Elesett Párizs. Elesett Prága is, utolérte a fejlődés. De azért mennék is még egy kicsit.
„Utazol, Arthur, letelt az évad.”
(Bereményi Géza)
Sokat utaztam, és most elfáradtam. Ezt meg Szindbád mondja, illetve ugye Krúdy. Ezzel magam is így lennék, enyhén hatvan felett, de azért mennék is még egy kicsit. Csak úgy ide-oda. Másként, mint régebben, talán lassabban, megfontoltabban. Kerouac is csak félig mond igazat, mert egy kiadós csavargás után azért nem rossz megpihenni Dean Moriarty anyukájánál. Viszont jól hangzik. Az viszont alapigazság, hogy ha elmész valahová, akármilyen rövid időre, élj úgy, mint a helyiek, és ez nem csak Rómára vonatkozik. Különben minek mész oda? Ráadásul megmarad az illúzió, hogy nem vagy a tömegturizmus szerves része. Az vagy, de nem baj.
Az első világháború hatása és hagyatéka mindaddig meghatározó lesz az emberiség életében, amíg nem jön egy újabb, hasonlóan nagy kataklizma, amely megint teljesen átrendezi a térképet. Interjúnk.
A generációnk küldetése világos: mindazt, amit eddig biztosnak hittünk, most nekünk kell megvédenünk.
A kutatás szabadságát és a szakmai teljesítményt politikai alapon, vagy más kirekesztő szempont alapján megkérdőjelező megnyilvánulásokat elutasítja az ELTE.
Polgármesteri szabadság megváltása címen.
A világesemény, amely Budapesten játszódott ezen a napon 1956-ban a kommunista rémuralom legyőzésének kezdete volt. Petri-Lukács Ádám írása.
A huszár vér bennünk van.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
