Keleten a helyzet változóban – mit jelent az ukrán ellentámadás?

Nyitókép: ukrán katonák a harkivi régióban szeptember 8-án  (Metin Aktas / Anadolu Agency via AFP)

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

Jó ideje már, hogy a hivatalos ukrán tájékoztatás a hamarosan meginduló offenzíváról beszélt. Mindenki úgy gondolta, hogy a hosszas előkészítés után Herszon felé megindult támadás lesz az, és a viszonylag hamar lelassított, majd megállított manőver nyomán komoly kétségek merültek fel az immár többségében nyugaton kiképzett és felszerelt erők képességeivel kapcsolatban. 
Azonban a dél-ukrajnai hadszíntér Herszon környéki állásainak gyengeségével az orosz katonai vezetés is tisztában volt. Ezért a terület orosz kézre kerülése után több védelmi övből álló, mélységében tagolt védelmet épített itt ki. Ez az a típusú védelem, amelyet jelentős tüzérségi fölény hiányában nagyon nehéz áttörni.

A déli hadszíntérrel szemben az ide-oda hullámzó északi, Harkov környéki területeken gyengébb tartalékos erők álltak mindössze.

amint az a déli területen alkalmazott módszerrel a leggyengébb, népköztársasági tartalékos milicistákból álló alakulatokra zúdult, sokszor több irányból. Ezek egy része itt is szinte ellenállás nélkül elfutott, és csak egy-két helyen álltak ellen egységek, mint például a rendőrségi különleges alakulatokból (!) toborzott zászólalj, amely hosszabb ideig tartotta a több oldalról megtámadott Balaklija városának egy részét. 

Jól jellemzi a meglepetés erejét, hogy a gyenge orosz erők kiürítették Krupjanszk nyugati részét és az Orlik folyó túlpartjára vonultak vissza. Sőt szombat délutáni hírek szerint ez lett a sorsa Izjum városának is, amely magával vonja két tucatnyi falu kiürítését is. 

A meglepetéshez hozzájárult az is, hogy

Európában eddig nem látott módon. 

A John Arquilla amerikai katonai szakértő által támogatott módszer lényegében a keleti, sztyeppei lovasnomádok harcászatát másolja. A rajokban támadó könnyű erők (swarming light forces) több irányból támadnak a védőkre. Nagyobb ellenállás esetén mozgékonyságukat felhasználva visszavonulnak, átcsoportosítanak, és az erősebb pontok megkerülésével fenyegetik a velük szemben állók utánpótlását, összeköttetését. 

Felvételek tanulságai szerint ezek az Iszlám Állam hasonló harcmodorát alkalmazó erők

amelyekben a lengyel T-72 változatok mellett az elavult M113 páncélos szállító harcjárművek találhatóak meg. Ez utóbbiak gyenge páncélvédettségük mellett kitűnő mozgékonysággal rendelkeznek, amelyet maximálisan ki tudnak használni ebben a harcmodorban. 

A hírek szerint a Közel-Keleten és Afrikában elterjedt technicalok, azaz négy kerék meghajtású kisteherautókra szerelt géppuskák is megjelentek ezekben a csoportokban. Ez utóbbi eszköz a tűzerő és a mozgékonyság maximális kombinációját kínálja a védettség rovására. És ez egyben rá is mutat a módszer hiányosságaira.

Ugyan ezek a könnyű egységek hatásosan alkalmazhatóak a kevésbé mobil vagy gyenge, alacsony morálú ellenség ellen, de a szervezetten védekező alakulatokkal szemben már kevésbé. 

A siker egyik oka:

és ezzel meglepték az északi szektor védelmét teljesen elhanyagoló, nemtörődöm orosz katonai vezetést. Egy barátom hívta fel a figyelmemet rá, hogy az orosz kultúrára jellemző fatalizmus fényében (jó lesz az úgy is!) ez nem egy egyedi eset.

Jól mutatja szakmánk szépségeit és nehézségeit ez a művelet. Nem gondoltam volna, ezért le is írtam több helyen, hogy a jelen korban már nem lehet elérni hadműveleti meglepetést szárazföldi csapatokkal: belátom tévedtem. Pedig a vojenkorok, azaz a milbloggerek orosz megfelelői már előre szóltak, hogy baj lesz. Több csatornán már hetek óta arról írtak, hogy érkezik északra az ukrán erősítés, és az ott állomásozó orosz erők elégtelenek. 

Persze ennek ellenére sokan mentegetik az orosz vezetést, egy csapdát látnak bele a helyzetbe. Különösen úgy, hogy a művelet végső célja nem látszik. Úgy lett volna logikus, hogy először az elterelő támadások indulnak meg először, esetleg utána a másodlagos irány és a főcsapás utoljára – vagy ez utóbbi kettő egyszerre az ellenség megtévesztésére. Bár utólag az ukrán kommunikáció állítja, hogy Herszon csak elterelés volt, de inkább tűnik valószínűnek, hogy

Ezt a fenti vojenkor állítások, valamint a két hadszíntér távolsága is igazolja, ugyanis ennyi idő alatt nem lehet ekkora erőt átszállítani délről északra. 

Ez az ahogy esik, úgy puffan hozzáállás már jó ideje a tömeggel operáló orosz hadi gondolkodás része. A katonai stratégia kibővített szentháromságából (tér, idő, erő és az ezeket összekötő információ) az orosz katonai gondolkodás jellemzően az erőre és a térre, valamint a térrel kapcsolatos időre koncentrált. Pontosan tudta, hogy az óriási távolságok miatt az erő csak a távolság és a megtételéhez szükséges idő szempontjából értelmezhető. 

A történelmi tapasztalat szerint az orosz alakulatok, ha valahol megvetették a lábukat, ott sokáig kitartottak. Márpedig a hadtörténelem folyamán a folyamatosan hiányos felderítés miatt sokszor kerültek hátrányos helyzetbe. Az 1807 februárjában Napóleon ellen megvívott eylaui csata például kitűnő példa erre. Ebben az ütközetben a több oldalról támadott oroszok a tomboló viharban jelentős veszteségek után is a helyükön maradtak, és a sűrű hóesésben Napóleon zsenije sem tudott érvényesülni. 

Visszatérve a harkovi ellentámadáshoz: véleményem szerint az izjumi és krupjnanszki visszavonulást is így lehet értelmezni. Teret adtak fel, hogy időt nyerjenek. Erre pedig azért is szükségük van, mert ahogy egyik első cikkemben is írtam,

Mert területet megtartani csak élőerővel lehet. Több mint nyolcvan évvel ezelőtt közel egymillió német és román katona indult meg ezen terület elfoglalására.

A légitámogatás teljes hiánya és a minimális tüzérségi tűz ellenére ezek jelentős sikerek. Ezt az is jelzi, hogy az interneten több videó is látható, amelyben arról beszélnek, hogy Mi-26 Halo nehéz helikopterekkel ejtőernyősöket szállítottak a helyszínre. Szintén jól jellemzi a siker mértékét, hogy jellemző módon az orosz vezetés részéről egyre több támadás éri a milbloggereket, hazafiatlansággal és elfogultsággal vádolva őket. 

Mivel az ukrán vezetés és az őket támogató nyugati források két-három napos késéssel számolnak be az eseményekről, szinte az egyetlen nyílt és valamelyest megbízható forrásnak a vojenkorok beszámolói bizonyultak. Az egyik ilyen csatornára került fel az a légvédelmi és tüzérségi egységek érkezését mutató videó. A járműveken egy új jelzés látható, egy lefele fordított háromszögbe rajzolt kör. Jelentős eséllyel ezek az őszi támadásra összeállított és szovjet/orosz alakulatoknál régen nem használt orosz magasabbegység típus, a 3. hadtest alakulatai voltak.

Az igazi kérdés azonban, hogy mi történik ezután. Az látszik, hogy korábbi hibájából tanulva

Jelenleg az Oszkol és a Szeverhij Donyeck folyók mögött igyekeznek egy új védelmi vonalat kialakítani. Mivel a nemrég elfoglalt Peszkit is támadás érte, úgy néz ki, egész pályás letámadással próbálkoznak az ukránok. A jelentős területi nyereségek a hírek szerint jelentős véráldozattal is jártak, több ezres nagyságrendű ukrán veszteségről beszélnek. 

Bizonytalan azonban, hogy a támadók merre fejlesztik tovább a sikert. A kisebb, gyengébb erőket utánpótlásuk elvágásával vissza lehetett szorítani, de ahogy a sztyeppei könnyűlovasok nem nagyon bírtak a várakkal, úgy kerülték ki a technicalokkal is ellátott fürge egységek a városokat. Mi lehet a támadás hadműveleti célja? Délre fordulnak az ukránok és felmentik a Donbaszban szorongatott erőiket? Vagy haladnak tovább keletre és elérik az orosz határt? És onnan? Az orosz területre lépés azonnali súlyos megtorlást vonna maga után. 

Több olyan eszköz van, amiket eddig még nem láttunk még bevetve: közepes és nehéz bombázók, a civil lakosság és a kritikus infrastruktúra elleni tömeges támadások, nagy hatású kiber támadások,

Egy dolog biztos: az ukránok megelőzték támadásukkal az oroszokat. Ez a váratlan siker felborította az őszre várt orosz offenzíva ütemtervét. De hogy mik lesznek a támadás további következményei, az csak az elkövetkező napokban, hetekben fog eldőlni.