Aki a félmúltbeli külhoni történésekben jártas, jól emlékszik Robert Fico és pártja, az Irány – Szlovák Szociáldemokrácia (Smer, Smer-SD) nevére. Ficóék tíz éven keresztül vezették Szlovákiát, finoman szólva sem magyarbarát korszakukhoz fűződik nemcsak a történelem nacionalista mesékkel való újraírása, de olyan súlyos hungarofób atrocitások is, mint az utcán magyarul beszélő és emiatt megvert pozsonyi egyetemista lány, Malina Hedvig meghurcolása, a dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőrterror vagy éppen a magyarellenes éllel hozott, hírhedt állampolgársági törvény, amely a szlovák állampolgárság elvesztésével fenyegette azt, aki felvenné egy másik ország állampolgárságát. Az akkori magyar etnikai párt, a Magyar Közösség Pártja természetesen mindegyik esetben komoly kritikát fejtett ki Ficóék ellen, akiket végül 2020-ban söpört el a népharag a Ján Kuciak újságíró meggyilkolása nyomán kipattanó és elhúzódó botránnyal.
Ezzel szemben most azt rebesgetik, hogy a főként az MKP platformjával létrejött új magyar párt, a Szövetség nem zárná ki az együttműködést vagy netán a koalíciót sem a Smerrel – legalábbis az Összefogás mozgalom listájára szintén kalandos úton felkerülő Gyimesi György ilyen irányú kommunikációjából és az elhatárolódás kínos kerüléséből sokan erre következtetnek. A koalícióra lépés a Smerrel viszont, ha igaznak bizonyul, sokak aggodalma szerint lenullázná a párt lehetőségeit az ötszázalékos parlamenti küszöb megugrására; miközben 2021-ben elnökségi határozatban szögezték le, hogy nem fognak együttműködni sem a Smerrel, sem a széljobbos pártokkal, vagyis a Mi Szlovákiánkkal és a Köztársasággal.
A kétségkívül összetett helyzetet Tokár Géza felvidéki politológussal és Őry Péter csallóközcsütörtöki MKP-s polgármesterrel, a Pro Civis polgári társulás elnökével próbáltuk megfejteni.
Egy kritikus tömeg nem bocsát meg a volt szlovák kormányfőnek”
A Szövetségnek először be kellene jutnia a parlamentbe, ennek az esélyeit viszont minimálisra csökkentené egy belengetett Smer-koalíció – vélekedik Tokár Géza, s hozzáteszi: voltak fejtegetések, hogy a Smer a Fidesz természetes szövetségese, ideológiailag akár kompatibilisek is lehetnének az orosz–ukrán háború, Brüsszel vagy éppen a migráció kérdésében vallott hasonló nézeteik miatt. Azonban „a Smer volt az a párt, amelynek ellenében határozta meg magát az MKP és később a Szövetség is egy darabig” – mutat rá a politológus, felemlegetve a magyarellenes atrocitásokat, amiket szerinte az átlagos felvidéki választó nem felejtett el, és éppen ezért semmi jót nem vár a Smertől – vagyis nem szavaz a Szövetségre, ha meghallja, hogy összeállna Ficóékkal. Intő példa a Most–Híd esete: a Bugár Béla vezette vegyes párt, „noha profi kommunikációs stábja volt”, a Smerrel való kormányzás során szavazói kétharmadát, százezer voksolót elvesztett, és kiszorult a parlamentből. A Szövetség eljátszhatja, hogy nem jelenti be a koalíció ötletét, csak a választás után, ha bejutott, de „lehet, akkor utoljára került be a pozsonyi törvényhozásba”. Különösen, hogy korábban a Most–Hidat ostorozta ugyanezért a koalícióért. Persze „Gyimesi György új szereplőként szabadabban mozog” – vélekedik Tokár.