A Magyarország elleni mérkőzés után döntöttek a német szövetségi kapitány sorsáról
Hosszabbítanának vele.
Mit tudott, amit más magyar edző nem? A legfontosabb talán az, hogy Ricardo Moniztól olyan mondatokat hallott az ember, melyek nem igazán jellemzőek ebben az országban.
„Merthogy a világ ezen részén egész egyszerűen nem divat kőkeményen és következetesen dolgozni, nem divat ösztönözni, inspirálni, bátorítani, dicsérni, divat viszont panaszkodni, sopánkodni, egy kézlegyintéssel elintézni a múltat, jelent, jövőt, divat cinikusnak lenni, leszólni, beszólni, leüvölteni, életkedvet, igyekezetet letörni, teljesítmény helyett a kapcsolatok révén érvényesülni. Döbbenetes, milyen lelkiállapotban vagyunk (erről épp tegnap írt Závodi Zsuzsa kitűnő reposztot), döbbenetes, mennyire tudjuk utálni és a földbe taposni a másikat – ilyen környezetben bizony üdítően hatnak egy olyan ember szavai, aki teljesen mást lát és máshogy beszél a megszokottnál. (Akkor is igaz ez a megállapítás, ha Ricardo Moniz nem tudta túltenni magát egyik játékosa, Akeem Adams tragédiáján, így végső soron ez vezetett menesztéséhez.) Úgy gondolom, pontosan ezért voltak vevők a szavaira annyian a szurkolók közül, mert rengeteg embernek van elege az őket körülvevő reménytelenségből, és bizony sóvárogva vágynak arra, hogy valaki kimozdítsa őket az „úgysem lehet másképp” fásultságából.