Nem tudnak mit kezdeni a szexualitással

„Mit jelent az pontosan, hogy »újra felfedezni Isten női arcát«?

Mary Daly amerikai teológusnőt idézném: »Ha az Isten férfi, akkor a férfijellegnek isteninek kell lennie…« Vagyis ha Istenhez kötődik a férfi princípium, akkor a női princípiumról azt lehet elmondani, hogy az a »nem isteni«, vagyis mindenképpen csökkent értékű, másodlagos, alárendelt. Annak érdekében, hogy ez a szemlélet változzon, és hogy a nőkről másként kezdjünk el gondolkodni, meg kell keresni Istenben a nőit, vagyis Isten »női arcát«. Ez persze filozófiai kérdés is, hiszen Isten egyszerre nő és férfi – vagy éppen egyik sem. Igazából nincsen neme, a »női« vagy a »férfi« jelleget Isten nemére vonatkoztatva csak úgy használhatjuk, mint analógiát vagy metaforát. A hagyományban Isten mindig férfiképekben, atyaként, királyként, bíróként stb. jelenik meg, azonban a Bibliában vannak a női képek is: Isten vigasztaló anya, szülő nő vagy bába. A feminista szentíráselemzés feladata, hogy felhívja a figyelmet a Bibliában lévő női hősökre, és rámutasson arra, hogy milyen sokféle nőképpel találkozhatunk a szövegekben. Kritikusan elemzi azokat a részleteket, amelyeket évszázadokig a nők elnyomására használtak fel. Az ilyen típusú olvasatoknak köszönhetően megváltozhat az, amit a nőkről gondolnak, illetve egy nő is máshogy viszonyul az olyan Istenhez, amelynek női arca is van.

Míg az első férfi a teremtés koronájaként jelenik meg a Bibliában, addig Éva a bűnre csábít. Ezt hogyan tudja felülírni a feminista Biblia-értelmezés?

A feminista teológiai szemlélet arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad a bibliai szövegeket szó szerint érteni. Nagy probléma, hogy egyes értelmezések Évát az egész női nemmel azonosítják. A fundamentalisták még ma is előszeretettel hivatkoznak Szent Pál Timóteushoz írt első levelére, amelyben a nők közösségben betöltött szerepéről van szó. A szöveg szerint – amit egyébként nem Pál apostol, hanem az egyik tanítványa írt – a nő nem taníthatja a férfit és nem uralkodhat felette. Alárendelt szerepének az oka, hogy ő volt a bűnre csábító, aki a gyermekszülés által fog csak üdvözülni. Ám már abban a kijelentésben, hogy a nő azáltal üdvözül, hogy gyermeket hoz a világra, komoly teológiai hiba van. Jézus az egész emberiségért halt meg, s ez által üdvözül mindenki. A páli szöveg viszont azt jelentené, hogy Jézus a kereszten csak a férfiakért halt meg. Ezt soha nem mondta a keresztény teológia – a szövegből mégis ez következik, ha szó szerint vesszük. Ezenkívül tévesen értelmezik a teremtéstörténetet is. Klasszikus toposza az antik és középkori teológiai gondolkodásnak az is, hogy azzal magyarázza a férfi nő feletti uralmát, hogy Isten előbb teremtette meg a férfit, mint a nőt. Itt a héber »hā’ādām« vagyis »az ember« kifejezés szerepel, amit tévesen Ádámnak értenek, ezért az embert a férfival azonosítják. Pedig ez a kifejezés azt jelenti, hogy »emberiség«. A feminista értelmezés szerint nem a férfit teremtette előbb az Isten, hanem megteremtette az emberiséget, amelynek van férfi és női arca. Ezenkívül a történet folytatása sem tesz semmilyen utalást arra, hogy Ádám és Éva között ne lenne egyenrangú a viszony: »Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt« (Teremtés könyve 2,21–22). Fontos tudni, hogy az ókori héber nyelv nem ismerte az absztrakt kifejezéseket, ezért képekkel írta le ezeket. Miután Isten Ádám bordájából megteremti Évát és Ádám elé vezeti, Ádám azt mondja, hogy »Ez már csont az én csontomból és hús az én húsomból« (Ter 2,23). A héber csont szó (’ecem) itt azt fejezi ki, hogy »velem teljesen azonos«. Ezek a szövegek azt mutatják meg, hogy nincsen rangbeli különbség férfi és nő között, ezt az értelmezést csak a későbbi teológia viszi bele. A feminista kritika ezeket a torzulásokat, néha célzatos félreértelmezéseket keresi meg. Például Szent Jeromos a 4. században azt mondja, hogy a nőnek le kell mondania a szexualitásról, nem szabad gyereket szülnie, szüzességben kell élnie, mert csak így válhat hasonlatossá a férfihoz, és így érheti el a tökéletességet. Aquinói Szent Tamás a 13. században azt állítja, hogy »a nő egy félresikerült férfi«. A feminista kritika arra is igyekszik felhívni a figyelmet, hogy ezeket az értelmezéseket cölibátusban élő férfiak találják ki, akik gyakran nem tudnak mit kezdeni a szexua­litással, az életformájukból adódó nehézségeket a női nemnek tulajdonítják, és minden frusztrációjukat a nőkre vetítik ki, akik »bűnre csábítanak« és összezavarják az amúgy tökéletes férfit.

A klasszikus teológia önök szerint nemcsak a nő szerepét értelmezi tévesen a Bibliában, hanem a homoszexualitást is.

Azt gondolom, hogy a homoszexualitás elítélése elsősorban onnan ered, hogy sem a teológiában, sem az egyházi közgondolkodásban, de gyakran a házas­életet élő hívő emberek fejében sincs rendbe rakva a testiséghez való viszony. Az eleve nagyon furcsa helyzet, hogy cölibátusban élő emberek tanítanak a házasságról és a szerelemről. Egy olyan személy, akinek nincsen tapasztalata a szexualitás és a párkapcsolat terén, hogyan beszélhet másoknak hitelesen ezekről a dolgokról? Egyébként a Bibliában összesen hét szöveg foglalkozik a homoszexualitással. (Bővebben lásd »Csak a nemi erőszakot ítéli el« című keretes írásunkat.) Fontos tudni, hogy a homoszexualitás modern fogalmát a Biblia nem is ismeri, hiszen az a 19. század produktuma.”