Mit lehet most tudni a hunok nyelvéről? – nyelvész a Mandinernek

A hunok rendelkeztek írással és több tucat, vagy inkább több száz rövid hieroglifikus szöveget hagytak ránk. Hun és avar tartalom https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/p/hun-tartalom.html

Sokan vannak azok, akik a régmúlt, vagy a távoli jövő tudósai (a jelen jól élői) érdekes elgondolásaikat a jelen politikusai (pénzemberei) jól megfizetik. Az írásbeliség kezdeteiről, az emberi gondolatok konzerválásáról kevés szó esik, pedig érdekes volna azt tudni, hogy a konzervek kinek is készülnek, és akinek készülnek, azok szeretik-e ezt a fajta konzervet.

A 2000-ben Semino nevével jelzett nemzetközi génkutatás az európai emberek esetében azt is kimutatta, hogy az európai ősgén a Kárpát-medencében található a legnagyobb arányban. Sajnos nem lehet arról hallani, hogy ezzel egy időben (2000. szeptember) szintén nemzetközi Li Wang nevével jelzett kutatás https://doi.org/10.1093/oxfordjournals.molbev.a026422 foglalkozott az úgynevezett Linzi-problémával. Linzi ősi nagyváros a mai Kína, Shandung tartományban Zibo város mellett, mint az ősi Selyemút északi ágának legkeletibb nagyvárosa. Ez a mezopotámiai folyóközi városállamokhoz hasonló város két folyó között 14 km kerületű fallal volt körülvéve. E város a legkorábbi és legelismertebb oktatási központként is szolgált. A térségben található egy Kínában egyedülálló 600 lovas fejedelmi temetkezés, környékén kb. 100 halommal. Azt hitték, csak feldolgozási hiba az itt fellelhető európai genetikájú maradványok, ezért tovább vizsgálódtak. Kiderült, a 2500 éves linzi emberek teljesen a mai európai emberek genetikájához állnak közel! A 2000 éves emberek a mai ujgur, kazak, kirgiz emberekének felel meg, amely népek mellesleg a magyart rokonnépnek tartják. A mai Linzi környéki emberek génjei pedig a modern japán emberekéhez hasonló. Tehát 2500 éve nem volt ott mongoloid gén. Innen jöttek volna a hunok? Vagy csak egy csoport élt itt? Mindenesetre a kaukázusi és a közép-ázsiai népeken, utána az ujgurokon keresztül a koreai és japán népig mindenki rokon népnek ismeri el a magyar népet, amely véletlen eddig sem lehetett, de most genetikai magyarázat is alátámasztja. A magyarság igazi őshazájára vonatkozó vitát, hogy őshonos-e a Kárpát-medencében, vagy Távol-Keletről, Irán területéről vagy Kisázsiából, a Kaukázus vagy Magna-Hungária területéről jött, eddig egységesen csak egyetlen nem hivatásos kutató tudta rendszerbe foglalni: az olasz Michelangelo Naddeo „A 10.000 éves magyar kontinuitás” c. könyvében és a honlapján. Véleményem szerint több tévedése és hibás nézete ellenére az általa kikutatott szakrális szimbólumok, régészeti eredmények, kulturális markerek és genetika alapján igenis bizonyította, hogy a magyarság ősei a kiváló életterű Kárpát-medencéből rajzottak ki többször szinte minden égtáj felé egészen a tengerekig, óceánokig az elmúlt tízezer évben; hoztak létre birodalmi és kulturális központokat; majd költöztek vissza többször egészen Árpád magyarjainak visszaérkezéséig. Így nyer értelmet II. Rákóczi Ferenc nyugatnak szánt levelének sora is: „A pannonok rokonai vagyunk.” E tény bizonyításával Naddeonak elévülhetetlen az érdeme. Sajnos, a kutató e könyv kiadása alatt elhunyt. A Tang korszakig elismerten nem kínai etnikumú népek uralták Kína északnyugati és északkeleti területeit. A Tang korszak a mai Kína területén élő nomád népek királyságait újra leverve folytatta a Han-korszak kínai – pontosabban Han - asszimilációját és egyúttal a hódításokat. Ekkor olvadtak véglegesen milliós számban hunok, jüecsik és egyéb nomádnak mondott népek a kínai környezetbe. Tehát a mai kínai területekről először a Han, másodszor a Tang korszak birodalmi törekvései, a távolsági kereskedelem saját kézbe vétele miatt indultak el az itt élő európai genetikájú, a vazallusságot elutasító szkíta származású népek. Útirányuk jellemzően nyugati volt, az általuk jól ismert Selyemutat követve a testvér és rokonnépek területein. Ezen túl kis részben déli (Jünnan tartomány „töredék” népei, pl. naxik (vay-nyakh:nyék); csangok (Hszia-Tsiangok töredéke), és szintén kis részben északkeleti - a Goguryeo és Silla koreai királyságokba vonulnak. A mai Pekinget magában foglaló észak-keleti területen már a kínai történelem kezdetén is volt egy Yan/Yen nevű királyság. Ez az állam foglalta el rövid időre a 300-as évek végén a Qi/Csi királyságot Linzi központtal, ahol megalapították a déli Yan/Yen királyságot, melyet a déli Jin királyság szüntetett meg alig két évtized után. A dúsgazdag lakói nagyobb része a Selyemút általuk ismert Hexi-korridoron, Ganszun keresztül nyugatra mentek először a Tarim-medencéig, majd tovább. A Yan/Yen királyságbeli emberek, korabeli latinnal yanoe/yenoe – akiket mi ma Jenő magyar törzsnek ismerünk. Az is felmerülhet, hogy az iunnu, ionnu, iannu néven emlegetett ókori népekhez van-e közük, ismerve az ókori vándorlások, távolsági kereskedelm elképesztő távolságait. A linziek másik része a koreai Sillába, majd onnan a mai Japán szigetekre költözött. Itt a magával vitt lovashadsereg harcászati ismeretekkel és a kor legmodernebb fegyvereivel és páncéljaival segített eldönteni a két őslakos nép, a japán (önelnevezés: „wa-JIN”) és az ajnuk (önelnevezés: „emisi”; klánnevek pl. „Karako”, „Andi”) közötti Hon-szú szigetért folytatott háborút a japánság javára. Európába a Tarim-medencéből jöttek még a következő népcsoportok is: a magas kocsin élő és harcoló Gao-che királyság (Ko-csi) lakosai; a kassu leszármazott Keszi törzs Kasi/Kasgar székhelyről; a Kéri törzs a Kérija/Jütien székhelyről. E két törzs Kaukázusban maradt része ma a cserkesz, önelnevezésük circassi. A vay-nyakh Nyék törzs a három nemzetségével: batsbi klán önelnevezésük tsova-tushin (Bács, Sova, Orsova, Szováta, Tusnád); csecsen klán (Tsets, Tsez, Csécs, Csecsenfalva – menasági volt falu) és az ingus klán, önelnevezésük Galgai (Pest megye, Galga folyó), valamint az alánnak nevezett nép többsége. Elgondolkodtató hasonló földrajzi nevek: Linz (Bécsi medence) – Linzi, a Selyemút keleti vége); Zibo/Xibo (Kína) – Zsibó (Erdély); Poshan (Zibo közelében) – Pozsony; Lüta (Dalia/Talia félsziget Kína) – Léta (Felvidék); Lüsun/Lushun (Dalia/Talia félsziget Kína) – Losonc (Felvidék); Bugat – Bugac; Hahót (Zala m.)– Hohhót (Belső-Mongólia); Szécsény – Szecsuán/Zichuan kínai tartomány – Zichy családnév; Jen hegység Pekingtől keletre a volt Yan/Yen királyság területén; Quilian (Csilien)-hegység, Ganszu tartomány, Kína) – Kilián családnév. A csin-os, a dalia, a kajszi, a hó, a ta-laj, a po-cso-lya, a rongáló, a kancsó olyan szógyökökkel, szótagokkal rendelkeznek, melyek távol-keleti összefüggésekre mutatnak. Összegezve: a magyarság ősei szerepet játszottak Kína történelmében, a Selyemút ókori kereskedelmében, valamint a mai kínai néptömegek kialakulásában. Árpádék visszaköltözésekor a közép-ázsiai tevét és ferganai - ma akhal-teke - lovakat is hoztak magukkal, amely mutatja a távoli kapcsolatot. A genetikai kutatás jelzi: a magyarságnak van a legtöbb kutatni - és keresnivalója Ázsiában az európai népek közül. Egyúttal a magyarság szomszédjairól is kiderülhet, hogy a szlávságuk esetleg vagy részben csak kulturális. A bulgár nép esetében ez köztudomású. A lengyel, horvát (horita korezmiai nép, daélmata szarmaták délre költözött ága, uszkok Amur mentéről a hunokkal visszaérkezett nép, Suren pártus nép Szörény néven), cseh (Vaj-Nyakh/Nyék törzs Csecs-en és Batsbi/Sova és Ingus ága) és ukrán népek (a Tarján törzs Kijevben maradt fele, a Kárpátokon kívül maradt csángó tömegek, a rokon besenyők és kunok tömegei) genetikáját, családneveit, földrajzi neveit tanulmányozva a rokonság és ennek összetartó ereje kerülhet elő. Ugyanez igaz a keleti népekre. Ezért mindazon kutatókat, akik az ezekhez a népekkel való kapcsolatukat felhasználva derítik ki az igazságot, csak buzdítani lehet. Munkájukkal nemcsak a múlt tényeit tárják nyilvánosság elé, hanem a közelebbi és távolabbi népeket is baráti viszonyba hozzák egymáshoz.

Ötven éve kutatom a székely írás eredetét és sikerült egy sor hun nyelvemléket találnom és elolvasnom. Találtam 50 hasonló jelet a kínai és a székely írásban, amelyek talán a hun Xia dinasztia korából maradtak meg mindkét írásban - azaz hun eredetűek lehetnek. Talán ezeknek a nyelvi összefüggései is érdekesek. Például van két tökéletesen azonos alakú (háromágú szigonyhoz hasonló) jel a székely és a kínai írásban. A kínaiban ennek a hangalakja sen, a jelentése "fiatal növény, hajtás". A székely írásban ez a "zs" rovásbetű, ami a zsen, zsenge szójeléből alakult ki. Nyilvánvaló, hogy nyelvészeknek kellene a hasonló jel-egyezéseket és a hozzájuk tartozó nyelvi kapcsolatokat tovább kutatni. A hun és avar nyelvemlékekről írt cikkeimet itt lehet olvasni: Hun és avar tartalom https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/p/hun-tartalom.html