Az elején senki se tudta, hogy bőrfoteles celebkedésre készülök-e, vagy komoly szakmai munkára – Németh Balázs a Mandinernek

Egy éve, az M1-től való távozásakor nyomatékosította, hogy addig mindössze két munkahelye volt, és amikor nagy ritkán a váltás mellett dönt, akkor az új megszerezhető tudás, a kihívások lehetősége lendíti tovább. Ebben talán nem volt hiány az eltelt egy évben…
Nem bizony. Háromszázötvenhárom nap volt hátra a világbajnokságig, amikor munkába álltam, most már két hét sincs a rajtig. Valóban bőven akadt és minden napra jutott új tanulnivaló, addig sosem látott döntési helyzet és olyan kihívás, amilyet ott és azonnal kellett megoldani. Izgalmas íve van az utazásnak, mert szeptemberben én voltam a híradós, aki új névjegykártyát kapott, és senki nem tudta, hogy mire akarom majd használni. Gyulai Marcit sokat emlegetem – ő a sportszakmai vezérigazgató-helyettese a szervezőbizottságnak –, aki aznap, amikor kineveztek, megkérdezte, mennyit akarok ezzel foglalkozni. Akkor ugyanis még senki nem tudta, hogy a feladatot ajándékba vagy büntetésként kaptam, én kértem, vagy felkértek, s hogy bőrfoteles celebkedésre készülök-e, vagy komoly szakmai munkára. Nos, felkérést kaptam a feladatra, amit nagy tisztelettel elfogadtam, de tavaly szeptemberben csak én tudhattam, hogy mindezt mennyire gondolom komolyan. Most már mindenki tudja, ahogy mondják, 0–24-ben, heti hét napban.

Mennyi időbe telt, mire a közvetlen kollégái és a külső tárgyalópartnerek előtt is világossá vált a maximalista hozzáállása? 
A közvetlen kollégáknak, azt hiszem, néhány nap alatt egyértelmű lett, de a külső partnereknél az első hetekben erősen lehetett érezni, hogy a híradóssal ültek le, és nem a vébészervezővel. Úgy éreztem azonban, hogy a legtöbbjüknél ez az első találkozás végére átbillent, és a következő alkalommal már más tónusban folytattuk. Hamar kiderült, hogy tényleg minden idők legjobb atlétikai világbajnokságát szeretnénk megrendezni, amiért személy szerint mindent meg fogok tenni, amit kell és lehet, továbbá az is, hogy csapatban gondolkodom. Sok szempontból nemcsak azt kaptam, amit reméltem, hanem annál jóval többet. Hiszen azt nem tudhattam előre, hogy mennyire lesz megkötve a kezem, kezünk akár a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA), akár a hazai döntéshozók által.