Már a diplomaszerzését megelőzően belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP);
legelső munkahelye rögtön a Pénzügyminisztérium lett, ahol 1982-ig vezető pozíciókat töltött be. Ezután előbb pénzügyminiszter-helyettesként, majd a tárca vezetőjeként dolgozott, hogy aztán a rendszerváltoztatás hajnalán az MSZMP Központi Bizottságnak tagjaként valamennyire alakítója, illetve szem- és fültanúja legyen a „békés átmenetnek”.
Pénzügyi, tehát adó- és bankreformi munkássága, illetve a privatizációt lehetővé tévő társasági törvény kidolgozása mellett 1977 és 1982 között, D-209-es kódszámon szigorúan titkos tisztként jelentett a munkatársairól. Hivatalosabban fogalmazva: III/II-es ügynökként kémelhárítóként ténykedett. „Engem azért kerestek meg, mert azt mondták, hogy szükségük van egy pénzügyi szakemberre, aki szakmai alapon tud védelmet biztosítani a különböző hírszerzésekkel szemben. (…) Nem volt semmi szégyellni valóm. Akinek szégyellni valója volt a múltban, annak természetesen nem szabad elvállalnia egy ilyen tisztséget. Én senkinek nem ártottam. És hogy részes voltam abban, hogy fennmaradjon a rendszer? Egy minisztériumi osztályvezető is részes volt ebben. Mindenki kiszolgálta a rendszert mindaddig, amíg nem nyílt meg az út a rendszerváltás felé” – magyarázta korábban a Mandinernek.
Útban a miniszterelnöki székért
1990-et követően Medgyessy Péter a piaci szférában helyezkedett el, ám mint az később kiderült: csak ideiglenesen. Először a francia Paribas Bank Rt. magyarországi, majd a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. elnök-vezérigazgatója lett. Ám Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) akkori miniszterelnöke visszahívta: ő váltotta Bokros Lajost a pénzügyminisztérium élén. Az első Orbán-kormány alatt újra a piaci szférában találta magát, 2001-ig az Inter-Európa Bank igazgatóságának elnöki és az Atlasz Biztosító Rt. alelnöki posztját töltötte be.