„Bencze András – a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség lelkésze:
Az várakozik Jézus dicsőséges eljövetelére, aki szembe mer nézni megoldhatatlan problémáival. Az, aki felismeri, hogy a „világ bajai” valójában saját terhei. Ekkor igazán várni fogjuk Jézust. Ahogy a Jelenések könyve sürgeti: „Jövel, Uram, Jézus!”
Czöndör István – a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti munkatársa:
Van egy mozgalom, amely immár Magyarországra is eljutott, ennek neve: Slow Budapest. Nem szól másról, mint hogy adjunk időt magunknak, egymásnak. Lassítsunk egy kicsit! Olaszországból indult 1986-ban egy gyorsétterem elleni tiltakozásul. Mára a „tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösség” lett a jelmondata. Olyan akciókkal hívják fel magukra a figyelmet, mint a „Tarts csendes napot!” vagy „Írjál olykor töltőtollal is” illetve a „Vidd el a Nagymamád a cukrászdába” stb. Slow Budapest, Slow Advent. Jól hangzik! Ma gyülekezeteinkben kell megteremteni a nyitottság és az őszinteség közösségét. Ott válhat életszerűvé a „Slow Advent” kezdeményezés, melynek első jelmondata ez lehetne: „Gyújts egy gyertyát”. Az idei adventben rendhagyó alkalmakra hívtuk az embereket a templomunkba, mely egy nagyvárosi környezetben még inkább megállná a helyét: „Adj magadnak 15 percet”. Szigorúan tizenöt perces meditációkkal, gondolatokkal vártuk a hozzánk betérőt. Slow Advent!
Gerlai Pál – a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola iskolalelkésze:
Azt érzem, hogy ez a fajta várakozás nagyon kevesek életében van jelen. Nem tudunk elrugaszkodni a hétköznapi hozzáállásunktól, sem a régi betlehemesek gondolatvilágától. Azt gondolom, hogy például a Johann Wichern féle adventi készülődés sokkal közelebb áll a messiás-váráshoz, mint amit ma megélünk.”