Egyenlőtlen elosztás

„Fennmarad még sok kérdés, pl. hogy a munkás évek alatt befizetett hányad mire elég? 

Nem tudom. Újraelosztás van. Amikor 60 évesen kértem nyugdíjazásomat a nyers összeg megállapítását követően 22 A/4-en dolgozták ki, hogy miért éppen annyi pénzt fogok kapni, mint amennyit. Nem néztem utána a kalkulációnak. Mivel mesterséges kitaláció az egész, a nekem osztott összeg is az, amannak részeként. Amikor eltörölték a 13. havi nyugdíjat, tudomásul vettem. Nincs 13 hónap, csak 12. Mint ahogyan három lábam sincs csak kettő, s ha azokon van cipő, mi hiányzik még?

A nyugdíjas útja végén a temető áll. Bármennyi elismerésben volt is része aktív korában, a halálban mindenki egyenlő lesz, egymásnak sorstársa. Ha ezt kiterjesztenék a nyugdíjak összegére is, sok ellenvetésem nem lehetne ellene. Egy takarítónő gyógykezelése, gyógyszereinek kiváltása éppúgy viszi a pénzét, mint a miniszterét. (Van még „közgygógy”?) Csakhogy keményebb érvágás az előbbi részesedéséből. Nem volnának igazi érveim amiatt, hogy a nyugdíjak szóródását egy kicsit megnyessék az okosok.

2. A pápa egyetlen iránymutatást adott ki, aminek állítólag nekimentek a közgazdászok. Utóbbiak a szabad piacgazdaságot védik, s úgy érvelnek, hogy a nagyobb GDP-ből több marad a szerény jövedelműeknek. A pápa pedig úgy véli, hogy nem a pohárnyi folyadék csordul túl, ha teli van (jövedelemmel), hanem a poharat cserélik nagyobbra, s nem csordul ki semmi.  Magyarul, a növekvő gazdasági mutatók ellenére nyílik az olló a szegények és gazdagok jövedelmei között. A pápa az élelmiszerek és egyéb termékekkel folyó mérhetetlen pazarlást is bírálja. 

Én is úgy vélem, hogy a gazdagság mértéken felüli igénylése a föld kirablásával jár, és mint ilyen erkölcstelen, mert tönkreteszi az utódok életterét. Tényleg tudomásul kellene venni, hogy a fogyasztói társadalomnak befellegzett. Saját vesztünkbe rohanunk, és ez nem túl értelmes attól az embertől, aki homo sapiensnek nevezi magát.”