Szaddám arra kért, hogy imádkozzam érte – az iraki pátriárka a Mandinernek

Louis Raphael Sako (1948) bíboros, iraki pátriárka, bagdadi érsek. 1974-ben szentelték pappá Moszulban, első tanulmányait és első egyházi szolgálatait is az észak-iraki városban végezte. Az 1980-as évek elején a római Pápai Keleti Intézetben, majd a párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányokat. 2002-ben kirkuki, 2013-ban pedig bagdadi érsekké és babiloni káld katolikus pátriárkává nevezték ki. Ferenc pápa 2018-ban bíborossá kreálta.

Sako bíboros a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében érkezett Budapestre.

***

Ön Zakho településen született és nőtt fel, amely egy iraki város a kurdisztáni régióban, ahol évszázadok óta együtt élnek kurdok, arabok, zsidók, örmények – és jelen van a judaizmus, a kereszténység és az iszlám is. Ez az etnikailag, vallásilag sokszínű közeg működő modell volt?

Igen, az volt. A Szaddám-rezsim bukása előtt ezek az etnikumok, vallási csoportok békésen éltek egymás mellett, nem voltak látványos vallási villongások közöttük. Nem a vallásuk alapján bántak egymással az emberek. Szomszédok voltunk, együtt éltünk békében. Én például

Nagyon fontos az, amit Ferenc pápa többször megfogalmazott: mindannyian testvérek vagyunk, egy család tagjai. Testvérek, de mégis egymástól különbözőek. Békében kellene élnünk egymással, nem szabadna egymás elpusztítására törnünk. Tisztelnünk kell a másik hitét, a különbözőséget, a sokféleséget. Én keresztény vagyok, más honfitársaim muszlimok, nem számít a különbség, őszintének kellene lennünk a kölcsönös kapcsolatainkban, tisztelnünk kellene egymást. Már csak azért is, mert a vallásunk parancsa az, hogy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat – ez a lényeg. Keresztényként szeretnünk kell mindenkit, azokat is, akik másként gondolkodnak, a muszlimokat is. Senki sem állhat megosztó szándékkal egy keresztény és egy muszlim közé, ezt nem engedhetjük meg.

Ön asszíriai család szülötte, az asszírok már korán elfogadták a kereszténységet, még az iszlám megjelenése előtt. Mennyire volt erős ez a keresztény tradíció, amelybe beleszületett?

A helyi lakosság többsége a muszlim arabok megjelenése előtt keresztény volt, tehát nagyon erős tradíció volt ez. Keresztény közösségek, templomok, kolostorok voltak mindenütt.

Zakhóról vagy az egész térségről beszél?

A mai Irak, az egykori Mezopotámia egész területéről beszélek. Amikor a muszlimok bejöttek, és a vallásukat erőszakkal terjesztették, sok keresztényt az iszlámra való áttérésre kényszerítettek. Ez történelem. Ez a múlt, most viszont a jelen kihívásaival kell megbirkóznunk. Igazából nem az számít, hogy ki van többségben, hanem a minőség.

Az iszlamisták tagadják, de mi, keresztények is Irak részei vagyunk.

Louis Raphael Sako bíboros tanúságtétele szeptember 7-én a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (fotó: Ficsor Márton)

2002-ben, mielőtt bagdadi érsekké szentelték fel, személyes találkozót kért Szaddám Huszeintől, mivel az iraki hatóságok nem akartak engedélyt adni az ön számára vallási tanító tevékenység folytatására. Mit várt ettől a találkozótól?

Azt, hogy az elnök parancsára a hatóságok megadják ezt az engedélyt.

Azt kérte, hogy imádkozzam érte.

Milyen benyomást tett önre Szaddám Huszein?

Fáradtnak látszott. Ő volt Irak elnöke, teljhatalommal bírt, egy diktátor volt, ugyanakkor a tekintélye mellett valamiféle tiszteletet éreztem iránta, amikor arra kért, hogy keresztény vezetőként imádkozzam érte. Ez meglepett engem, és kicsit meg is érintett. Nem gondoltam abban a pillanatban arra, hogy mit tett, vagy hogy politikailag hogyan ítélem meg a rendszerét. Arra kért, hogy imádkozzam érte, ezért nem haboztam, így tettem.

Szaddám nagyon sok iraki életét oltotta ki, egy gyilkos diktátor volt.

Tudom, diktátor volt. Ezzel együtt ez történt.

(fotó: Kling Márk)

2003-ban az amerikai invázió elsöpörte Szaddám Huszein rendszerét. Milyen várakozásai voltak akkor Irak jövőjére nézve?

Az elején hirtelen

Nagy öröm volt, az emberek az utcán ünnepeltek, békességet éreztünk. Az első időkben nem tapasztaltunk erőszakot, egy évvel később azonban minden megváltozott, minden rosszabb lett.

A polgárháború idején, a vallási villongások és leszámolások közepette ön megpróbált párbeszédet kezdeményezni az iraki keresztények és a szunnita és a síita muszlim vezetők között. Miért volt ez szinte lehetetlen küldetés?

Nem volt az. Fel tudtuk venni a kapcsolatot a muszlim vezetőkkel és az iraki kormányzattal is. Nem volt sikertelen ez a próbálkozás, sok eredményt el tudtunk érni. Létrejött akkor egy vallásközi bizottság a párbeszéd elindítására, és ha valamely közösség a vallási ellentéteket szította, támadta a keresztényeket, akkor itt el tudtuk mondani a sérelmeinket, meg tudtuk fogalmazni az ellenvetéseinket. Sok eredménye volt tehát, tudtunk formálni a mentalitáson.

Amikor az Iszlám Állam elkezdte a terrorhadjáratát Irakban, ön az egyik legfontosabb iraki keresztény vezető volt. Mekkora volt a felelősség súlya?

Nagyon nagy.

– mielőtt odaértek volna, elmenekültünk. Ez volt a logikus lépés a biztonság szempontjából és politikailag is. Hirtelen minden átpolitizálódott akkor.

Louis Raphael Sako bíboros a szeptember 7-i szentmisén a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (fotó: Ficsor Márton)

Ön személyesen találkozott az ISIS bármilyen tagjával?

Nem.

Kapott személyesen életveszélyes fenyegetéseket?

Nem. Amikor betörtek Moszulba, addigra már elmentünk onnan, és

A keresztények tömegével menekültek az iszlamista fegyveresek elől. Keresztény vezetőként milyen vigasztalást lehetett mondani számukra, illetve milyen érveket, hogy ne hagyják el teljesen szülőföldjüket? 

A keresztények nagy része északra menekült, a kurdisztáni régió biztonságos, védett zónáiba. Vagy Bagdadba, illetve néhány másik városba, ahová az Iszlám Állam fegyveresei nem tudtak eljutni. Három és fél éven át azon dolgoztunk, hogy szállást, élelmiszer-ellátást, illetve egészségügyi szolgáltatásokat szervezzünk a keresztény menekültek számára.

Milyen a keresztények helyzete jelenleg Irakban?

Jobb már. Egy szebb, jobb jövőben reménykedünk. Lesznek választások, és talán megváltoznak majd a dolgok.

Nyitókép készítője: Kling Márk