléka élt házasságban, s ezen belül nőtt a fiatalok aránya –, s hogy elsöprő többségük (75 százalék) boldog, boldogabb, mint a házasság nélkül összeköltözött párok (70 százalék).

A 20 százalék fölötti infláció megcibálta a fiatalok költségvetését is, állapítja meg a tanulmány, elsősorban takarékoskodással reagáltak a helyzetre – energiatakarékosság, kevesebb vásárlás, kevesebb utazás formájában. Lelki egészség terén a posztkovid- és háború sújtotta 2023-as esztendő ugyancsak nem tett jót ennek a korosztálynak (sem), a fiatalok fele (49 százalék) nem jutott megfelelő mentális ellátáshoz, s különösképpen problémát okozott a magány érzése (a korcsoport 5 százaléka mindig, 15 gyakran érzi így magát a felmérés szerint).

Oktatás terén erősen érintette a fiatalokat, hogy az Európai Tanács döntése eredményeképpen felfüggesztették az Erasmus+ és a Horizon-Europe programokat, emellett számos demonstráció sor került az évben az oktatás kapcsán, de a fiatalok java részét most sem sikerült megszólítaniuk a szervezőknek, noha volt kimondottan aktív, kritikus csoportjuk is.

Ami abból a szempontból is érdekes, hogy idén EP-választások és önkormányzati választások következnek – nagyjából 200 ezer elsőválasztó voksolhat elsőként. Mint azt egyébként Kiss-Kozma is kifejtette, a mesterséges intelligencia kihívása 2024-ben az okostelefon-használatot is várhatóan szabályozni fogják az iskolákban és az EU MI-szabályozása is várható az évben, hiszen „ami kijött a palackból, azt már nem lehet visszagyömöszölni”.

Az egyes tanulmányok szerzői a nemzetközi környezetre, a külhoni magyar fiatalokra, a fiatalokat támogató intézkedésekre (például az ingatlanárak növekedése mellett a fiatalokat segítő CSOK plusz), a demográfiai folyamatokra, gazdasági, oktatási, ifjúságpolitikai és érdekképviseleti kérdésekre is kitérnek a kiadványban – érdekes, olykor meghökkentő megállapításokkal.

Például, hogy

• 2030-ra a világ népességének több mint 50 százalékát teszik ki
• az egymást követő válságok miatt 1990 óta nem látott visszaesés tapasztalható a globális szegénység felszámolásában
• komoly kockázatokat rejt a mesterséges intelligencia mind az oktatásban, mind az önálló, kreatív gondolkodás kifejlesztése terén

vagy éppen, hogy

ugyan, ezzel párhuzamosan azonban a fiatalok aktivitása nőtt, identitása új megerősítéseket kapott az állami programoknak köszönhetően.

Európában visszaesett, itthon kevésbé

A kiadványról kerekasztal mellett beszélgetett több szerző: úgy mint Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke; Kovács Péter, a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) elnöke; Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője; Sullivan Ferenc, az Ifjúságkutató Intézet kutatója és kollégája, Hier Katica, aki a beszélgetést is moderálta.

S ami rögtön kiderült, nem feltétlenül értettek egyet az Ifjúságkutató Intézettel abban, hogy ki számít fiatalnak (az intézet 15-39 év közötti intervallumot határozott meg legújabb kutatásaiban): Fűrész Tünde és Sebestyén Géza a gyermekvállalás biológiai korlátai miatt nem értett egyet a kiterjesztett korcsoporttal, Kovács Péter köztes megoldást javasolt a 35 éves korhatárral.

Fűrész kérdésre kiemelte, Magyarországhoz hasonlóan Európa-szerte csökkent a születésszám, átlagosan 5 százalékkal, Csehországban viszont például 10-zel; s a házasságkötések is visszaestek idehaza, bár a 2020-21-es rekordéveknek is szerepe lehet ebben. A KINCS elnöke viszont méltatta a családpolitika új irányát, amely a 30 év alattiakat emelte fókuszba az édesanyák szja-mentessége és a diákhitel elengedése terén. Sebestyén emellett azt fejtegette az ifjúság és munkavállalás viszonya kapcsán, hogy nem jó életkezdés az, ha az ember nem talál munkát, e téren viszont határozottan javult a helyzet az elmúlt 20 évben. Kifejtette: a 2009-10-es szinte egyharmados arányról a 2018-19-es csúcsévre 9 százalék alá sikerült ezt nyomni, és

 A se nem dolgozó, se nem tanuló fiatalok aránya is 10 százalék alatt maradt „ezekben a gazdaságilag vérzivataros időkben”. A kulcs szerinte a 2012-ben bevezetett duális képzési program, ami mellett a fiatalok szja-mentessége is nagy segítség volt.

Erre rácsatlakozva Sullivan rámutatott, hogy a külhoni magyarság esetén nem érvényesült ez a pozitív trend, mivel

Pozitívumként kiemelte, hogy noha Kárpátalján az egész helyi magyar közösség veszélyben forog, az intézmények jól alkalmazkodtak a helyzethez és a magyar kormány támogatására is szilárdan számíthatnak a helyiek, amely nemrég négyszeresére emelte az óvodától egyetemig az anyanyelvi oktatásban résztvevőknek adott oktatási-nevelési támogatást.

Szóba kerültek még az ifjúsági érdek-képviseleti szervezetek, amelyek kapcsán Kovács Péter megemlítette legnagyobb nehézségként az Erasmus-programok megszüntetését az alapítványi kezelésű egyetemek számára. „A magyar kormánnyal szembeni politikai vitában az Európai Bizottság az egyetemen tevékenykedő kutatók és fiatalok életét nehezíti meg, noha az oktatáspolitika tagállami fennhatóság alatt áll, egy külső fél mégis azt mondta, hogy e szuverén döntés miatt nem lehetnek a program részesei ezek az egyetemek” – mutatott rá, kiemelve, a NIT ifjúsági érdekképviseleti szervezetként próbált fellépni a 180 ezer magyar fiatalért nemzetközi színtéren, és az EB Petíciós Bizottsága előtt a doktorandusz-szövetséggel és a hallgatói önkormányzatokal elérték, hogy az összes európai parlamenti magyar párt támogassa a kezdeményezésüket a helyzet feloldására; addig pedig a magyar kormány a Pannónia Programmal készül majd az Erasmus ideiglenes pótlására, bármennyire „szomorú és megalázó dolog a szamárpadra kerülni”.

Kiemelt nehézségként beszéltek még az inflációról, ami, mint Sebestyén is rámutatott, azokat sújtott, akiknek kevesebb volt a megtakarítása, s noha rekordgyorsan történt az infláció letörése („húsz százalékos inflációt legutóbb, 1992 után 10 év alatt sikerült letörni, most 10 hónap alatt”), de ettől függetlenül ez nehéz év volt a fiatalok számára, miközben a magas hitelkamatok is csak nemrég indultak meg lefelé. A demográfiai számokat illetően elismételte, komoly fegyvertény, hogy az EU legaljának számító 1,23-ról sikerült feltornászni 1,6 körülre, 

vagyis ennyivel több adófizető, ami elősegíti majd a szociális- és nyugdíjrendszer fenntartását, „még ha ennek nem is 2024-ben lesz érezhető hatása”. Mire Fűrész azzal egészítette ki: van most ebben némi visszaesés, stagnálás, de szerinte a gyermekvállalási kedv kapcsán nem lesz drasztikus visszaesés, hiszen

Márpedig minél előbb születik meg az első gyermek, annál nagyobb az esély arra, hogy a szülők kistestvért is vállalnak mellé, és a nyugati országokhoz képest jóval kevésbé tolódott ki az utóbbi időben a gyermekvállalás átlagos ideje, 29,1-ről 29,8-ra. A 30 alatti anyák pedig duplán jól járnak: itt a CSED, fél évig jár nekik a bruttó fizetésük, amiből csak az szja-t vonták eddig, s most már azt sem, vagyis az egész bruttó fizetésüket fél éven át kézhez kapják.

Ez pedig komoly segítség ahhoz, hogy „ne halogassák tovább, merjenek belevágni abba ami egy csodálatos dolog és sok szempontból az élet értelme” – tette hozzá a KINCS elnöke.

Sullivan pedig arról beszélt: kétségkívül jó, hogy a külhoni magyar fiatalok aktívabbak a közösségi életben, mint akár az anyaországiak, viszont az országonként, esetenként járásonként eltérő covid-kezelés miatt olyan középiskolai, egyetemi mérföldkövek maradtak ki az életükből, amik pótolhatatlanok, „gondoljunk bele, milyen hatással lehet a rimaszombati magyar kisebbségre, ha bezár a covid miatt az óvoda” – példálózott. A mindennapok biztonságérzete tűnt el, ezzel pedig az adott ország politikumának és a magyar nemzetpolitikának is törődnie kell. S nem csak a magukat népszámláláson magyarnak vallókkal: hanem azokkal is, akik csak lazábban kapcsolódik a magyarsághoz, akár székelyföldi románként, diaszpóramagyarként vagy például magyarajkú romákként.

Ennek politikai szempontból is nagy szerepe van: Felvidék a legjobb példa, mi történik, ha nem sikerül megszólítani a magyar etnikai pártnak a magyar fiatalokat, s Romániában, ahol 2024-ben választási szuperév lesz, szintén közelíti a magyar lakosság aránya a parlamenti küszöböt jelentő 5 százalékhoz.

***

Nyitókép: MCC/Molnár Mihály