Oroszország nem siet az éhező térségek megsegítésére – Marsai Viktor a Mandinernek

Az orosz gabonaszállítások akadozása milyen mértékben járul hozzá az aszály miatti afrikai élelmiszerhiányhoz?

Számos afrikai ország importja függött az orosz és az ukrán gabonától,

az elszabaduló élelmiszerárakhoz és sajnos esetenként az éhezéshez. Az ukrajnai kikötők részleges megnyitása augusztusban, illetve az elsősorban nyugati segélyek érkezése némileg enyhített a helyzeten, de ez messze nem elegendő a szükségletek fedezésére.

Melyek a legveszélyeztetettebb afrikai országok az élelmiszerválságban?

Kelet-Afrika országai, Etiópia, Dél-Szudán, Szudán, Szomália és Kenya egyes részei, ahol

az élelmezésbiztonsági helyzeten, illetve a Száhel-övezet, főleg Mali, Burkina Faso és Niger. Mindkét régióban probléma az aktív fegyveres konfliktusok jelenléte, amelyek egyes térségekben egyrészt lehetetlenné teszik a mezőgazdaági tevékenységet, másrészt akadályozzák a segélyek eljutását a rászorulókhoz.

Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense

A globális energiaválságnak milyen azonnali hatásai vannak Afrikában és a Közel-Keleten?

Az energia minden modern tevékenység alapja a szállítástól kezdve a szolgáltatásokon át az iparig. A két térségben – akárcsak Európában – elszabaduló energiaárakat látunk, amelyek szinte mindennek az árába beépülnek. Így óriási az eleve nem alacsony infláció, amellyel a fizetések nem képesek lépést tartani.

Az élelmiszerválság generálja az újabb migrációs hullámot Afrikából és a Közel-Keletről Európába. Érezhető ez a legújabb migrációs folyamatokban?

Amit most látunk, az egyrészt az országokon belüli, illetve legfeljebb Afrikán belüli milliós vándorlás, ahogy az emberek az aszály és az éhínség sújtotta területekről a városok és a menekülttáborok felé veszik az irányt, abban bízva, hogy ott majd ellátáshoz jutnak. A másik egy jóval összetettebb folyamat, amelynek keretében az afrikai középosztály – amely nem éhezik – az elmúlt évek aszályai, a koronavírus-járvány, illetve az energiaválság és az infláció okozta általános gazdasági hanyatlás miatt úgy dönt, hogy kívül tágasabb. Ők rendelkeznek azokkal az anyagi forrásokkal,

illetve Afrika esetében a Közel-Keletre. Ez esetben valóban látszik az európai érkezésszámok növekedése.

Légi felvétel egy vesszősátrakból álló szomáliai szükségtáborról az etióp határnál fekvő Dollow város peremén szeptember 19-án

Az ivóvíz- és élelemhiány miatt tehát zajlik az újabb migrációs hullám, de nem az éhezők indulnak el Európa felé a jobb élet reményében...

Az éhezők nem fognak kontinenseken átívelő migrációra vállalkozni, mert erre nincs pénzük, másrészt nincsenek abban a fizikai állapotban.

Lorenzo Fontana, az olasz parlament alsóházának elnöke szerint az orosz gabonaexport szándékos visszafogásával gerjesztett migráció lehet az a fegyver, amelyet Putyin Európa legyőzésére használ fel. Van benne ráció?

Nem gondolom, hogy kezdetben ez tudatos fegyver lett volna Moszkva részéről. Már csak azért sem, mert az oroszok villámháborúra számítottak, amelynek sikere esetén ilyen méretű élelmezési válság nem következik be. Az elmúlt hónapokban azonban látszik, hogy a Kreml ezt is beillesztette a fegyvertárába a tárgyalások és a fenyegetőzések során. Például nem volt egyszerű az ukrajnai kikötők megnyitása, és onnan is csak lassan folydogál az ellátás. Ráadásul

és kizárólag a Nyugat felelőssége lenne a háború, ami meglehetősen cinikus nézőpont. Ráadásul nem látjuk, hogy Oroszország sietne az éhező térségek megsegítésében – míg például Ukrajna már ajánlott fel ingyen gabonaszállítmányokat Etiópiának és Szomáliának. Moszkva szeret a zavarosban halászni, és pontosan tudja, hogy Afrika növekvő instabilitása és az onnan történő irreguláris migráció nem Oroszországnak fog fájni, hanem Európának.

Nyitókép: Az éhínség elől menekülő szomáliai nő és gyermeke várja, hogy kijelöljék a sátruk helyét, miután megérkeztek a szomáliai szükségtáborba Dollow város peremén szeptember 20-án.

fotó: MTI, Gyurkovits Tamás