„A sznob még mindig becsülendőbb, mint a bunkó” – Faragó Tamás a Mandinernek

Milyen érzés a Nemzet Sportolójának lenni?

Én mindig a nemzet sportolójának éreztem magamat, csak most legalizáltak. A Nemzet Sportolója cím rávilágít a koromra. Gábor Zsazsa is hiába próbálta leplezni az évek múlását, nekem sem megy, hiszen köztudott, hogy ezt az elismerést csak 65 év felettiek kaphatják meg.  

Foglalkoztatja az életkora?

Engem nem, az időt viszont annál inkább, s mindezt én is érzem.

Az amatőr és profi között az a különbség, hogy a profi a harmadik lépést is ismeri, az amatőr mindig csak a következőt. Ezt ki monda évtizedekkel korábban?

Okos ember lehetett. Csak nem én?

De. Tartja?

Semmi sem változott. Bármennyire is lehet felkészült egy játékos fizikailag és technikailag, ha nem olvassa a játékot, sosem lesz extraklasszis.

Fotó: Nemzeti Sport

Sokan azt mondják, világklasszis játékosból általában nem lesz jó edző? Ha visszatekint a karrierjére, mit mond erre?

Azt, hogy rácáfoltam. Ezt a mondást amúgy általában a szürkék szokták citálni, gondolván, nehogy már egy jó játékos jó edző is legyen!

Van hiányérzete az edzői pályafutását nézve?

Nincsen. Hamar rájöttem, hogy a csapatsportágakban, így a vízilabdában is, a játékosok tehetik sikeressé az edzőt, régóta tudjuk, hogy az eredmény minősít, a többi csak szofisztika.

Volt, hogy megbuktatták a játékosai?

Nem éreztem ilyet, jól is néztünk volna ki…

Azt mondja nincs hiányérzete, mert bár igaz, hogy a női válogatottal extra sikereket ért el, a férfiválogatott szövetségi kapitánya sosem lehetett…

Volt rá esély, ám anno Kemény Dénes mellett döntött az elnökség és a döntés helyességét az élet igazolta, hiszen Dénessel három olimpiai aranyérmet nyert a válogatott.

Önnel is nyertek volna háromszor?

Egyáltalán nem vagyok biztos benne. Dénes győzelemre volt ítélve. Amikor 1995-ben junior világbajnokságot nyert a későbbi aranygeneráció, lehetett tudna, hogy a csapatban nyolc-kilenc világklasszis nevelkedik.

Ha már klasszisok. Azon kívül, hogy meghalt egy édesapa, férj és egy fantasztikus pólós, kit vesztettünk el Benedek Tibor személyében?

Játékosként és edzőként is nem csak a saját, hanem mások tehetségét is tudtam tisztelni, képes voltam felismerni a talentumot. Tibor is bele tartozott. Nagyon igyekvő, ambiciózus játékos volt a fiatal korától. Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy gyerekként nem volt kiugróan jó, ám már akkor látszott, hogy a hozzáállása miatt fel fog zárkózni a legjobbak közé. Megtette és túl is szárnyalta őket.

Ki mondta mindezt évekkel korábban: azért függesztettem fel az állatorvosi praxisomat, mert bár hihetetlenül sok állat van Magyarországon, állatorvosra nincs annyira nagy szükség.

Ez biztosan én, emlékszem rá. Milyen bölcs voltam már akkor is…

Azt is sokszor emlegette évtizedekkel korábban, hogy az emberi élet feladata, hogy valamit megértsen a világból. Hol tart a megértésben?

Haladok, de ehhez nagy segítséget nyújtott nekem a kultúra. A művészet arról szól, hogy mi az, ami örök életű. Annak idején én is elindultam a sznobizmus útján és hosszú ideig csak klasszikusokat olvastam, mert irányt mutatott erkölcsben és gondolkodásban is. Persze a sznob még mindig becsülendőbb, mint a bunkó.

Ha már klasszikusok. Gyakran emlegeti a nyilatkozataiban az író Márai Sándort. Ő a nagy kedvence?

Ő is próbálta megérteni a világot, s megdöbbentő olvasni az emigrációban írt műveit, hogy mennyire tisztán látta a jövőt előre negyven-ötven évre. Mostanában egyre több Krúdyt olvasok. Krúdy Gyulához kell egy bizonyos életkor. A szereplői mindig mozgásban vannak. Jó érzés megismerni azt a világot, amelyben ő élt.  

Fotó: Kisalföld/Huszár Gábor

Ön sokáig élte a bonvivánok életét, aztán jöttek a hármasikrek, akik azóta 19 évesek.

Isten áldásával a gyerekek szépek, okosak, egy óriási ajándék az életemben, hogy ők megszülettek. Azt szoktam mondani, sokan nem emlékeznek már rá, hogy milyen pólós voltam, de mikor megtudják, hogy hármas ikreim vannak, elismerően bólogatnak, ez az ember tudhat valamit.  

Emma és Tamás is pólózott, de már befejezték. Sajnálja?

A póló számomra létkérdés volt, kitörési pont, a gyerekeknek ilyen nehézségeik szerencsére nincsenek. Mindhárman egyetemre járnak, Berta és Emma a Corvinusra, Tomi pedig az ELTE-re, ott is a jogra. Büszke vagyok rá és anyagilag sem mellékes, hogy olyan jól tanulnak, hogy egyik gyerek után sem kell tandíjat fizetnünk.

Egyszer azt is nyilatkozta valahol, hogy a hit fontos az életében. Mióta?

Talán mindig így volt. Ha nehézségek akadtak az életemben, ha valami rossz történt, nem álltam neki zokogni, keseregni, abból indultam ki, hogy ez valamiért megtörtént, üzenete van. Meg kell fejteni, hogy miért történt és újabb lendülettel tovább kell menni.

Hogyan viseli a vírus miatti leállást?

Az ember legfőbb tulajdonsága az alkalmazkodóképessége. Majd megtudjuk miért történt, most nincs más dolgunk, mint ilyen körülmények között is megtölteni a mindennapokat tartalommal.

Megtölti?

A pólóban továbbra is benne vagyok, működik a pólósulink, ott vagyok az A-Híd Vasas felnőtt és utánpótlásánál is, a vízilabda-szövetségben pedig a női utánpótlás szakmai vezetője és elnökségi tag vagyok. Van tehát dolgom elég. 

Politizálni szokott?

Nem foglalkoztat a politika, ellenben a politika foglalkozik velem. Én egy olyan világban nőttem fel, ahol a hatalom természetes volt, így kevés szó esett a politikáról, most viszont akarva, akaratlanul átjárja a lelkünket a hazai és nemzetközi politika. Most sok a szélhámos a világban. Persze fontos, hogyan viszonyulnak hozzánk mások, hogy milyen magyarnak lenni a 21. században, ettől függetlenül sokszor úgy érzem, túlságosan jelen van az életünkben a politika, elveszi a helyet a családtól, a barátságoktól. Ne tegye!

Címlapfotó: Kisalföld/Huszár Gábor