Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Paul Lendvai ismét arról írt, hogy Orbán Viktor Magyarországa a nyugati szövetségi partnerségek ellenére az orosz diktatúra elkötelezett partnere.
A kilencvenkétéves kelet- és közép-európai szakértő a Der Standard véleményrovatában arról értekezett, hogy napról napra világosabbá válik az ibizai videó következményeinek mértéke.
(Ezzel az egykori szabadságpárti Heinz-Christian Strache botrányára utalt – a szerk.)
A szerző ezért eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha az ukrajnai háború idején az „orosz propagandista” Karin Kneissl még mindig külügyminiszter lenne. Vagy hogy még mindig Sebastian Kurz lenne a kancellár, aki állítása szerint csodálja az olyan erősembereket, mint Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. Majd – mint írta –,
az orosz elnök és a magyar kormányfő februárban Moszkvában dicsérte különösen szoros kapcsolataikat, illetve Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával ellentétben a magyar kormány nem ítélte el az Ukrajna elleni orosz támadást.
Paul Lendvai megjegyezte, Manfred Weber „hihetetlen kettős játékkal” vádolta a magyar miniszterelnököt, miután a NATO-partner budapesti kormány nem engedélyezte, hogy a saját területén keresztül fegyvereket szállítsanak Ukrajnának. Donald Tusk, az Európai Unió Tanácsának volt elnöke pedig azzal gúnyolódott, hogy Orbán és Szijjártó Péter „többet érdemelne Putyintól, mint egy kitüntetés: a Gazprom igazgatótanácsában elfoglalt hely megfelelő jutalom lenne a hűségükért.”
Épp ezért úgy összegzett: a NATO-hoz való tartozás tehát nem garancia a demokráciára.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher