A gyülekezési törvény körüli káoszról

„Az elmúlt évtizedben azért lehetett visszaélni a gyülekezési joggal, azért lehetett megfélemlítésre használni, mert nincs világos cezúra, hogy kinek mi a kompetenciája, kinek a felelőssége megakadályozni a nyilvánvalóan nem a békés gyülekezés körébe tartozó eseményeket, amikor ez előre is látható. A törvény ugyanis azt sem teszi világosan és egyértelműen lehetővé, hogy a rendőrség legalább arról dönthessen, szerinte a bejelentett esemény nem tartozik a törvény hatálya alá, mert nem békés, mert célja sérti a törvényi rendelkezéseket, és ezért nem veszi tudomásul.

Számos jogászi érvelés hangzott el, hogy így van ez jól, ahogyan van, mert mennyi probléma származna abból, ha a rendőrségnek lenne módja tartalmi vizsgálatra. (Kétségtelen, hogy már egy ilyen hatáskörhiány megállapítása is az lenne, de utána nyilván azt is azonnal bírósági felülvizsgálat követné.)

Lehet elmélkedni, hogy felkészült-e erre a rendőrség, a gyakorlatban mégis ezt várják tőle. Én ebben sokkal kisebb problémát láttam volna mindig, mint a jogbizonytalanságban és a zavarosban való halászgatásban. És valójában nem is jelentene jelentős jogszűkítésre irányuló veszélyt, ha a rendőrség legalább annyit kimondhatna, hogy nem vesz tudomásul a 2. §-ba ütköző bejelentést, hiszen ez a „hatáskörbővülés” egyrészt csak a bejelentett eseményeket érintené, a spontán és nem bejelentett békés tiltakozásokat nem. A bírósági felülvizsgálat szoros határidők előírásával megfelelő kontrollt jelentene a rendőrségi gyakorlat felett ebben a kérdésben is. (Nem lenne a bírósági felülvizsgálat szerepe más vagy eltérő jellegű ahhoz képest, mint a feloszlatási intézkedéseket követően, csak éppen ritka esetekben az esemény előtt történne.) Előbb-utóbb a bírósági döntések orientáló hatással lennének a gyakorlatra. És ha ennek ellenére skandalum következne be, akkor világos lenne, hogy kinek kell vállalnia a felelősséget, mert világosak lennének a felelősségi szabályok. Vagy bízunk a bírói ítélőképességben, vagy nem. Jogalkotással, főleg hiányos szabályozással azonban nem lehet elejét venni annak, hogy jogszűkítés következzen be a jogalkalmazás során, éppen a jogszerűen gyülekezők kárára.”