Fico vagy nem Fico, ez itt a kérdés – vajon összeállhat-e egy magyar párt a korábban súlyos magyarellenes atrocitásokhoz asszisztáló Smerrel?

Aki a félmúltbeli külhoni történésekben jártas, jól emlékszik Robert Fico és pártja, az Irány – Szlovák Szociáldemokrácia (Smer, Smer-SD) nevére. Ficóék tíz éven keresztül vezették Szlovákiát, finoman szólva sem magyarbarát korszakukhoz fűződik nemcsak a történelem nacionalista mesékkel való újraírása, de olyan súlyos hungarofób atrocitások is, mint az utcán magyarul beszélő és emiatt megvert pozsonyi egyetemista lány, Malina Hedvig meghurcolása, a dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőrterror vagy éppen a magyarellenes éllel hozott, hírhedt állampolgársági törvény, amely a szlovák állampolgárság elvesztésével fenyegette azt, aki felvenné egy másik ország állampolgárságát. Az akkori magyar etnikai párt, a Magyar Közösség Pártja természetesen mindegyik esetben komoly kritikát fejtett ki Ficóék ellen, akiket végül 2020-ban söpört el a népharag a Ján Kuciak újságíró meggyilkolása nyomán kipattanó és elhúzódó botránnyal.

Ezzel szemben most azt rebesgetik, hogy a főként az MKP platformjával létrejött új magyar párt, a Szövetség nem zárná ki az együttműködést vagy netán a koalíciót sem a Smerrel – legalábbis az Összefogás mozgalom listájára szintén kalandos úton felkerülő Gyimesi György ilyen irányú kommunikációjából és az elhatárolódás kínos kerüléséből sokan erre következtetnek. A koalícióra lépés a Smerrel viszont, ha igaznak bizonyul, sokak aggodalma szerint lenullázná a párt lehetőségeit az ötszázalékos parlamenti küszöb megugrására; miközben 2021-ben elnökségi határozatban szögezték le, hogy nem fognak együttműködni sem a Smerrel, sem a széljobbos pártokkal, vagyis a Mi Szlovákiánkkal és a Köztársasággal.

A kétségkívül összetett helyzetet Tokár Géza felvidéki politológussal és Őry Péter csallóközcsütörtöki MKP-s polgármesterrel, a Pro Civis polgári társulás elnökével próbáltuk megfejteni.

A Szövetségnek először be kellene jutnia a parlamentbe, ennek az esélyeit viszont minimálisra csökkentené egy belengetett Smer-koalíció – vélekedik Tokár Géza, s hozzáteszi: voltak fejtegetések, hogy a Smer a Fidesz természetes szövetségese, ideológiailag akár kompatibilisek is lehetnének az orosz–ukrán háború, Brüsszel vagy éppen a migráció kérdésében vallott hasonló nézeteik miatt. Azonban „a Smer volt az a párt, amelynek ellenében határozta meg magát az MKP és később a Szövetség is egy darabig” – mutat rá a politológus, felemlegetve a magyarellenes atrocitásokat, amiket szerinte az átlagos felvidéki választó nem felejtett el, és éppen ezért semmi jót nem vár a Smertől – vagyis nem szavaz a Szövetségre, ha meghallja, hogy összeállna Ficóékkal. Intő példa a Most–Híd esete: a Bugár Béla vezette vegyes párt, „noha profi kommunikációs stábja volt”, a Smerrel való kormányzás során szavazói kétharmadát, százezer voksolót elvesztett, és kiszorult a parlamentből. A Szövetség eljátszhatja, hogy nem jelenti be a koalíció ötletét, csak a választás után, ha bejutott, de „lehet, akkor utoljára került be a pozsonyi törvényhozásba”. Különösen, hogy korábban a Most–Hidat ostorozta ugyanezért a koalícióért. Persze „Gyimesi György új szereplőként szabadabban mozog” – vélekedik Tokár.

Ugyanakkor van mérséklő tényező: Orbán Viktor és Robert Fico kapcsolata jó, a magyarországi média most barátságosabb Ficóval, „ami hat a felvidéki magyar választóra is”, de egy kritikus tömeg nem bocsát meg a volt szlovák kormányfőnek.

Őry Péter másként látja a helyzetet. Az aktivista polgármester szerint az átlag szavazó valóban emlékszik ugyan az atrocitásokra, ahogy a korrupciós ügyekre is, ugyanakkor a hangsúlyt máshova helyezi. „Ami ugyanis utána jött, az káosz, és minden, csak nem kormányzás, az embereknek pedig ez már nagyobb baj, mint a Smer korábbi cselekedetei.” A magyarok körében sincs ez másként, a koronavírus-járvány, a gázáremelkedés és a zűrzavar akár közvetlenül is a Smer karjaiba terelheti őket, ami a Szövetség szempontjából rossz folyamatot tetőzhet be az október 1-jére kiírt választáson.

A kisebbségi érdekérvényesítés szempontjából kulcsfontosságú a kormányképesség – fejtegeti Őry –; márpedig most úgy néz ki, a legerősebb párt a Smer. Más kérdés, hogy egymaga nem fog tudni kormányozni, ez is valószínű a friss közvélemény-kutatási adatokból. S mégis kikkel tudna összeállni a magyar párt, ha nem Ficóékkal? – teszi fel a kérdést. Értékrend alapján esetleg a Boris Kollár-féle Család Vagyunkkal, amely a Heger-kormánynak minisztereket is adott, és családcentrikus, szociális lépéseket tett, de az ő leépítésére már megindult a negatív kampány. A másik oldalon ott vannak a leszerepelt kormánypártok, valamint a Progresszív Szlovákia, amelyik kritikátlanul atlantista.

Mert a szlovákiai választásnak európai tétje is van a csallóközcsütörtöki polgármester szerint: „Az a kérdés, hogy egy atlantista, kritikátlanul nyugati orientációjú, annak narratíváját egy az egyben átvevő kormány lesz-e; vagy egy olyan, aminek van önálló akarata” – utal a Smer retorikájára, ami több szempontból is hasonló a magyar kormánypártokéhoz. Mindez államközi szinten is fontos szerinte: a magyar kormány európai pozícióit és a V4-et erősíthetné egy szuverenista kormány, ami az államközi jó viszonyon túl közvetlenül is hatna a szlovákiai magyarok helyzetére. Ezzel szemben a progresszívok kormányon a mindenkori magyar kabinet megfúrására törekednének Őry szerint. Viszont tény, hogy Fico nem fog bocsánatot kérni a magyarok elleni vétkeiért – azzal ugyanis a saját szavazótáborát rombolná le. A maximum, ami várható tőle, hogy lejjebb tekeri a magyarellenes sovén politikát.

Vagyis a határoktól északra szakadt honfitársaknak nincs olyan opció, amely ne fájna; mindenképpen nagy dilemmák elé néznek a felvidéki magyarok október 1-jéig – hát még a politikusaik!

Nyitóképen: Régi nem szép idők: Robert Fico bejelenti lemondását 2018 márciusában, mögötte Bugár Béla és Andrej Dankó. Fotó: AFP / Vladimir Simicek