Más világra ébredhetünk holnap reggel
Egy második Trump-elnökség létfontosságú lenne Európa biztonsága és gazdasága szempontjából is.
Az anarchisták hova álljanak? A háborúhoz fűződő viszonyukról vitatkozgatnak a szélsőbalos Mércén.
Furcsa vita otthonául szolgál a napokban a szélsőbaloldali nézeteket népszerűsítő Mérce aloldala. A Tetten ugyanis anarchisták folytatnak vitát arról, hogyan is érdemes viszonyulniuk az orosz-ukrán háborúhoz. A vitaindító cikket az Olasz Anarchista Szövetség jegyzi, amely egyébként már a háború kitörése óta zajló belső vitákra reflektálva érvel.
Leszögezik, a háború árnyékában „az anarchizmus internacionalista és szolidáris hangja, az egyetemes testvériség elveivel együtt, vissza kell, hogy térjen”, majd azonosítják a problémát: „a háború hátterében a jelenlegi társadalmi rend áll, amely az uralmon, a kizsákmányoláson és az elnyomáson alapul”.
Határozottan elutasítanak minden háborút és támogatják a forradalmi defetizmus eszményét, írják, amit azonnal pontosítanak is: „A defetizmus alatt a háború előtti forradalmi álláspontot értjük, amely azt jelenti, hogy az embernek a saját országa kormányának és uralkodó osztályainak legyőzéséért kell harcolnia, azzal a meggyőződéssel, hogy a háborúkat az elnyomók és kizsákmányolók érdekeiért és kiváltságaiért vívják.”
Vagyis világforradalomra buzdítanak, arra, hogy minden ember lázadjon saját nemzetállami kormányzata ellen.
A kormányok elleni harcot ráadásul háborús időben is folytatni kell, hangsúlyozzák, részben éppen a háború szabotálásával. Úgy látják, az egyes államok konfliktusai nem akadályozzák meg őket abban, hogy saját társadalmaikat osztályokra és hierarchiákra tagolják, Oroszország ukrajnai inváziója pedig a globális erőegyensúly újradefiniálásának folyamatába illeszkedik be.
Potenciálisan mindannyian a pusztítás, az elnyomás és a tekintélyuralmi változások bombái és fenyegetései alatt élünk”
– adnak hangot aggodalmuknak, ezzel párhuzamosan hangsúlyozzák, hogy a társadalmi anarchizmus „szakít a jelenlegi birodalmi, kapitalista, nacionalista és tekintélyelvű logikával, elutasítva a határok által felállított megosztottságot”. Mi több, „Nem ismerjük el a területi integritás fogalmát vagy egy állam vagy bármely olyan entitás területi »védelmét«, amely államszerűségre törekszik, mert a területi szuverenitás elvéhez kapcsolódva ezek az elvek elkerülhetetlenül nacionalista vagy mikro-nacionalista perspektívák kialakulásához vezetnek„. Szerintük a nemzet szó pusztán a kizsákmányolók és kizsákmányoltak közötti különbségeket hivatott eltakarni.
Miközben nyomatékosan elítélik a putyini rezsimet és Oroszország ukrajnai agresszióját, kifejtik, hogy véleményük szerint
Zelenszkij Ukrajnája valójában egy kis Oroszország, tekintélyelvű kormánnyal, az országot kifosztó oligarchák körével, a tiltakozás minden formája és a kisebbségek elleni elnyomással”,
az ukrán elnök pedig, azért, hogy hatalomban maradhasson, kiárusítja országát az USA-nak, Nagy-Britanniának és az Európai Uniónak.
„A háborúval szembeni ellenállás a mindennapi elkötelezettségünk része, kezdve a háborús termelés elítélésével és bojkottálásával, valamint a militarista retorika kritikájával és dekonstruálásával, a militarista oktatással és nyelvezettel minden szinten” – fejti ki hosszú értekezésében az olasz szövetség.
A napokban megjelent válaszcikkben azonban egy másik szempontra világít rá a szerző, kritikaként fogalmazva meg az olasz állásponttal szemben, hogy annak sugalmazása alapján az az ukrán, aki meg akarja védeni családját, barátait a támadó orosz hadsereggel szemben, mivel a háború a tőkésosztályok összecsapása, következésképpen a NATO-bábja. A szerző azzal vádolja az olasz anarchistákat, hogy háborús defetizmus melletti szenvedélyes érvelésük valójában nem más, mint kapaszkodó a nyugati anarchistáknak ahhoz, hogy igazolják saját semmittevésüket. „Már ne haragudjatok, és jelezzétek, ha nem így van, de
nem látom a defetisták által menekülteknek szervezett segélybulikat idehaza, a gyűjtődobozokat a bujkáló ukránoknak, a tüntetéseket az orosz és ukrán nagykövetségek előtt, a szerveződő háborúellenes mozgalmat”
– fogalmaz. „Azt gondolom, hogy nekünk innen a buborékon belülről nincs jogunk arról ítélkezni, hogy egy ott élő ukrán baloldali hogyan cselekszik” – üzeni a magyar anarchista, aki szerint „támogatni minden érintett baloldalit a döntésében, mert ennek a háborúnak egyszer vége lesz”.