Egy nyilvánvalóan elmebeteg emberrel, Putyinnal állunk szemben

„Hozzájut ahhoz az orvosi kezeléshez, amire szüksége van?

Hála annak a rengeteg csodás embernek a világon, akik az ellátásomért kampányolnak – nagyon, nagyon hálás vagyok mindegyiküknek –, beengedik hozzám a civil orvosokat. Az élet sokkal szórakoztatóbb úgy, hogy nincs meg az a veszély, hogy tolószékbe kerülsz, mert a lábaid felmondják a szolgálatot. És amióta felhagytak azzal, hogy óránként ellenőriznek éjszakánként, hogy megszöktem-e már, tényleg jó lett az egészségem. Most is rám néznek, de csak kétóránként, és most már nem akarnak felkelteni. Minden relatív. El sem tudja képzelni, milyen drámaian javul az élet minősége, ha hagyják aludni az embert. Most már értem, miért olyan kedvelt módszer a titkosszolgálatoknál az alvásmegvonás. Nincsenek nyomok, és nem lehet elviselni.

Nem gondolja, hogy a börtön igazgatósága szigorúbban betartatja a szabályokat magával kapcsolatban, mint másokkal? Próbálkoztak azzal, hogy különleges módokon büntessék – például korlátozva a kommunikációját, eltérítve az üzeneteit vagy távol tartva a jogászait?

Hét hónapja ülök, és azóta nem voltam olyan helyiségben, ahol ne lett volna videókamera. Minden papírt és jegyzetet, amit az ügyvédemmel való találkozókra viszek és amiket elhozok onnan, gondosan lefényképeznek. Még nem beszéltem úgy alkalmazottal, hogy ne vették volna videóra. A börtön vezetése számára ez egyrészt garantálja, hogy nem fogom demoralizálni a személyzetet és nem néznek el nekem ezt-azt szimpátiaalapon, másrészt nagyon kényelmesen megbüntethetnek a legkisebb kihágásokért. Ezért az alkalmazottaknak egyszerűen muszáj szigorúbban bánni velem, mert ha elnéznek valamit, abból gondjuk lesz. A velem folytatott beszélgetéseket megvizsgálják és visszahallgatják a felsőbb szinteken. Elég vicces, a mi részlegünkön a főnök irodájába még egy nagy szervert is beépítettek, hogy tárolhassák ezeket a videókat. És ami még viccesebb, hogy amikor a bíróságon kikérjük a felvételeket, bizonyítandó, hogy megsértették a jogaimat, egyszerűen azt mondják: technikai hiba miatt megsemmisültek a felvételek.

Mekkora az esélye annak, hogy megölik a börtönben? Meg tud nevezni olyan jeleket, amik alapján ez a veszély nőtt vagy csökkent?

Az interjúkban ilyenkor zárójelben odaírják, hogy nevet. Maga nem lát engem, de higgyen nekem, nevetek.

Sok éven keresztül kellett kifogásokat keresnem azokra a kérdésekre, hogy miért nem öltek még meg, és hogy miért nem zártak még börtönbe. Most, hogy kipipálhattam ezeket a listán (a gyilkossághoz azt írtam, hogy hát, majdnem), most fel kell mérnem annak a veszélyét, hogy a börtönben halok meg. A válasz nyilván olyan, mint a viccben: 50 százalék. Vagy megölnek, vagy nem.

Ne felejtsük el, hogy egy nyilvánvalóan elmebeteg emberrel, Putyinnal állunk szemben. Egy patologikus hazudozóval, akinek tévképzetei vannak. Huszonkét év korlátlan hatalom bárkiből ilyet csinál, és most a félőrült király klasszikus esetét látjuk. Ahogy tudjuk, az FSZB gyilkosai konkrétan egy nappal azután körözni kezdtek körülöttem, hogy bejelentettem, hogy indulok a választáson. Okos húzás? Komolyan, arra utasítani a titkosszolgálatodat, hogy vegyi fegyverekkel megöljék a politikai ellenfeledet? Kicsinyes. De Putyin megcsinálta, mert ennyire bele van bolondulva a saját félelmeibe és ötleteibe. Tudja, hogy a Kreml hivatalosan is alkalmaz asztrológusokat és sámánokat. Putyin imádja az okkultizmust, és egy vörös fonallal a mellén sétálgat. Szóval semmi meglepő – a degradáció és a hanyatlás, ami az abszolút hatalommal jár.

Itt mi próbálunk racionális dolgokat építeni, de egy napon nyilvánvaló lesz, hogy Oroszország elnöke egy erdei öregember tanácsai alapján hozza a döntéseit. Vagy egy Pokémoné alapján.

Ami a meggyilkolásom esélyeit illeti, egy dolgot mondhatok: az a megfigyelésem, hogy ezt külső tényezők alapján lehetetlen megmondani. Oroszország börtönrendszere egy káosz, csakúgy mint a közigazgatás. Valami mindig változik. Szigorú tisztek egyértelmű szabályokat hoznak, amiket még szigorúbb tisztek aztán gyorsan eltörölnek. Az életem egy hullámvasút, ahol tegnap még ellenség voltam, ma meg már békén hagynak. És aztán megint ellenség leszek. Nem tűnik úgy, mintha valami főellenség csinálná. Ilyen a Leviatán mindennapi élete, egy része döntéseket hoz, aztán a végeredmény valami teljesen váratlan, furcsa, amivel senki sem elégedett.

A börtönből nézve egyértelmű, miért nem koronázta siker Putyin egyetlen nemzeti projektjét sem. A káosz, amivé az államrendszer válik, alapvetően alkalmatlan arra, hogy eredményeket hozzon. Uramisten, még az »Öljük meg Navalnijt!« projektet sem bírták végrehajtani. Persze nem akarok Putyin első sikeres projektjévé válni.”