Szíria, Irak, Darfur, Burundi... Hosszú a szemünk láttára elkövetett tömeges erőszak helyszíneinek listája. Néhány esetben az erőszak népirtássá fajult. Ezzel párhuzamosan azt is látjuk, hogy a népirtások tagadása is egyre tömegesebb szerte Európában.
„Az ismeretek terjesztése a népirtástagadás visszaszorításának fontos eszköze. Azon leszünk, hogy a történészek minél szabadabban dolgozhassanak, kutathassanak, minél hozzáférhetőbbek legyenek az archívumok iratanyagai.
A népirtásokhoz kapcsolódó történetek, visszaemlékezések ismerete hozzásegíti a jelen és a jövő generációt ahhoz, hogy nyitottabban nézzék a világot, jobban figyeljenek a Másikra, bölcsebbek legyenek és az emberi jogok közös kultúrájában éljenek.
Ezzel a jövőképpel veszünk részt a népirtásokról szóló megemlékezéseken. Támogatjuk a túlélőket, az embermentőket, az ellenállókat és utódaikat.
Magunk is szervezünk a parlamentjeinkben alkalmakat a megemlékezésre, és támogatjuk ebben a civil szervezeteket és közintézményeket is.
Végezetül lépéseket teszünk annak érdekében is, hogy a népirtások történetét és a róluk szóló visszaemlékezéseket megfelelő módon illesszék be az iskolai tananyagokba, és támogatni fogjuk a témakör kutatásának elmélyítését az egyetemi és tudományos intézményekben is.”