„2016-ban új törvényi szabályozás született, aminek hatására még könnyebb elszakítani a gyermekeket a családjuktól. A gyermekvédelmi törvény szerint senkit nem lehet elválasztani a családjától azért, mert a szülők szegények; tavaly viszontbevezették azt a szabályozást, ami szerint akkor is kiemelhető a családjából a gyermek, ha a szülő nem tud együttműködni az egészségügyi vagy oktatási intézmény munkatársaival. Így olyan esetekben, amikor a család együttműködése akadályoztatott, de egyébként a gyermek nincs valódi veszélynek kitéve, a gyámügyesre van bízva, hogy kiveszi-e a gyermeket a családból vagy segítséget biztosít számukra. Mindez rengeteg indokolatlan kiemelést eredményez, főleg a szegény családokban, mivel
könnyebb kivenni a gyereket a családból, mint megkeresni a probléma gyökerét és teljeskörű segítséget nyújtani ahhoz, hogy a gyermek számára a családon belül teremtsék meg a megfelelő környezetet és lehetőségeket.
Az évente 2000 örökbefogadásra váró gyermek nagyja a közhiedelmekkel ellentétben nem árva vagy elhagyott, hanem a családjából kiemelt. Ezen gyermekek közül évente csak 750-800 gyermeket fogadnak örökbe, ugyanis a 3 év felettiek és a cigány gyerekek már nem olyan keresettek az örökbefogadás során. Az örökbefogadás esetében a legjobb a családnak és a gyermeknek is, ha minél előbb végbemegy az egymásra találás. E tekintetben volt némi előrelépés, a régen pár évig is eltartó folyamat mára gyorsult valamit, de még van hova fejlődni. Az egymásra találást segíti az is, ha minél több örökbefogadó vár gyermekre, hiszen több család és egyedül gyereket vállalni akarók közül könnyebb megfelelő otthont találni. Ezért is fontos, hogy a bejegyzett élettársként élő meleg pároknak is legyen lehetősége az örökbefogadásra.
A gyermekvédelmi és örökbefogadási helyzetet tekintve több mint képmutatóan hatnak a család fontosságát kommunikáló és az örökbeadást propagáló kormányzati kampányok.”