Inspiráló emberek

2013. december 14. 13:10

Mit tudott, amit más magyar edző nem? A legfontosabb talán az, hogy Ricardo Moniztól olyan mondatokat hallott az ember, melyek nem igazán jellemzőek ebben az országban.

2013. december 14. 13:10
Székely Attila

„Merthogy a világ ezen részén egész egyszerűen nem divat kőkeményen és következetesen dolgozni, nem divat ösztönözni, inspirálni, bátorítani, dicsérni, divat viszont panaszkodni, sopánkodni, egy kézlegyintéssel elintézni a múltat, jelent, jövőt, divat cinikusnak lenni, leszólni, beszólni, leüvölteni, életkedvet, igyekezetet letörni, teljesítmény helyett a kapcsolatok révén érvényesülni. Döbbenetes, milyen lelkiállapotban vagyunk (erről épp tegnap írt Závodi Zsuzsa kitűnő reposztot), döbbenetes, mennyire tudjuk utálni és a földbe taposni a másikat – ilyen környezetben bizony üdítően hatnak egy olyan ember szavai, aki teljesen mást lát és máshogy beszél a megszokottnál. (Akkor is igaz ez a megállapítás, ha Ricardo Moniz nem tudta túltenni magát egyik játékosa, Akeem Adams tragédiáján, így végső soron ez vezetett menesztéséhez.) Úgy gondolom, pontosan ezért voltak vevők a szavaira annyian a szurkolók közül, mert rengeteg embernek van elege az őket körülvevő reménytelenségből, és bizony sóvárogva vágynak arra, hogy valaki kimozdítsa őket az „úgysem lehet másképp” fásultságából. 


Vajon vannak ma Magyarországon inspiráló emberek, vagy mindenki belefáradt, beleszürkült a magyar valóságba, saját élete reménytelenségébe? Vajon mi, keresztyének mennyire vagyunk inspirálók a környezetünk számára? Gyülekezetünk légköre, lelkipásztoraink igehirdetései mennyire bátorítják, ösztönzik az oda betérőket? Mit kap, aki minket meg akar ismerni? Mit lát, aki hozzánk betér? Képesek vagyunk rámutatni arra az Úrra, Aki egyedül képes felemelni, vagy pedig mi magunk is beleszürkülünk, belefagyunk „a rendszerbe”?”
 

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Öreg
2013. december 15. 14:07
Moniz szembement a kézfeltartó önmegadáson- ami sajnos ma nem csak a magyar köznapokat, hanem a politika egyik részét /szerencsére kisebbik részét/ is jelenti /nem gondolva most az ez ellen állandóan kiskapukat kereső és jól élő rétegre/ Az önbecsülésnek sikerekre is szüksége van- ez bizonyítja, hogy jó az irány- és ez most a Fradinál nem sikerült. Kár volt a váltásért, mert a munka- fizikailag és szellemileg is- előbb , vagy utóbb beérik. Ez igaz a mai magyar társadalomra is.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!