Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban.
Néhány napja bárányt sütött nyárson, nekünk kapásból a világ legjobb sült kacsáját ajánlotta. A sonkamesternél nem sonkát kellene enni?
Azt is. De nem tehetek róla, egyszerűen odavagyok a bárányért, állítom, hogy nincs jobb kaja a világon. Csak az a baj, hogy ezt itthon sokan nem tudják. Mert a boltokban, de még a piacon is birkát kapnak bárány helyett; hiába sütik-főzik nyolc órán keresztül, persze, hogy rágós marad. Én viszont nem kevés munkával felkutattam, honnan lehet a legjobb bárányhúst szerezni Magyarországon.
Az érlelés minimum egy évig tart, de hogy egy sonka igazán jó legyen, legalább három év kell hozzá”
És honnan?
Dömsödről hozom. A mangalicahúst pedig Miskolc mellől, Gesztelyről. A mangalicáért szintén rajongok, minden része zseniális, sőt, eleve mangalicazsírt használok mindenhez olaj helyett. Gesztelyen hatezer mangalicát nevelnek, eszeveszett jó hely, érdemes elmenni hozzájuk. Én ha kell, ha nem, oda járok. És már régen nemcsak a hús miatt, hanem mert úgy bánnak velem, ahogy szerintem bánni kell az emberekkel a vendéglátásban, kiszolgálnak a legjobb értelemben. Azt mondja a mester, „gyere, Laci, válassz, melyik malacot akarod”, azt helyben levágja, és megmutogatja a részeket. Vagy szól, hogy van most húsz spéci csülök, vigyek egyet. Ugyanígy a kacsára is megvan a bejáratott lelőhelyem. Hat éve Misitől veszem a piacon, az sem érdekel, mit kér kilójáért, mert még soha nem csalódtam benne.