Komoly kiállás Magyarország mellett a Frankfurter Allgemeine Zeitungban

Szerző: Bauer Bence, Mathias Corvinus Collegium, Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért

Egy hónappal a 2:2-es döntetlennel zárult müncheni magyar-német EB-focimeccset követően, a Budapesten megtartott ún. „Pride” napján jelent meg a tekintélyes országos német napilapban, a 200 ezer példányban megjelenő Frankfurter Allgemeine Zeitung 11. oldalán egy terjedelmes cikk „Hogyan kell eljutni a szivárványhoz” címmel.

Peter Gauweiler, a cikk szerzője 2015-ig a CSU egyik alelnöke volt.

Mint emlékezetes, a bajor főváros közgyűlése, valamint számos német politikus és közéleti személyiség akkoriban azzal a tervvel állt elő, hogy a meccsnek otthont adó Allianz Arena szivárványos megvilágításával protestáljanak hazánk ellen. Ebből aztán nem lett semmi, viszont a nézőtérben számos szivárványzászló akadt, az egyik német focista is ilyen karszalagot viselt, mi több, egy fanatikus „rajongó” ilyen zászlóval rohant be a pályára a játékosaink elé, pont a magyar Himnusz alatt. A kedvezőtlen légkörben focizni kényszerülő válogatottunk ennek ellenére egy tisztes döntetlennel távozott. 

Na, de vissza a minap közölt véleménycikkhez! Peter Gauweiler Németországban nem ismeretlen, sőt egyesek szerint a CSU nagy doyenje, egyik leghitelesebb politikusa. Volt korábban bajor miniszter és képviselő is; a nagy Stoiber-kampány évében, 2002-ben váltott a szövetségi politikai szintre, ahol egészen 2015-ig a Bundestag tagja volt. Számos közéleti szereplést vállal, e mellett igazi egyéniség, aki nem rejti véka alá a gondolatait, akkor sem, ha azok épp nem népszerűek. Gauweiler kritizálta az USA Irakkal szemben folytatott háborúját 2003-ban, síkra szállt a Bundeswehr afganisztáni és külföldi bevetései ellen, szembehelyezkedett az egyoldalúan oroszellenes és ukránbarát nyugati politikával. Már korábban szkeptikusan vélekedett az Euró bevezetéséről. 

Áttörő ismertségét azonban az európai integráció megkérdőjelezhető jelenségei ellen indított alkotmánybírósági eljárásainak köszönheti. Hiányolta az Istenre való utalást az európai alkotmánytervben 2005-ben, s beadványára Németország kénytelen volt a ratifikálási folyamatot megállítani. A Lisszaboni Szerződéshez kapcsolódó beadványára a német alkotmánybíróság a tagállamok alkotmányos identitását emelte ki, ezzel komoly csatát nyerve a centralizáló brüsszeli erők ellen. A Görögországnak nyújtandó mentőcsomagok témájában indított pereskedései azonban már nem jártak sikerrel. Gauweiler ennek ellenére képviselőként, illetve publicisztikáiban szót emelt a felelőtlen pénzügyi megoldások ellen, és 2015-ös távozása ugyancsak az újabb görög mentőcsomaggal függött össze. Nos, ez az igazi CSU-s tekintélynek számító Gauweiler állt ki most mellettünk. De mit is írt pontosan?

Bevezetésként megemlíti Markus Söder bajor miniszterelnök változékony politikáját. Söder, aki most, 2021-ben szivárványos jelképekkel politizál, 2018-ban még kötelezővé tette a bajor hivatalokban a keresztény feszület kihelyezését. A szerző kritizálja a német közvélemény és a vezető politikusok moralizáló szándékait, egyben képmutatással vádolja őket. 

Ezután a német politika pálfordulásait veszi górcső alá, s megjegyzi, hogy bár Angela Merkel 2017 júniusában alkotmányellenesnek nevezte a homoszexuálisok házasságát, alig pár héttel később, június 30-án már lehetővé tette annak megszavazását a Bundestagban. Mellékszál, de jelzésértékű, hogy pont másnap temették Helmut Kohl volt kancellárt. A német közvélemény további pálfordulásainak példája Gauweiler szerint, hogy most pont azt kritizálják Magyarország esetében – a szülők jogait a szexuális felvilágosítás terén –, amit a saját kultuszminisztereik szavaztak meg hivatalosan évekkel ezelőtt. 

Gauweiler kitér az Európai Unió kérdéseire is, kiváltképp az általa arrogánsnak nevezett európai biztosok politizálására és viselkedésére, akik a megbízóikat – a tagállamokat – folyamatosan pellengérre állítják. Martin Schulz volt parlamenti elnököt idézi, aki szerint Magyarországnak esélye se lenne felvételt nyerni az EU-ba a demokratikus deficitje miatt. A szerző szerint azonban Orbán Viktor demokratikus legitimációja nagyobb, mint az összes EU-biztosé együttesen. 

A cikk szerint a Magyarországgal szembeni eljárás és támadás a németek részéről nemcsak inkorrekt volt, de figyelmen kívül hagyta a két ország közös történelmét is. A szerző meglátása szerint Merkel a 2017-ben megrendezett szövetségi parlamenti választásokon bizonyára megbukott volna, ha Orbán Viktor nem állítja meg a menekültáradatot a balkáni útvonal lezárásával és a magyar határ megvédésével. Továbbá emlékeztet arra, hogy a magyarok voltak azok, akik 1989-ben a határnyitással egyengették az utat a német egység felé. 

Zárásként kiáll hazánk mellett, kritizálva a holland miniszterelnököt és annak szavait, miszerint lépjen ki Magyarország az EU-ból. Már ezt megelőzően kiszorították a magyar kormánypártot az Európai Néppártból, s ez annak is a jele, hogy kiiktatják a zavaró hangokat, más szavakkal nem tolerálnak más véleményeket. Ezek a „véleménybunkerek” viszont nem életképesek.

(Az eredeti, teljes cikket ide kattintva olvashatja el)

Nyitókép: MTI/AP pool/Michael Sohn