„Én négyötödre számítottam” – Farkas Attila Márton a Mandinernek

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Farkas Attila Márton egyiptológus, kulturális antropológus, esszéista.

***

Élőben követte a választási éjszaka eseményeit? Izgult?

Ugyan. Filmet néztem és olvastam.

Meglepte az eredmény?

Az nem volt kérdés, hogy ki nyer, a kormánypárti győzelem mértéke viszont kissé meglepett, mert én négyötödre számítottam. Jómagam a Kétfarkúra szavaztam, ahogy négy éve is. Gondolom, ezzel mindent elmondtam. Persze, ha őszinte vagyok, azért érzek némi melankóliát amiatt, hogy végleg vége a többpártrendszernek, de hát a nép szava Isten szava.

Ön szerint mi történt? Ki hibázott ekkorát, illetve mit csinált ennyire jól – szavazatmaximalizálás szempontjából – a Fidesz-KDNP?

A Fidesz-KDNP 2010 óta folyamatosan mindent jól csinál. Kitartó munkával, szorgalmas építkezéssel, katonai fegyelemmel és

Olyan tökéletes munkát végzett, ami mellett nem lehet labdába rúgni. Ráadásul az EU-s pénzek egy részéből a stadionok mellett jut játszótérre, kultúrházra, vasútvonalak felújítására, várak újraépítésére és kastélyszállókra is, plusz ott a közmunka – arról nem is szólva, hogy Magyarországnak megint lett hadserege. Ha az ellenzék a feje tetejére is áll, és a Fidesz több reklámidőt biztosít számára a köztévében, akkor se jutna el az áhított 40 százalékig. Így marad a kétharmad, illetve majd még a négyötöd a következő választásokon.

Szóval nincs kiút.

El nem tudom képzelni, mivel lehetne ellenzéki programot, stratégiát és taktikát csinálni ilyen kifogástalan politizálás mellett. Persze ez utóbbi már álnaiv felvetés a részemről, hiszen jól tudjuk, hogy az ellenzéknek nem az a szerepe, feladata, hogy alternatívát kínáljon,

Ezért aztán annak, hogy a belpesti-budai liberális értelmiség nem ismeri az olyan egzotikus távoli világokat, mint Borsod, Szabolcs, vagy az Ormánság, és számára közelebb van New York, London, Berlin, vagy valamely nyugati egyetemváros, mint Miskolc vagy Nyíregyháza – sőt megkockáztatom: Kőbánya –, végső soron nincs jelentősége, csak a politikai szórakoztatóipar szempontjából.

Sokak szerint az orosz–ukrán háború kitörése volt az a körülmény, amely igazán jelentősen megváltoztatta a belpolitikai képet, és egyértelműen a Fidesz-KDNP számára kedvező módon alakította a közhangulatot.

A Fidesz, mint egy gyorsreagálású hadtest, pillanatok alatt tudott kampánytémát és beszédmódot cserélni.

A Brüsszellel szembeni, az egész nyugati jobboldalt összefogni akaró titáni szabadságharc hirtelen a magát meghúzó magyar kisember küzdelme lett a saját biztonságáért.

Olyan évszázados igazságok lettek a kampány fő témái, amelyeket a magyar ember a zsigereiben hordoz. Az egyik ilyen, hogy mi minden háborúban vesztesek voltunk, ezért jobb nekünk mindenből kimaradni, nem kell ugrálni, beleavatkozni, mert annak csak mi isszuk meg a levét. A másik, hogy amikor bajban vagyunk, senki nem segít, mindig csak magunkra számíthatunk, hát ne avatkozzunk be mi se semmibe. Ezek nemcsak a történelmünk tanulságait összegző kollektív bölcsességek, hanem – főleg Kádár óta –

Ezek mellett a gondolkodásunkat meghatározó igazságok mellett másodlagos, hogy Ukrajna milyen nemzetiségi politikát folytat, vagy mely hatalmak és miért kavarják ott a trutyit. És hogy az ellenzék, amely korábban tömegesen telepített volna be ide vírusterjesztő afrikaiakat és öngyilkos iszlamistákat, most még bele is akar minket sodorni egy háborúba? Na, ezért csodálkozom a kétharmadon, mármint azon, hogy nem négyötöd lett. Ami azért figyelmeztetés ám a Fidesznek: van itt egy jelentős protestszavazó-tábor is, ami mindennek dacára képes nem rá szavazni. 

Orbán Viktor a választási győzelmet követő beszédében azt mondta: a kormánypártoknak nemcsak a hazai ellenzékkel, de Soros György birodalmával és Zelenszkij ukrán elnökkel is meg kellett küzdeniük. Mit gondol, az ukrán elnök a maga módján valóban beszállt a magyarországi kampányba?

Zelenszkij táncos-komikus színész. Megy egy nagy sikerű sorozata az RTL-en, lényegében ezzel csinálták meg elnöknek. Sztárok, művészek gyakran beszállnak a kampányokba, főleg Amerikában. És ha Ukrajna amerikai terület, úgy ez is olyan amerikai cuccként értelmezendő. De szerintem Ukrajnának Magyarország különösebben nem téma, az ukránok mindenkit kiosztottak, a németeket is, nem érdekelte őket annyira a magyar választás. Nyilván jó lenne nekik egy lengyelhez hasonló itteni kormányzat, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget a beszólásaiknak. Ennek sokkal inkább a Fidesz számára volt jelentősége. Ezek a beszólások ugyanis csak erősítették azt a régóta adagolt érzést, hogy mi óriási ellenszélben, a fél világ nyomása dacára is nyerni tudtunk, mert annyira jók és erősek vagyunk, hogy nincs az a Soros-birodalom, nincs az a Brüsszel, de még Ukrajna se – ami ugye áttételesen maga Amerika –, amely befolyásolni tudná a kormány helyes politikáját, a magyar nép ezt jutalmazó jó döntését, vagyis a nemzeti önállóságot. Az eddigi szabadságharc egy újabb akadállyal bővült, a háborús Ukrajnával, de mi ezt is könnyedén átugorjuk.

A Magyar Narancs április 7-én megjelent számában, a vereség okairól szóló szerkesztői jegyzetben egyebek közt ez a mondat olvasható: „A kormánypárt amellett, hogy Márki-Zay Péterről sikerrel hitette el széles körben, hogy Zelenszkij elnök és a többi zsidó megbízásából Magyarország vérbe borításán munkálkodik (...)” – Vajon tényleg jelen van egy antiszemita réteg a kormánypártok Volodimir Zelenszkijjel szemben megfogalmazott kritikájában?

A Fidesz radikális Izrael-barát, és nagyon vigyáz az ilyesmire. Tulajdonképpen a hagyományos szélsőjobboldalt a Fidesz szüntette meg, illetve pacifikálta: egy részét beolvasztotta és civilizálta, a másik rész Gyurcsány karjaiban kötött ki – mert nem volt hová mennie –, a harmadik pedig konstruktív ellenzékként munkálkodik a haza javáért. Ennek nyomán

és ezzel a Fidesz kiiktatta az antiszemita aduászt, így a belpesti elit vaktölténnyel, sőt, egyre inkább vízipisztollyal lövöldözik ezen a téren. A Fidesz ráadásul a nácizást is visszafordította Belpest felé a Jobbik részvétele okán.

A Magyar Narancsot pedig már jó ideje alig olvassa valaki. Önök olvassák, hogy felhozhassanak ilyen cikkeket, és ezzel prezentálják, milyen gáz is a ballib sajtó. 

Mit szól a – magyar identitással szembeállított – „budapester” kifejezéshez, illetve általában a „vidékizéshez”? Bár néhány baloldali és liberális közszereplő – például Mérő László – igyekszik fellépni az efféle „megfejtések” ellen, de azért úgy tűnik, 2018 után ismét ez a narratíva kezdi uralni az ellenzéki térfelet.

A Bëlga már 2010-ben megénekelte A Nagy Voks című számában, hogy az ország fővárosa legyen Debrecen, Budapestet pedig Brüsszelhez kéne csatolni, ahol a hivatalos nyelv az angol és a magyar lenne, és ahol mehet minden, drogok, kurvák, ami csak belefér. Lehet, hogy ezzel a tiszta, romlatlan, egyenes és becsületes vidéki magyar ember is jól járna.

Amúgy ez a „budapester” kifejezés, amit most hallok először, kifejezetten romantikus érzéseket kelt bennem, mert Ady korára, a századelőre emlékeztet. De lehetne ennek egy NER-es változata is: a fővárost leszűkíthetnénk egy Pest-Budára, a külső kerületek meg nagyközségi státuszt kaphatnának.

Soha nem gondolkodott még azon, hogy elhagyja Magyarországot?

Dehogynem. Már kamaszkoromban is állandóan arról ábrándoztam, hogy Polinézia valamely szigetére disszidálok. De ebből sajnos semmi sem lett. Illetve ezt utóbb szerencsének mondanám, mert veszélyben van az egész térség a tengerszint-emelkedés miatt. Marad a belső emigráció. Mostanában az is eszembe jut, hogy jó lenne elmenni a Földről. 

Elindulhat valamiféle komolyan vehető átrendeződés a baloldalon a választási vereséget követően? Látja ennek jeleit?

Nézze. Van egy szegényes készlet. Azt minek rendezgetni? Én azt kérdezem inkább, hogy ki megy el ma ellenzéki politikusnak?

Akinek ebből nagyon elege van, vagy hirtelen lett egy ügye, az elkezd mozgolódni, aztán rádöbben a valóságra, idejekorán kiszáll, mielőtt meszelnének neki, és gyorsan visszakozik. Ilyen volt például Pukli István, de lehetne itt több nevet mondani. Az ellenzék szerepe, feladata, funkciója ugyanis, hogy politikai pofozóbábuként szolgáljon. Ők az imperialista ügynökök, Goldstein emberei, Brüsszel és a háttérhatalmak hazai képviselőiként folyamatosan a nemzet aláásásán munkálkodnak, és a többi. Vagyis azok, akik ellen lehet mozgósítani. Ugyanakkor olyanok ők, mint az észak-koreai propagandában az amerikai katonák, vagy mint a Tenkes Kapitányában a labancok: gonoszok, de ostobák, és mindig veszítenek. Ez egy nagyon fontos szerep. Ráadásul a NER kebleire visszatérő bűnbánók számára is nélkülözhetetlenek, minthogy folytonos szidalmazásuk talán érdemesít a bűnbocsánatra.

Nos, ellenzéki képviselőnek lenni pont emiatt egyrészről kényelmes állás, mert azon kívül, hogy „lopnak” és O1G, sok mindent nem kell virítani, ugyanakkor azért nagyon hálátlan szerep is, valljuk be. Nem akárki tudja ezt bevállalni. Én egyébként amellett lennék, hogy legyen hivatalosan is egypártrendszer,

Persze tudom, hogy ez egy utópia, mert az EU-tagság miatt se lehetne megoldani, meg aztán az ellenzékre a fent említett okok miatt égető szükség van, főleg most, hogy közeleg egy gazdasági válság is.

Mindenesetre úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc már meg is találta a választási kudarc fő forrását: szerinte nonszensz, hogy „egy alapvetően baloldali politikai centrumú” közösség jobboldali miniszterelnök-jelöltet választ magának. Sőt, a DK-elnök úgy véli, Dobrev Klárával nyertek volna.

Gyurcsány Ferenc most is, eddig is nyert. Ő folyamatosan nyer. A helyén van, és ezt a helyet meg is őrzi. Hogy a kudarc fő oka MZP, a nem létező centrum, meg a Kétfarkú, és a többi, az a gyurcsányozó kormánykommunikáció ellenzéki utánzata.

Baloldalról pedig nem tudok a jelenlegi Magyarországon – pár asztaltársaságon, fórumon és szerzőn kívül. Kizárólag jobboldali és szélsőjobboldali pártokról tudok, de persze a közérthetőség miatt használjuk nyugodtan a baloldal elnevezést. Ja, van még az ISZOMM, amiben azért bízom, mert talán helyettesíteni tudja a lassan párttá szerveződő Kétfarkút, sőt, bizonyos dolgokban már le is körözte.

Békés Márton pár napja azt nyilatkozta, hogy „a kormány utóbbi fél évben hozott szociális döntéseit elnézve az »igazi baloldal« ma a jobboldal”. Mit gondol, valóban sikerült a Fidesznek „ellopnia” a baloldaliság bizonyos elemeit, erényeit?

Nem akart a Fidesz semmit ellopni senkitől, Doktor Miniszterelnök Úr egyszerűen szót ért az egyszerű emberekkel, az utca emberével, a tömegekkel, és tudja, mi kell a népnek. Hagyományos, vagy „igazi” baloldali erő egyébként jelenleg kevés helyen van, az egyik ilyen alakulat Mélenchon mozgalma Franciaországban.

Nyugaton, minek következtében a prolik számos helyen jobboldaliak lettek. Ez a trend megjelent nálunk is, mert egyelőre mégiscsak a nyugati világhoz tartozunk. De ettől még a jobboldal se itt, se másutt nem lett baloldal, vagy akár baloldal-pótlék, és nem valósított meg semmiféle baloldali programot. Nálunk – ahol lassan már azt is lekommunistázzák, aki nem híve a feudalizmusnak és a kasztrendszernek, vagy leirigyprolizzák, akinek nem tetszik, mondjuk, egy aranyhelikopteres tigrisvadászat – pláne nem lehet arról beszélni, hogy a jobboldal ellopott bizonyos baloldali elemeket. A népnek is jut valami a jó király asztaláról. Ez sokkal inkább közelítene az úgynevezett „szociális döntések" korrekt meghatározásához.

Miket tart a Fidesz-KDNP legsúlyosabb „bűneinek”, illetve milyen baloldalt látna szívesen a jelenlegi helyett?

Erre nehéz válaszolni, mert nem ismerek ilyen embereket és csoportokat. Ismerek okos és jó fej balosokat, de azoktól semmi nem áll távolabb, mint a professzionális politizálás, és alkalmatlanok is lennének rá.

Tudja, mi a véleményem? A politikai eliteket a társadalom termeli ki, és nem fordítva. A magyar pártok teljesen lefedik a magyar társadalmat. Minek akkor nem létező, mindennemű társadalmi bázis nélküli dolgokról gondolkodni? Persze, el tudok képzelni egy másik Magyarországot, mert van fantáziám, de az az irodalom, illetve a sci-fi területe, és én esszéista vagyok, nem író.

Nekem ugyan nem tetszik egy olyan rendszer, amelyben a hatalom kegyet gyakorol, ha épp olyanja van, mivel nincs semmiféle kontroll a kormányzó hatalom felett, se intézményi, se parlamenti – mert de facto nincs ellenzék –, se társadalmi, mert hiszen pont a társadalom akarja ezt. Hogy nekem ez részben a neveltetésem miatt, részben más miatt nem tetszik, a magánügyem, mert nem belőlem áll a magyar társadalom. Úgyhogy a válaszom az, hogy arra van szükség, ami van: jobboldali egypártrendszerre, és semmilyen baloldalra. 

Úgy tűnik, a súlyos vereséget szenvedett hazai baloldal jobb híján külföldi választások alakulását nézegetve igyekszik némi örömet szerezni magának. Gréczy Zsolt például a minap „Elbukott a szlovén Orbán” felkiáltással reagált a szlovéniai választás végkimenetelére. Vásárhelyi Mária pedig úgy fogalmazott: a francia és a szlovén választások eredménye újabb súlyos külpolitikai kudarcot jelent Orbánék számára. Szóval Orbánt sorozatos kudarcok érik, egyik a másik után – miközben amúgy ötödik alkalommal nyer választást Magyarországon. Mit gondol, mi az, amit a magyar miniszterelnök másként – netán jobban – csinál, mint az európai jobboldal többi vezető személyisége?

Orbán Viktor mindent jobban csinál, mint bármely nyugati jobboldali politikus, hiszen azok kénytelenek az ellenséges és romlott demokrata közegben küszködni, itt viszont az egységbe forrt nemzet szeretete veszi körül a vezetőt, aki ezáltal folyamatos visszaigazolást kap népétől és támogatást az ország szinte összes intézményétől, ami által sikerre ítéltetett.

Egyébként teljesen természetes, sőt, tradicionális reakció az ilyesmi a másik oldal részéről. Emlékszem, a '90-es években a jobboldal is örömködött, amikor a szockók és az SZDSZ nyugati szövetségesei vesztettek valahol.

Lehet, hogy ami van, az tényleg egy pártállami berendezkedés, de hogy ennek egyik oka az ő egykori dicstelen országlásuk, az biztos. De hát – a liberális értelmiséggel együtt kerek egész a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

(A nyitóképet Farkas Attila Márton bocsátotta rendelkezésünkre; készítette: Chris Allan Tod)