Lengyel lap: Az USA hagyta cserben mindig a szövetségeseit, nem pedig Magyarország

Hosszas cikkben ír Orbán Viktor és a magyar kormány háborús álláspontjáról a Do Rzeczy újságírója. Lukasz Warzecha kollégája, Piotr Semka véleményének megy neki, Semka ugyanis kritikusan fogalmaz Orbán háborús politikájáról. 

Warzecha szerint Orbánnak mindössze az az alapfeltevése, hogy a magyar polgároknak nem szabad indokolatlanul megszenvedniük a háború hatásait, és – jogosan – beszél arról, hogy a szankciók nem csak az oroszoknak, de az európaiaknak is fájdalmasak. A lengyelek ezzel ellentétben teljesen másképp látják a szerző szerint. 

– írja. 

Warzecha arról is ír, hogy a legtöbb kritikus elfelejti a magyarok egyik legfrissebb – és egyben legbrutálisabb – történelmi emlékét, mégpedig az 1956-os forradalom szovjetek általi eltiprását. Hangsúlyozza, hogy ilyet a lengyeleknek sosem kellett átélnie, mert „a Szolidaritás akciójára már akkor került sor, amikor a Szovjetuniónak már nem volt ekkora mozgástere”.

Traumák

Mindszenty József meghurcolása és Nagy Imre halála még mindig éberen él a magyar emlékezetben, és a szerző szerint

Azt, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán Magyarország semleges és békepárti álláspontra helyezkedik, Warzecha némileg másképp értelmezi. Szerinte nem Budapest helyezkedik túlzottan óvatos álláspontra, hanem Varsó helyezkedik túl agresszív álláspontra – a magyar kormánytól azonban nem elvárható, hogy saját polgárainak érdeke helyett a „háborús hősködést” támogassa.

Amerika, a „megbízható”

A Do Rzeczy szerzője hangsúlyozza: amennyiben a NATO tagállamát megtámadják, úgy nincs ok azt feltételezni, hogy Budapest a szövetségben foglaltaktól eltérően reagálna. Ukrajna azonban nem tagja ennek a szövetségnek, és a szerző azt is hozzáteszi, hogy történelmi hagyományait tekintve

Végezetül a cikkben Warzecha arról ír, hogy Varsó sokszor „illúziókon nyugvó” politikát folytat szemben a realizmuson nyugvó magyarokéval. „A történet úgy néz ki, hogy majd az amerikaiak nyomást gyakorolnak Brüsszelre, hogy adjanak nekünk pénzt. Ez egy tündérmese” – írja a szerző, aki a fő különbséget abban látja, hogy míg a magyar vezetés a „saját erősségeire” játszik, addig a lengyel „felfelé próbál célozni. Csak közben elfelejtik, hogy 40 millió ember sorsáról van szó”.

***

Nyitókép: Facebook